Indurain és Riis története az 1996-os Tour-ról

Szerző: Jiri Kaloc

Az 1996-os Touron Miguel „Big Mig” Indurain volt a közönségkedvenc. Az előző évben megnyerte az ötödik Tour-ját, és szeretett volna ő lenni az első, aki hat címmel büszkélkedhet. Bjarne Riis azonban merész kihívó. A kilencedik és a 16. szakaszban nyújtott teljesítményével megmutatta, milyen egy igazán izgalmas verseny.

A 16. szakaszban Riis olyasmit tett, amit korábban és azóta sem láttunk, és letaszította a trónjáról a nagy bajnokot.

Riis 1989-ben indult először a Tour-on, de csak 1993-ban tudott kitörtni, amikor szakaszt nyert és ötödik helyezést ért el az összetettben. 1994-ben ismért szakaszgyőzelmet szerzett, 1995-ben pedig egy napig viselhette a sárga trikót, így harmadik lett! Ő vezette a Team Telekomot az 1996-os versenyen.

Ebben az évben egy időfutammal nyitott a Tour, ahol Riis és Indurain szinten döntetlent értek el, 11, illetve 12 másodperccel voltak lassabbak a győztes Alex Züllénél. A következő öt szakasz a sprinterek, például Mario Cipollini és Erik Zabel játszótere volt. Mielőtt a hetedik szakasznál elkezdődött volna a mászás, Riis és Indurain az összetettben a hetedik és nyolcadik helyen állt egymás mellett, 4 perc 16 másodperccel, illetve 4 perc 17 másodperccel lemaradva.

Indurain formában volt a hetedik szakaszban: jelezte a többieknek, hogy a második helyért versenyeznek. Aztán, a cél előtt három kilométerrel, megtörtént a lehetetlen. Indurain bajban volt! A többi nagymenővel együtt érkező Riis lehagyta. Kifogyott az ételből és kezdett kifáradni.

Indurain kétségbeesetten jelezte a többieknek, hogy élelemre van szüksége. Megsajnálták és adtak neki. Mindenkit megdöbbentett, hogy ilyen elemi hibát követett el egy ennyire tapasztalt versenyző. Végül több mint négy perccel lemaradva végzett a szakaszgyőztes mögött. Riis ekkor a negyedik helyen állt, mindössze nyolc másodperccel a sárga trikós mögött, Indurain pedig a 14. volt három perc 32 másodperccel lemaradva. Öt év egyeduralom után úgy tűnt, most bárki nyerhet.

A következő szakasz, egy egyéni időfutam, a Vals d’Isére-hez vezetett fel. A remek mászó, Indurain feljött a 11. helyre, de még így is majdnem egy percet veszített Riis ellen.

A 9. etapon Riis szinte a kezdetektől támadott. Az első háromra még válaszoltak, de a negyedik már túl sok volt a többieknek. Az első emelkedő tetején 20 másodperccel az üldözők előtt járt, az utolsón pedig még többel vezetett. Elképesztő teljesítményével aznap megszerezte a sárga mezt. Miguel Indurain hátránya 4 perc 38 másodpercre nőtt, de még több mint a verseny fele hátra volt.

A következő néhány szakaszon a Team Telekom irányította a versenyt. Hagyták, hogy azok a versenyzők, akik nem jelentettek fenyegetést Riis-re, megelőzzék, de a valódi fenyegetéseket elhárították. Így a végső csata a Pireneusokra maradt. Ez a 16. etap a versenytörténelem egyik legmeghökkentőbb szakaszaként maradt fent.

Riis and Indurain at 1996
Baráti beszélgetés a két rivális között. © Profimedia

A 199 kilométeres 16. szakasz egy hosszú és kemény mászásban csúcsosodott ki a Hautacam-on. A legjobbak még együtt vágtak neki az emelkedőnek, de Alex Zülle hamar megelőzte a mezőnyt. Kilenc kilométerrel a cél előtt Riis tette először próbára a többieket egy tapogatózó támadással, de Indurain tartotta a tempót. Riis lassított, aztán újult erővel húzott el. Már csak négyen maradtak mellette. Aztán valami teljesen váratlan dolgot tett.

Kicsit lelassított, úgy tett, mintha bajban lenne, és a többiek mellett tekert, jó alaposan megfigyelve minden versenyzőt. Amikor megbizonyosodott róla, hogy mindannyian a határaikat feszegetik, fogta magát és felszáguldott a dombra, otthagyva őket a porban. Egyedül ért célba, két perccel és 28 másodperccel Indurain előtt. Rendkívül kockázatos manőver. Feladta a pozícióját és a lendületét egy meredek hegyen, a világ legjobb hegymászói előtt. Micsoda önbizalom!

A 17. szakasz volt az utolsó, ahol a versenyzők még reálisan tudtak időt szerezni Riis ellenében. A hegyi etap összesen hét emelkedőből állt, ebből öt második vagy magasabb kategóriájú. Az első kemény mászás során Riis erős tempót diktált, így a csapat 11 főre ritkult. Richard Virenque és Laurent Dufaux tartotta magát, Indurain viszont nem. Az etap egy sprint során dőlt el Riis és Dufaux között, amit Riis kis híján elveszített.

A 20. szakasz, egy 63,5 km-es egyéni időfutam következett. Nem tűnt valószínűnek, hogy Riis elveszíti itt az előnyét. Fáradtnak tűnt a három kemény hét után, de megőrizte a sárga mezt. Az igazi meglepetést Jan Ullrich jelentette, aki két perc 18 másodperccel verte a csapatvezetőjét, sőt 56 másodperccel Induraint is. Egy évvel később fontos szerepe lett a két csapattárs rivalizálásának, azonban az 1996-os Tour eldőlt. Miguel Indurain végül a 11. helyen végzett, 14 perc 14 másodperccel az új bajnok, Bjarne Riis mögött, aki 11 éven át küzdött a címért. Sajnos pályafutása során soha nem tudta megismételni többé ezt a teljesítményt.