Trek Segafredo Women, az UCI Women’s World Tour legújabb résztvevőjétől erős belépőre számíthatunk a 2019-es női bajnokságon. Ina Teutenberg és Giorgia Bronziz vezetésével, a csapat tíz különböző nemzetiség 13 kerékpárosából áll össze, többek között olyan tagokkal, mint Lizzie Deignan, Ellen van Dijk és Elisa Longo Borghini.

Egy újabb olasz a csapatban, akit érdemes figyelemmel kísérni: a 19 éves Letizia Paternoster. Fiatal kora ellenére több mint 10 éve kerékpározik versenyszerűen, és számos győzelmet aratott Junior és Elite kategóriában is. Első helyet szerzett a januári Women’s Tour Dow Under-en, és izgatottan várjuk, mit tartogat még számára a 2019-es versenyszezon. A zsúfolt edzésnaptára ellenére, a WeLoveCycling-nak adott interjújában arról beszélt, miért váltott a Trek Segafredohoz, hogyan előzi meg a kiégést, és milyen reményei vannak a jövőben a profi női kerékpározással kapcsolatosan.

Hogyan kezdtél el kerékpározni, és mikor gondoltál először arra, hogy profi szinten szeretnéd csinálni?

Először 5 évesen versenyeztem, de addigra már 2 éve nyaggattam miatta a szüleimet, ugyanis 3 évesen elhatároztam, hogy profi kerékpározó szeretnék lenni. Nagy hatással volt rám Maurizio Fondriest, aki ugyanabból az olasz kisvárosból származik, mint én. Amikor Juniorként elkezdtem megnyerni az első nemzetközi versenyeim, ráébredtem, hogy képes lehetek arra, hogy valóra váltsam az álmom.

View this post on Instagram

Scent of Australia ?? @sprintcycling ?

A post shared by Letizia Paternoster (@letiziapaternoster) on

Számtalan díjat nyertél különböző számokban. Melyik a kedvenced és miért?

Őszintén, a kerékpározás minden változatát imádom. Szinte az összes számban versenyeztem már, de a trekking mindig is különleges volt számomra. Rengeteg csodálatos emlékem van trekking versenyekről, és reményeim szerint ebben a számban indulhatok majd jövőre, az első Olimpiámon is, Tokióban.

Sok szerencsét! Milyen érzés bekerülni egy új csapatba, ahol ennyire sok a nagyágyú? Mikor döntöttél úgy, hogy váltasz az Astana-tól?

Nagyszerű érzés. A Trek Segafredo különbözik mindentől, amit eddig a női kerékpár során láttam, és úgy gondolom ez egy nagy előrelépést jelent az egész sportágnak. Pozitív irányba mozdítja el, és segít áthidalni a női és férfi kerékpár közti szakadást. Itt egy csapatnak érezzük magunkat, és mindkét felállást a legnagyobb profizmussal támogatják, minden szempontból. Tavaly nyáron alaposan mérlegeltem a lehetőségeimet, az Astana csapatát is beleértve, akiknek hálás vagyok, hogy eljuttattak az Elite-ig és lehetővé tették az első győzelmeimet a kategóriában. Ám végül úgy döntöttem, ennek az izgalmas projektnek szeretnék részese lenni.

Izgatott vagy, hogy egy olyan csapatban kerékpározhatsz, amelyet két nő vezet? Mit gondolsz, gyakoribb lesz az ilyen felállás a sportban?

Ez nagyon nagy szó, főleg, ha az a két nő Ina és Georgia. A sport korábbi bajnokaiként megvannak azok az ismereteik és tapasztalataik, hogy vezessenek minket a kerékpár ezen specifikus vállfajában. Versenyzőként hasonló képességekkel rendelkeztek, mint én, így számomra a közreműködésük még értékesebb. És igen, úgy gondolom, a női kerékpár profi szintre emelésével együtt jár, hogy több nő kerül majd a World Tour csapatoknál technikai szerepbe a profi versenyzésből, ami nagyszerű.

 

UCI Track Cycling World Cup Hong Kong (25 Jan 2019) © Profimedia, TEMP Rex Features

Hogyan áll össze a heti rutinod?

Gyakran változik, mivel elköteleződtem a trekking és az országúti kerékpározás mellett is, és néha nehéz, hogy időt találjak magamra, a saját életemre és a családomra. Naponta egy-kétszer edzem. Reggel mindig az edzőteremben kezdek, délután pedig tekerek. Gyakran veszek részt trekking edzőtáborokon is a nemzeti csapattal. Ezekben a táborokban korán reggel kezdünk egy könnyedebb edzéssel, majd két szakasz trekking ebéd előtt és után, amit egy vacsora előtti masszázs követ.

Mindezt nehéz lehet egyszerre kezelni. Hogyan találsz időt magadra, hogy elkerüld a kiégést?

Ez egy nagy kihívás, de az edzőm mindenben támogat, segít megtervezni az edzéseim és a napirendem attól függően, hogy érzem magam az adott héten. Úgy gondolom, ahogyan felnövünk, egyre inkább megismerjük magunkat és azt, hogyan működünk. Most tanulom, hogyan figyeljek erre, és tudjam, mikor van itt az ideje egy kis lazításnak, hogy elkerüljem a kiégést.

Mi az egy profi kerékpáros életében, ami esetleg meglepő lehet mások számára?

Úgy gondolom, kívülállóként néha nehéz lehet megérteni mennyi minden történik egy profi sportoló körül, és hogy ez milyen hatással van a magánéletünkre még akkor is, amikor éppen nem versenyzünk. Ugyanakkor, én szerencsés vagyok, mert egy tucatnyi ember mindig mellettem van, hogy segítsenek a hatékony időbeosztásban és a különböző feladatok átlátásában.

A 2019-es versenyszezon küszöbén, mit gondolsz, mik azok a legnagyobb problémák a profi női kerékpárban, amelyekről beszélni kellene?

A női kerékpár egyre népszerűbb, de a Trek Segafredo még mindig újdonságnak számít felépítés és belső szervezettség szempontjából, szóval sokat kell még fejlődni. Továbbá jól tudjuk, hogy meglehetősen nagy a szakadék a mi és férfi csapattársaink jövedelme között. Tiéd lehet a világ összes tehetsége, de nem kötelezheted el magad teljesen a sport mellett és hozhatsz áldozatokat, ha csupán 500 eurót, vagy még ennél is kevesebbet keresel egy hónapban. Sok lányt ismerek, akik ebben a helyzetben vannak. Remélhetőleg a közelgő Women’s World Tour lehet az a döntő lépés, amely igazán profi szintre emeli a sportot, és segíthet a versenyzőknek rendes garanciákhoz és szerződésekhez jutni.

Reméljük. Végezetül, ki a kerékpáros példaképed és ki az, akivel a leginkább élvezel együtt tekerni?

Aki leginkább inspirál…nos, mindenki szereti Peter Sagant! Amellett, hogy nagyszerű versenyző, csodálom a képességeit és a hozzáállását is. Mindig önmaga tud lenni, és ez nagy dolog. A csapatban jól kijövünk Martina Alzinivel, akivel sok közös vonásunk van.  Ugyanakkor sok fontos ember van az életemben a kerékpár világán kívül is, akik nélkül nem tudnám ezt csinálni.