„Istenem, segíts!” – ez volt az első gondolatom, amikor tavaly összetörtem a Tour de France versenyigazgatójának híres, piros ŠKODA SUPERB iV autóját. Nem az történt, hogy a saját autómmal nekimentem, hanem én vezettem az átalakított vörös csodát! Mindezt egy nappal a 2020-as TdF rajtja előtt…

A tavalyi Tour de France előtt egyik újságírónknak volt szerencséje kipróbálni a versenyigazgató autóját, még mielőtt elindult volna a mezőny. Sajnos az úton kevésbé volt szerencsés. Olvasd el a beszámolóját egy balesetről, ami nem is történhetett volna értékesebb autóban!

Üres parkolóhelyet kerestem, amikor a sárga 33-as busz elindult a nizzai Promenade des Arts megállóból. A többi már történelem.

Nem érdekelt, hogy kinek a hibája volt az ütközés. Hamar rádöbbentem, mekkora bajban vagyok és fél perc alatt leizzadtam. Az autónak, ami szerencsétlenül találkozott a busszal, másnap tökéletes állapotban a Tour rajtjánál kellett állnia. Ez azonban a balesetet követő percekben nem tűnt lehetségesnek.

Rég megbántam, hogy előző este azzal viccelődtem, milyen kínos lenne, ha összetörném az értékes autót. Nem is szabadott volna gondolnom erre! Iszonyatos rémálmom vált valóra, amikor visszaültem a sérült járműbe. Hogy történhetett ez meg velem?

A tavalyi felvezető autó, itt még sértetlenül.

A ŠKODA SUPERB iV az idei felvezető autóhoz, az ENYAQ iV modellhez hasonlóan személyre szabott felszereltségekkel egészült ki: a jelzőfények, antennák és kommunikációs eszközök mellett a híres hűtőszekrény is bekerült már az autóba. Minden készen állt, hogy mobilirodaként működjön, ahonnan a Tour legmagasabb tisztségviselői irányíthatják és szemlélhetik a versenyt.

A terv az volt, hogy Nizzában autózom vele és a fotós Jakub Frey elkap néhány pillanatot közös utunkból, hogy aztán bemutathassuk a Tour számára olyan fontos modellt a We Love Cycling olvasóinak. Aki vezetett valaha Nizzában, vagy más nagyvárosban, például Rómában, Kairóban vagy Bagdadban, tudja, milyen idegőrlő. Szorozd meg ezt az őrületet tízzel és megkapod, ami a Tour-ra készülődő városban engem is várt. A világ minden tájáról özönlöttek a szervezők, a csapatok és a rajongók.

Az A.S.O autó- és motorfelelőse, Franck Meneghini személyesen találkozott velem, hogy meggyőzödjön róla: jó kezekben lesz a modell. Eközben a város megbolondult.

A mélygarázsból kihajtva felvettem a kapcsolatot Jakubbal, aki robogóval közlekedett. Megbeszéltük, hogy hol találkozunk, mert újra kellett terveznünk a fotózást, az eredeti ötleteinket lehetetlen lett volna ilyen forgalomban megvalósítani. Amint odaértem a találkozási ponthoz és megpróbáltam lehúzódni a járdaszegény mellé, megjelent a sárga busz a jobb oldalamon. Végzetesen közel. Aztán már hallottam is az ijesztő csikorgást.

A képek azért jól sikerültek!

Elborzadva és anyanyelvem legcifrább káromkodásainak felidézése közepette húzódtam félre. A busz is megállt, a sofőr kiszállt, az utasok pedig az ablakokra tapadtak. Volt, aki szelfizett is. Bár egy szót sem értettem abból, amit a körülöttünk állók mondtak, valaki angolul biztosított róla, hogy nem az én hibám volt a baleset.

Mivel a buszsofőrnek az utasokkal teli járművével kellett foglalkoznia, gyorsan a kezembe nyomott egy hivatalos űrlapot, amit kitöltöttem, mindketten aláírtuk, és már ment is. Ezután alaposabban felmértem a kárt.

Tulajdonképpen nem is volt olyan rossz a helyzet. Az első sárvédő és a kerék fölötti fényezés bánta a dolgot. A törött visszapillantótükröt sikerült annyira megjavítanom, hogy szinte újnak tűnt. Az autó működőképes volt, de korántsem tökéletes.

Nem volt mit tenni, felhívtam az A.S.O-t. Megtudtam, hogy épp akkor érkezett egy szervizcsapat Nizzába, ami a Tour konvojához tartozó járművekért volt felelős. Megkaptam a csapat főnöke, Radovan Beran telefonszámát.

„Ne aggódj, megoldjuk” – nyugtatott meg a telefonban. Volt tehát még remény!

Mivel az igazgató piros autója abszolút prioritás, az összes pótalkatrészt, beleértve a lökhárítókat, a sárvédőket és az ajtókat is, szervizkocsikban szállítják, és előre pirosra festik, hogy időt takarítsanak meg, ha cserére van szükség. A szerelőknek csak annyit kellett tenniük, hogy kicserélik a megsérült részeket. Egy átlagos szervizben akár három napig is eltartott volna a javítás, most azonban csak néhány órába telt!

A Tour többi autója esetében a mobil szervizcsapat gyorsan száradó festékeket használ. „Van, hogy az utcán festjük le a sárvédőket” – mondta Beran. A Kosmonosy Service Center részlegének vezetőjeként személyesen felel a Tour de France-ra és a Vueltára küldött autókért.

Radovan Beran. Fotó: Tomáš Macek I MAFRA

Arra a kérdésre, hogy melyik versenyen akad több dolga, így válaszolt: „A Tour veszélyesebb, több az autó az utakon és nagyobb a forgalom is. És ha a szervezőcsapat egy hozzád hasonló tagja megkeres egy törött visszapillantóval, őt sem utasíthatom vissza!”

Beran minden évben statisztikát vezet, ezért pontos számokat is láthatunk. A 2019-es évben 250 javítást jegyzett fel. Ez 70 esetben kisebb beavatkozás volt: lyukas gumikat és megrepedt szélvédőket kellett cserélniük. A többi sérült vagy összetört fém alkatrész volt. A leggyakrabban értintett elemek az első lökhárítók, a visszapillantótükrök, a szélvédők és a motorháztetők voltak. Többéves tapasztalattal a hátuk mögött, a szervizcsapat tagja már meg tudják becsülni melyik alkatrészből, mennyire lesz szükség. Két nagy teherautóval szállítják ezeket Csehországból! Ha azonban mégis szükségük van valamire, ami nincs náluk a mladá boleslav-i ŠKODA Auto Parts Centre készen áll, hogy azonnal elküldje nekik a hiányzó részt.

Annak ellenére, hogy a helyi szervizek is segítenek a bonyolultabb javításoknál, Beran jobban szereti saját maga elvégezni a munkát, mert a távolságok és a forgalom miatt sokat kell várni a segítségre.

A csapat 11 emberből áll: öt szerelőből, két fémmunkásból, két sofőrből és persze Beranból. Az egyik szerelő egy elektromos autókkal foglalkozó szakember, aki szervizelni tudja a ŠKODA ENYAQ iV modellt. A fémmunkásoknak képesnek kell lenniük az egyes alkatrészek kiegyenesítésére a festék károsodása nélkül. A sofőrök legnagyobb feladat a keskeny hegyi utakon való lavírozás. „Rengeteg tudást és tapasztalatot gyűjtöttem a Tour-on” – mesélte Beran.

A csapatnak minden nap legkésőbb délután kettőkor a célnál kell lennie, de még jobb, ha már délre odaérnek, hogy elkerüljék a torlódásokat. Miután este 9 körül végeztek a munkával, még mindig 100-250 km-et kell megtenniük, hogy a következő szállodába érjenek. „Nomád élet, de a 18. év után lassan megszokom” – nevetett Beran.

Még mielőtt elkészült volna rögtönzött interjúnk, a ŠKODA SUPERB iV újra tökéletes formában gurult elénk. „Szeretne vezetni?” – kérdezte Beran. Udvariasan hárítottam el a lehetőséget. Mindenféle túlzás nélkül állíthatom, hogy a szervizcsapat mentette meg a Tour-t! Örök hála, srácok!