Formasággá silányította Pogačar a Tour utolsó hetét?

Szerző: We Love Cycling

Nagyon úgy tűnik, hogy csak valami rendkívüli fordulat akadályozhatná meg a szlovén sztárt a Tour de France-győzelem visszaszerzésében.

Tadej Pogačar idei brutális dominanciáját látva erősen benne volt a pakliban egy hasonló forgatókönyv a mostani Tour de France-on, főleg miután Jonas Vingegaardnak eleve az indulása is veszélybe került, amikor április elején hatalmasat bukott a baszk körön, súlyos sérüléseket szenvedve. Noha a legfrissebb nyilatkozatok alapján a címvédő dán már akkor is csak arra tudott koncentrálni, hogy felépüljön a Tour-ig – és a Vismánál össze is drótozták a firenzei rajtig –, a háromhónapos kihagyás nyilván nem a legjobb ajánlólevél a világ legnagyobb háromhetese előtt. Vingegaard előtt ettől még le a kalappal, hiszen alapból nagy szó, hogy egyáltalán rajthoz tudott állni ennyi idővel az egyebek mellett kulcscsonttöréssel és légmellel járó horrorbukása után, és a kritikákra reagálva a verseny második felében már kezdeményezőbb versenyzést is bemutatott támadásokkal megfűszerezve – jutalmul egy igen érzelmes szakaszsikerrel a 11. etapon.

A Tour-címvédő Jonas Vingegaard a könnyeit sem tudta visszatartani azt követően, hogy alig 3 hónappal a horrorbukása után szakaszt nyert a világ legnagyobb versenyén (fotó: Getty Images)

Ez önmagában bravúrkategória, azonban jelenleg csupán annyira elég, hogy hellyel-közzel tartani tudja a lépést az emberfelettit produkáló Tadej Pogačarral. A szlovén ufónak nyilván nem jött rosszul, hogy egy másik fő riválisa, egyben honfitársa, az utóbbi években a szerencsével finoman szólva is hadilábon álló Primoz Roglič két komolyat is bukott a viadal első másfél hetében, így a 12. etapon feladta a viadalt. De ez az ő érdemeiből mit sem von le: annyira erődemonstráló versenyzéssel oktatja a komplett mezőnyt, mint ahogy azt az idei naptári éve legnagyobb részében tette. Pogačar eddig szinte mindenhol diadalmaskodott, ahol elindult: a Strade Bianchét utcahosszal nyerte 80 kilométeres szólószökés után, a Milano–Sanremón is felállhatott a dobogóra, hogy aztán a katalán körön, a Liege–Bastogne–Liege-en és a Girón is tönkreverje a mezőnyt.

fotó: Gian Mattia D’Alberto/Associated Press

És egyelőre a Tour-on is ezt teszi. Az Emirates extraklasszisa már az első 13 szakaszon is begyűjtött egy etapsiker mellett két második helyet és ezekkel együtt összesen öt top tízes helyezést, de a második hét végén mutatta ki igazán, mennyire erős: szombaton és vasárnap egymás után két hegyi szakaszt is ellentmondást nem tűrően vitt el, közte a királyetappal, amelynek végén majdnem 4 perccel (!) döntötte meg a legendás Marco Pantani rekordját; a néhai olasz ikonnál 3:40-el mászta meg gyorsabban a Plateau de Beille 16 km-es emelkedőjét. Ennek köszönhetően már több mint három perc az előnye Vingegaard, és majdnem öt és fél Remco Evenepoel előtt – úgy, hogy közben a sárga trikó a negyedik szakasz vége óta folyamatosan rajta van.

A megmaradt riválisokon jelenleg egyáltalán nem látszik az átütő erő – Pogačarral ellentétben –, vagyis az utolsó héten minden jel szerint valami igencsak rendkívülinek kellene történnie ahhoz, hogy Vingegaard-ék meg tudják akadályozni a szlovén sztárt a Tour-cím visszaszerzésében. Főleg úgy, hogy a 20. etap sokat ígérő egyéni időfutamán akár még tovább növelheti előnyét a többiekkel szemben, elvégre a hetedik etap hasonló műfajában is csak Evenepoel tudta megelőzni az egész mezőnyből, ő is csupán 12 másodperccel.

Borítókép: © A.S.O./Charly Lopez