Sportolói kiégés – Kiket érint?

Szerző: Jiri Kaloc

A sportolói kiégés gyakran a túledzés következménye, ami általában a profik és a versenyző amatőrök számára jelent problémát. Azonban a túl nagy hajtástól függetlenül is kialakulhat, ez pedig azt jelenti, hogy szinte bárki szembesülhet a problémával. Vessünk egy pillantást arra, hogy kik a legveszélyeztetettebbek, és kiknek kell jobban odafigyelni a kiégés jeleire!

Amikor kiégésről beszélünk, sokszor a heti több mint 20 órát tekerő sportolókra gondolunk. Számukra valóban nagyobb a túledzés kockázata, legtöbbjük azonban ennek ellenére sem találkozik soha a problémával. Másrészt, vannak olyan kerékpárosok, akik hetente csak háromszor tekernek, mégis súlyos kiégésben szenvednek. A helyzet az, hogy több köze van ennek a pszichológiához és a motivációhoz, mint a fizikai terheléshez. Ez az oka annak, hogy nem csak a profik miatt kell aggódnunk. Nézzük, kik a leginkább hajlamosak a kiégésre!

Azok, akiknek nincsenek világos céljaik

Edzeni nehéz. Minden kerékpáros, aki próbált már edzéstervet követni, tudja, hogy sokszor nagyon meg kell erőltetnie magát ehhez. A nehéz pillanatokban fontos, hogy lebegjen a szemünk előtt egy cél, egy vízió. Ha ez nincs meg, az edzések értelmetlen munkává degradálódnak, és könnyen kiégsz.

Azok, akik külső motivációból táplálkoznak

Ha olyan célt tűzöl ki, ami személyesen neked fontos, vagy egyszerűen csak szereted az edzéseket és a folyamatot, ahogy fejlődsz, nyert ügyed van. Ha azonban csak meg akarsz felelni valakinek, vagy olyan célokat akarsz elérni, amik igazából nem is rajtad múlnak, akkor bajba kerülhetsz.

Könnyű motiváltnak maradni, ha például fogyni szeretnél, és az eredmény látványos, mindenki észreveszi. De ha szeretnéd megtartani a jelenlegi súlyod, senki nem fog gratulálni hozzá. Ha az egyetlen célod a sportolással, hogy súlyt adj le, könnyen kiéghetsz. Hasonlóképpen, a versenyek és az érmek gyűjtéséből származó lendület is hamar alábbhagy, hiszen hosszútávon nem igazán fenntartható.

Azok, akik csak egyedül tekernek

A kerékpársport egyik nagy előnye, hogy bármikor űzheted, nem kell csapatedzésre várnod, vagy attól félned, hogy a társad lemondja az edzést. Hátránya viszont, hogy a magányos edzések egy idő után növelik a kiégés kockázatát. Mások bevonása nem csak azért motivál, mert kötelezettséget jelent, hanem azért is, mert kapcsolatot nyújt. Az emberek sokkal nagyobb eséllyel folytatnak egy szokást, ha hasonló gondolkodású közösség veszi őket körül.

Cycling training
Egy bringás közösség nagyobb kötelezettség, segít fejlődni és új értelmet ad a kerékpározásnak.  © redsnapper / Alamy / Alamy / Profimedia

Azok a sportolók, akiknek nincs edzőjük

Úgy tűnik, könnyű saját magadat edzeni, hiszen rengeteg forrás és edzésterv található az interneten. Való igaz, hogy edző nélkül is fittek lehetünk, de ha csak általános információk alapján döntesz, és nem konzultálsz szakértővel az egyedi jellemzőidről, akkor könnyen hibázhatsz. Lehet, hogy nem tudsz majd megfelelően regenerálódni, vagy túlságosan repetitív és monoton edzéseket végzel, esetleg túlhajtod magad. Ezek pedig mind hozzájárulhatnak a kiégéshez.

Azok, akik félnek a változástól

A rendszer és a rutin hasznos, és lehetővé teszi, hogy több edzést iktass be, ez pedig megnyugtató érzés. Ha viszont túl merev az időbeosztásod, könnyen kiéghetsz. A változatosság gyönyörködtet! Akár az intenzitást, akár a terepet váltogatod, elősegíted a fejlődésed azzal, hogy motivált maradsz. Az alkalmazkodóképesség fejlesztése pedig remek ellenszere a kiégésnek!