2022 L’Étape du Tour: hírhedt és híres emelkedők, a forrón tűző nap alatt

Szerző: We Love Cycling

Idén 30. alkalommal rendezték meg a világ legrangosabb amatőr országúti versenyét, a L’Étape du Tour-t. 2022. július 10-én Instagram-sorsolásunk négy szerencsés nyertese állt a rajtvonalhoz további 16 000 kerékpáros mellett, akiknek legnagyobb álmuk volt, hogy ízelítőt kapjanak a Tour-élményből, ugyanazon az útvonalon, ahol nem sokkal később a profik küzdöttek. Milyen érzés lehet a kerékpársport-történelem részévé válni?

Az első L’Étape du Tourra 1993-ban került sor, jelenleg az ASO szervezi a megmérettetést, a Vélo Magazinnal közösen, általában a Tour egyik pihenőnapján. Hogy kellőképp érdekes (és fárasztó) legyen az esemény, általában a Pireneusok vagy a Francia Alpok hírhedt hegyi útjain halad át az útvonal, a forgalom elől elzárt szakaszokon, kb. 15.000 versenyzővel, a világ minden tájáról. A francia amatőr szakasz mellett egyébként a L’Étape számos nemzetközi offshoot eseményt is tart, például Csehországban, Kolumbiában, Ausztráliában és Brazíliában.

Az idei verseny a Tour de France 12. szakaszát másolta le, 170 km Briançontól Alpe d’Huezig, 4500 méteres szintemelkedéssel. A versenyzőket a legendás Col du Galibier (Hors Catégorie), Col de la Croix de Fer (Hors Catégorie) és végül az Alpe d’Huez (Hors Catégorie) várta. A résztvevők szerencsétlenségére a francia nyár úgy döntött, hogy aznap igazán kitesz magáért, így már reggel 30 fok feletti volt a hőmérséklet.

L'Etape
A Škoda-csapat akcióban. © Profimedia

Annak ellenére, hogy a L’Étape a lehető legközelebb igyekszik hozni a profi verseny atmoszféráját a résztvevőkhöz, sokan közülük szinte egyedül, vagy a segítőcsapat szerepét betöltő barátokkal és családtagokkal vágnak neki a szakasznak. A We Love Cycling magazin és a Škoda azonban felejthetetlen élményt akart teremteni annak a szerencsés négyesnek, aki megnyerte a VIP-lehetőséget, és biztosítottunk számukra minden segítséget, amit a profik is megkapnak. A csomag tartalmazta a repülést, a szállást, a professzionális kiszolgálást a Festkától, a helyszíni támogatást, sőt, még a rajtszámukat is a Škoda csapata gyűjtötte be nekik, hogy csakis a teljesítményükre kelljen koncentrálni. Igyekeztünk valóban csapat-hangulatot teremteni: a Škoda kerékpáros felszerelések, a Feska kulacsok és táskák, a Nutrend élelmiszercsomagok és a WLC emlékpólók mind ezt a célt szolgálták.

A Németországból, Ausztriából, Nagy-Britanniából és Romániából érkezett elszánt négyest, három nőt és egy férfit, csapatkapitányaik, Jiří Ježek és Cameron Jeffers vezették csatába, akik a verseny előtt eligazították őket, és titkos tippeket és trükköket osztottak meg velük. A Festka pedig alaposan átvizsgálta mindenki járgányát. Aztán jött a rajt.

https://www.instagram.com/p/Cf4y1GQqBd0/?hl=cs

Cameron Jeffers egy lenyűgöző rajt után elsőként érkezett meg az első frissítőponthoz (a Col du Galibier emelkedő előtt) az első 30-50 főből álló csapattal, de balszerencséjére tönkrement a biciklije. Még nagyobb szerencsétlenség a szerencsétlenségben, hogy a legközelebbi Shimano támogató autó kifogyott a szükséges alkatrészekből, a következő állomás pedig, ahol segíteni tudtak volna neki, 100 km-re volt. Így számára sajnos véget ért a verseny.

A Škoda csapat azonban hajtott tovább – és mindenkinek sikerült átlépnie az idei L’Étape du Tour célvonalát! A brit Olivia French végzett az első helyen, őt az osztrák Teresa Vesely, a román Jozsef Reinitz és a német Christine Bertram követte.

A L’Étape végső győztese a 33 éves Stefan Kirchmair lett, hihetetlen 5 óra 17 perc alatt ért célba, így hatalmas különbséggel, hat perccel később ért be a második helyezett, Loic Ruffaut.

Összehasonlításképpen Cameron’s később úgy becsülte, hogy a profik valószínűleg 4:50-5 óra alatt teljesítenék ugyanezt a szakaszt. Ez nem tűnik akkora különbségnek, de figyelembe kell venni az összes többi gyilkos etapot, ami nekik már a lábukban van.

Összességében a Škoda csapata egyetértett abban, hogy bár feszegették a határaikat, egy felemelő élményben volt részük. Kevés izgalmasabb dolog létezik, mint egy ilyen adrenalinlöket, és persze a büszkeség érzése, ami a célban önt el, szintén leírhatatlan.