Ha Amszterdamról van szó, mindenkinek három dolog ugrik be azonnal: a csatornák, a coffeeshopok, és a mindent ellepő bringás tömeg. Az embernek olyan érzése van, hogy aki nem bringázik, az másodrendű közlekedő, hiszen az infrastruktúra annyira jól kiépített, a város annyira támogatja a bringás közlekedést, hogy tényleg feleslegesnek tűnik más közlekedési eszközzel próbálkozni. Pedig nem volt ez mindig így.

Megosztás:

A második világháború után Hollandia komoly gazdasági fellendülés előtt állt, és mint a legtöbb ilyen országban, a jólét egyik fokmérője a motorizáció volt. A polgárok és a városvezetés is úgy gondolta, hogy a jövő meghatározó közlekedési eszköze az autó lesz, így erre rendezkedett be a közlekedés. Sokat elmond a helyzetről, hogy a hatvanas évekre már évi hat százalékkal csökkent a bringával közlekedők száma.

Viszont a sok autó sok problémát hozott magával, ezek között a legsúlyosabb a közúti balesetek számának megdöbbentő növekedése volt. 1971-re vált a legsúlyosabbá a helyzet, 3300-an haltak meg autóbalesetben, köztük 400 gyermek. Ekkor alakult meg a Stop de Kindermoord, azaz az Állítsuk meg a gyermekgyilkosságokat nevű mozgalom, ennek az élére állt a későbbi európa parlamenti képviselő, Maartje van Puuten.

Maartje anyukaként átérezte a probléma súlyát, ezért tüntetéseket szervezett, követőivel olyan csomópontokat foglaltak el, ahol sok baleset történt, bizonyos utcákat pedig egyszerűen egy-egy napra lezártak, és piknikeket szerveztek. A mozgalmak hangját idővel a politikusok is meghallották, így már a városvezetés is kénytelen volt odafigyelni Maartjeékre. Az érdem persze nem csak az övék, egyre többen akartak élhetőbb városban lakni, egyesek odáig merészkedtek, hogy illegális kerékpársávokat festettek fel.

A folyamaton nagyot lendített az 1973-as olajválság, a hirtelen egekbe szökő üzemanyagárak sok embert ültettek át autóból biciklire. Több város vezetése elkezdte támogatni az autómentes napok bevezetését, így azokon a szakaszokon, ahol korábban lépni sem lehetett, vasárnaponként gyerekek fociztak. Végül Delft kiépítette az első kerékpárút-hálózatot, amelyet sorban követett a többi nagyváros.

Hollandiában mára több mint 35 ezer kilométernyi kerékpárúton gurulhatnak, minden utazás negyede kerékpárral történik. Amszterdamban ez a szám 38%, míg az egyetemvárosban, Groningenben 59%. Csak Amszterdamban 400 kilométernyi bringaút szolgálja ki a lakosokat és a turizmust, így ha valaki odalátogatna, kézenfekvő kerékpárral közlekednie. A bérlés általában 10 euró körül alakul egy napra, de ez mehet lejjebb is, ha több napra visszük a bringát.

Bár sok helyi látványosan nem foglalkozik a szabályokkal, de ennek ellenére érdemes nem áthajtani a piroson. A bringa nagyjából bárhol lerakható, ahol nem akadályozza a közlekedést, viszont érdemes lakatot használni, mert bár a közbiztonság kiemelkedő, sok lopás fordul elő. Főleg a buszpályaudvarok és vasútállomások környékén érdemes kihasználni a hatalmas kerékpártárolókat.

Bár alapvetően toleráns a város a bringásokkal, zsúfolt helyen illik leszállni, és tolni, ellenben a sisak viselése csak gyerekek számára kötelező. És még egy dolog, ami jól mutatja, mekkora tömegek tekernek Amszterdamban: alkalmanként bizony kialakul bringás torlódás is, főleg a reggeli órákban, és a munka utáni hazaindulásnál fordul elő, hogy a bringás sávok bedugulnak. Valószínűleg ezt a problémát sok nagyváros elcserélné a hagyományos forgalmi dugóra.

 

 

Ez a weboldal cookie-kat használ

A személyes adatai cookie-kon keresztül történő kezelésével, valamint ezzel kapcsolatos jogaival kapcsolatban további információkat talál itt: Információk személyes adatai kezeléséről cookie-k és más webes technológiák használatával. Az alábbiakban adhat hozzájárulást személyes adatai meghatározott célból történő kezelésére.