A holtszezon első néhány napján nehéz elfogadnom az új helyzetet és azt, hogy a reggeli edzés után nem hagyom el azonnal a házat. Elégedetlennek érzem magam, hiányoznak a célok, amik általában irányítják a napomat. Nem számít, hogy más programokat viszont betervezek helyette: biciklizés nélkül egyszerűen nem tudok fejben is ott lenni – nem vagyok boldog.
A boldogsághoz nem csak egy út vezet
Persze időközben rájöttem, nem rágódhatok folyton ezen és meg kell találnom a módját annak, hogy felül tudjak kerekedni a negatív érzéseken. Megpróbálom felvenni a fonalat a szezon során félbehagyott projektekkel. Általában ez a ház karbantartását, a baráti találkozásokat, valamint a sütés-főzést jelenti. Véleményem szerint a konyhai elfoglaltságok segítenek abban, hogy távol tartsam magam az edzéstől. Imádom, hogy mennyi kreatív lehetőséget rejt az új ételekkel való kísérletezés. Emellett sokat alszom! Őrület, milyen keveset alszol, amikor fáradt a tested. A holtszezon alatt sokkal jobban tudok regenerálódni mint a versenyekkel teli időszakban.
A hetek múlásával a dolgok egyre könnyebbé válnak. Az eleje a legnehezebb, az biztos. Egyszerűen arról van szó, hogy hatalmas a változás. A nagy intenzitást és a rengeteg energiát az ellenkezője váltja fel. Folyamatosan emberek vesznek körül, sokat utazol, és hozzászoksz a tervezéshez. Ezután tiszta lappal kezdhetsz. Ez a maga módján valóban szuper, de egyben eléggé zavaró is.
Ennek az időszaknak a kezelése nem egyszerű a sportolók számára. Mivel soha nem volt olyan súlyos sérülésem, ami hosszú időre gátolt volna a biciklizésben, nincs sok tapasztalatom azzal a mentális küzdelemmel, amit ez az egész magával hordoz. Nem szeretek egy hétnél hosszabb ideig pihenni, úgy érzem, ilyenkor nem teljes életet élek. Bármennyire is megértem a szó szerint vett semmittevés fontosságát, mégis nagyon nehéz számomra!
Az edzés kemény munka, de egyben nagyon addiktív is. Azon kapom magam, hogy azon gondolkozom, vajon más sportolók hogyan éreznek ezzel kapcsolatban. Azt hiszem, valahogy a koffeinfüggőséghez tudnám hasonlítani – ha minden nap kávét iszol, és hirtelen néhány hétig nem szabad, akkor az elején úgy érzed, hogy nem vagy önmagadl. Amikor azonban edzésről van szó, általában ez a napod nagy részét képezi, és sok más dolog is e körül forog. A tested megtanulja, hogyan kell működnie meghatározott terhelés mellett, így hirtelen olyan apró dolgokat kell újra megtanulnod, amiknek nem is vagy tudatában.
Ejtsünk szót a sportfüggőségről
Való igaz, egyre több olyan ember van, akik bár nem profi sportolók, mégis sportfüggőségben szenvednek. Bár minden embernél más és más válhat be, mégis van egy dolog, ami határozottan segített nekem: az időmenedzsment.
Nagyra értékelem ezt a képességet, mivel néha annyi megvalósításra váró ötletem van, hogy az már túl sok is. Ha nem írnám le őket és nem tervezném meg, mit mikor csinálok meg, nem tudnám kezelni a teendőimet. Ne félj új hobbikat keresni és elmélyülni bennük!
Ismétlem, tudom, hogy könnyebb ezt mondani, mint csinálni. A legfontosabb dolog, hogy kedves legyél magadhoz és tudd, megérdemled a szünetet és a szórakozást. El kell fogadni a tényt, hogy a kiegyensúlyozott élet nem azt jelenti, hogy minden egyes nap ki kell mozdulni és arra kényszeríteni a tested, hogy még keményebben eddzen.
Próbálom értékelni azt, ahol most tartok
Szóval, egyelőre próbálom élvezni ezeket a szabad napokat és a pillanatnak élek. Szeretem, hogy nem kell állandóan a holnapra gondolnom. Ez lehetővé teszi számomra, hogy élvezzem a szeretteimmel töltött időt és nem kell hamarabb lelépnem a programokról csak azért, mert aludnom kell a következő edzés előtt. Továbbá örülök, hogy nem kell megszállottan olyan apró részletekkel foglalkoznom, mint a nyújtás, a törzsedzés, a megfelelő táplálkozás, a test regenerálódása, az apró sérülések stb. Jó érzés a jelenben lenni és nem folyton csak magamra gondolni.
