Május 13-a idén is piros betűs ünnep a magyar kerékpárrajongók számára, hiszen szerdán elrajtol a 47. Tour de Hongrie karavánja – ezúttal a gyulai vár elől. A régió egyik legrangosabb körversenye 2026-ban hazánk déli tájaira fókuszál, a záró napot, a Balaton északi partját leszámítva: a mezőny gyakorlatilag széltében keresztülszeli az Alföldet, mielőtt a királyetapon, a Mecsekben eldőlnének a nagy dolgok, zárásként pedig Veszprémbe éreznek meg a versenyzők öt nap és 829 kilométer után.
A mostani viadalt annak a Dina Mártonnak a segítségével vezetjük fel, aki idén magyar bajnoki trikóban vág neki a TdH-nak, immár a hazai bejegyzésűként szereplő MBH Bank CSB Telecom Fort sorában, mellesleg a tavalyi indulók közül a legjobb magyarként (összetett 27. hely), hiszen a legutóbb remek teljesítménnyel top tízesként (7.) záró Feldhoffer Bálint az áprilisi, Alpesi körön összeszedett sérülése miatt idén sajnos nem lehet ott a Tour de Hongrie-n.
„Az első három szakasz a karakterisztikáját tekintve nem túl nehéz, sík, pici dombokkal – egyértelműen sprintbefutóra számítok. Egyedül a szél tréfálhatja meg a mezőnyt, de ettől függetlenül is a sprinterek terepe lesz. Ugye ezt már megszokhattuk, hogy a nagycsapatok évek óta itt tesztelik a soraikat, felvezetővonataikat a Tour de France-ra, idén is igazi sprinternagyágyúk lesznek itt – gondoljunk például csak Tim Merlierre, szerintem ő legalább kettőt behúz –, úgyhogy kizártnak tartom, hogy az első három nap bármelyikén szökés hazaérjen – mondta az idei útonvalról Dina Marci, aki a legtöbbekhez hasonlóan amondó, az összetett ezt követően, a Mecsekben dőlhet majd el. – A verseny legnehezebb szakasza egyértelműen a pécsi, nem árulok el vele nagy titkot, hogy valószínűleg itt dől majd el az összetett. A balatoni etap pedig eléggé lutrinak ígérkezik: addigra, a verseny utolsó napjára sokaknak már szinte mindegy lesz, és próba szerencse alapon várhatóak majd az egymást követő szökési, támadási kísérletek, el tudom képzelni, hogy akár még egy kisebb elmenés is hazaérjen.”
Az idei TdH egyik legnagyobb sztorija, hogy csapatváltását követően a közönségkedvenc Valter Attila végre ismét hazai közönség előtt versenyezhet: jelenlegi egyetlen férfi WorldTour-klasszisunk hat hosszú év után tér vissza a Magyar Körversenyre, amelyet akkor, 2020-ban, meg is nyert az emlékezetes kékestetői sikerével, még a lengyel CCC tagjaként. Természetesen Dina Marcit is megkérdeztük, milyen lesz újra gyerekkori jó barátjával és a többi magyar sráccal együtt tekerni a mezőnyben, a hazai szurkolók biztatása közepette.
„Mindig jó magyarokkal versenyezni, bármelyik mezőnyben, de hazai közönség előtt meg aztán végképp. Persze, eredmény szempontjából ez vajmi keveset befolyásol, de mindig jó találkozni a többiekkel, beszélni néhány szót, együtt menni a mezőnyben – például ahogy Bálinttal tettük az Alpesi Körversenyen is. Ati visszatérése meg kimondottan kellett, szerintem neki is, a versenynek is, főleg, hogy ilyen hosszú idő után teker újra itthon. Vele együtt talán még nagyobb figyelmet kap a Tour de Hongrie! Mindettől függetlenül elsősorban versenyezni megyünk, megyek, s hogy idén is kihozzam magamból a legjobbat a magyar szurkolók előtt. Nekem a célom minden évben a top tíz – aztán persze, hogy ez sikerülhet-e, azt minden évben nagyban befolyásolja az aktuális mezőny, napi forma és sok minden más. De ha a tíz környékén meg tudnék érkezni, azzal már elégedett lehetnék.”
Az áprilisban az MBH csapata körül kirobbant doppingbotrány – a mindössze 19 éves Makrai Bálint szervezetében mutattak ki szteroidhasználatot egy versenyen kívüli ellenőrzésen – azonban nagyon nem jött jól senkinek, nem beszélve az ezt követő kizárásról: Eisenkrammer Károly főszervező eleinte „hirtelen felindulásból” a komplett csapatot ki akarta tiltani a TdH-ról, végül azonban győzött a logika, így Dina és a többi ártatlan csapattársa ugyanúgy ott lehet a versenyen. Marci ezzel kapcsolatban a már korábban közzétett gondolatain kívül csak annyi szeretett volna mondani a We Love Cycling-nak, hogy értelemszerűen sem őt, sem az MBH-t nem érintette jól a kipattant botrány, az egész csapat kizárását és a szervezett doppingolásról szóló vádakat viszont már az elejétől fogva sem értette, és kerek-perec el is utasítja őket. Mint mondta, örül, hogy végül a józan ész döntött, és visszavonták az igazságtalan kizárást. Ezzel innentől nem is szeretne többet foglalkozni, helyette kizárólag a versenyzésre fókuszál.
A harmincéves magyar bajnok emellett mesélt a csapatváltásról is, hogy miért igazolt haza a baszk prokonti istállótól, az Euskalteltől, ahol ugyan jól érezte magát, és hozott is néhány kiugró eredményt – közte a magyar bajnoki győzelemmel –, ám a legrosszabbkor érkező különféle betegségek mindig visszavetették a jó formáját. „Szerettem azt a csapatot nagyon, tényleg igazi családias légkörben éreztem magamat végig, annak ellenére is, hogy az évem végül nem sikerült túl erősre. Viszont jött ez a lehetőség, hogy egy magyar prokontinentális sorba kerülhetnék haza, ilyen pedig nem sokszor adódik meg egy magyar bringás életében. Így hát kapva kaptam az alkalmon, és úgy gondolom, sikerült is előrébb lépnem. Úgy gondolom, 2023-ban és 2024-ben, amikor a cseh kontinentális csapatomban, az ATT-ben tekertem, sikerült bebizonyítanom, hogy igenis eggyel magasabb osztályban a helyem, szóval nagyon örülök, hogy újra itt vagyok. Szerintem egy kerékpárversenyzőnek a karrierje során összességében több rossz napja van, mint jó – nekem a tavalyi évem gyengébbre sikeredett, bízom benne, hogy az idei jobban alakul.”
Borítókép: MTI/Illyés Tibor
