A Tour de Hongrie első két szakaszának profilját elnézve nem történt különösebb meglepetés azon a téren, hogy mindkét napon a sprinterklasszisok játszották a főszerepet a véghajráknál. Kezdésként a sík alföldi szakaszon, Karcag és Hajdúszoboszló között biztosított ideális lehetőséget az útvonal a szökevények számára, és az etap előtt nagyon fogadkozó „helyi hős”, Filutás Viktor („illene megmutatni a mezőnyben, hogy egy karcagi Karcagról indulva mire képes”) be is tudott kerülni a nap szökésébe harmadmagával, közte egy másik magyar versenyzővel, az epronexes Rózsa Balázzsal. A szeles időben, néhol szemerkélő esőben a mezőny nem törte össze magát, hogy minél hamarabb beérje a szökevénycsoportot, egy-két kisebb bukás után (az egyikben a legnagyobb sztár, Peter Sagan és érintett volt, nem lett komolyabb baja) egészen az utolsó, harmadik hajdúszoboszlói körig hagyták menni a legtovább kitartó szökevényt, a cseh Martin Voltrt, csak ott fogták be a részhajrákat is gyűjtő cseh versenyzőt. A cél előtt jött egy elkerülhetetlennek tűnő tömegbukás – szerencsére komolyabb sérülés nélkül –, a kaotikus befutóból végül az ausztrál borás, Sam Welsford került ki győztesen Samuel Quaranta és Jakub Mareczko előtt. Mark Cavendish már itt is jól helyezkedett, végül hatodikként száguldott át a célvonalon, az összetett éllovasnak járó sárga trikót Welsford viszont ölthette magára a szakaszközi időbónuszoknak köszönhetően második cseh Voltr előtt.
Így várta a mezőny a második napot, amikor is a festői Tokaji-hegységtől indultak el Kazincbarcika felé, már jóval hepehupásabb útvonalon, mint egy nappal korábban: kicsivel több, mint 1000 méternyi szint várt a versenyzőkre csütörtökön. Ez azonban még mindig optimális terep tud lenni a sprintereknek, az is volt, de előbb még az Istlstekker Zsolttal megharcoló Voltr ismét ráment a gyorsasági részhajráknál az időjóváírásokra, szóval sejthető volt, újabb mezőnyhajrá esetén rajta marad a sárga trikó. Konkrétan ez is történt: a sprintervonatok húzta üldözőboly megint begyűjtötte a szökevényeket, jöhetett a sprintbefutó, amelynek végén az Astana tanári felvezetését kihasználva Mark Cavendish rutinból megoldotta a feladatot, így az összetettben és a gyorsasági pontversenyben is felkúszott az okos első két napot teljesítő Voltr mögé.
Pénteken, némileg szokatlanul a verseny felénél következik az idei verseny királyetapja: Barcikáról indulva Gyöngyös és Mátraháza érintésével mássza meg a mezőny a Kékestetőt, ez számokban egy második és egy első kategóriás hegyet jelent több mint 2700 méternyi össz-szintemelkedéssel – talán nem vállalunk nagy kockázatot azzal, hogy ez már nem a sprinterek játszótere lesz, itt bizony az összetett szempontjából is nagy dolgok dőlhetnek el a harmadik napon.
Borítókép: SprintCyclingAgency©2024
