Az elmúlt két hét egyesült államokbeli eseményei remek apropót adnak egy olyan ember emlékének felidézésére, aki egy időben naponta tette kockára az életét, küzdve az újkori történelem egyik legbrutálisabb hajtóvadászata: a nácik zsidóüldözése ellen. És mivel ez az ember, Gino Bartali, országútikerékpár-bajnok volt, még különlegesebb a története.

Megosztás:

Az, hogy a nácik egyaránt üldözték és gyilkolták a romákat, a szlávokat és a homoszexuálisokat, tökéletesen mutatja uralmuk, és segítőik kivételes háborodottságát, valamint a rasszizmus és a nacionalizmus elmebaját. A hithű római katolikus Bartali (akinek „Jámbor Gino” volt a beceneve) az igazságtalanság valamennyi formáját elítélte, ezért is szállt szembe Benito Mussolini olaszországi fasiszta rendszerével.

Bartali 1914. július 18-án született egy Firenzéhez közeli faluban. Az apja napszámos volt, anyja pedig mezőgazdasági munkából és hímzésből segített eltartani a hattagú családot. Első kerékpárját 11 éves korában vette, hogy be tudjon járni a firenzei iskolába, és a vidék dimbes-dombos útjain remek bringás képességeket fejlesztett. Első kerékpárversenyét 17 évesen, 1931-ben nyerte.

Csapata sportigazgatója, Costante Girardengo gratulál Gino Bartalinak, miután 1938. július 18-án első lett a Tour de France 11. szakaszán. Ezután Bartali megnyerte első Tour de France versenyét Párizsban. © AFP PHOTO

Mesés karrier kezdete volt ez. 1935-ben, 20 évesen, megnyerte a Giro d’Italia egyik szakaszát és elnyerte a hegyek királya címet. Egy évvel később megnyerte a Girót és megint a hegyek királya lett, az azt követő évben pedig megismételte ezt a dupla bravúrt.

1938-ban megnyerte a Tour de France-t (és igen, a hegyikirály is ő lett), de nem ajánlotta győzelmét Mussolininek, ahogy a hagyomány diktálta volna, ezért olaszországi hazatérésekor nem kapott kitüntetést. Bartali a II. világháborút követően még egyszer megnyerte a Girót (1946-ban) és a Tourt (1948-ban), így ő az egyetlen versenyző, aki a világháború előtt és után is diadalmaskodott a két nagy körversenyen.

René de Latour francia-amerikai sportújságíró a következő szavakkal írta le Bartali 1948-as Tour-győzelmét: „Számára a győzelem szimpla formalitás volt. Nem csupán a legjobb hegyimenő volt 34 évesen, de síkon is ő volt a leggyorsabb… Gino méltán lehetett büszke magára, hiszen hét szakaszt megnyert. És az előző évi Tourok legendás nagyjainak hősies módján nyerte meg. Elvitte a nyitó szakaszt, aztán két egymást követőt a Pireneusoknál, majd ezeket tetőzte a három alpesi szakasszal. Bartali az 1948-as Tourt nem pár másodperccel, hanem több mint 26 perccel nyerte a másodikként befutó Briek Schotte előtt.”

Gino Bartali 1952-ben  © AFP PHOTO

Mindent egybevetve Bartali öt nagy Tourt nyert meg, kilenc nagy Touron volt pöttyös trikós, négy egyéb szakaszversenyen, és több mint egy tucat egynapos versenyen és klasszikuson diadalmaskodott. Ha a háború nem szakítja félbe a nemzetközi karrierjét, ma talán minden idők egyik legnagyszerűbb országúti versenyzőjeként emlegetjük. Ám a szememben a versenysikerei eltörpülnek a háború alatti tettei mellett. 1943-ban, Mussolini bukását követően, Németország megszállta Olaszország északi régióit, így Bartali lakóhelyét, Toszkánát is. Ennek következtében a zsidóüldözés még nagyobb méreteket öltött.

Ebben az időben Ellia Dalla Costa bíboros, aki európai országokból menekülő zsidókat segített, találkozót kért Bartalitól. Az üldözötteknek hamis személyi igazolványokra volt szükségük. Bartali elvállalta, hogy ezeket a hamis iratokat és fényképeket edzéseket színlelve a kerékpárja vázüregében fogja szállítani. Amikor az ellenőrzőpontoknál megállították, megkérte a katonákat, hogy ne nyúljanak a bringájához, mert az a tekerési stílusához van beállítva.

Bartali ugyanakkor egy ismerős zsidó családot is rejtegetett a házában. A háromtagú család a pincéjében élt, amíg a szövetségesek fel nem szabadították Firenzét. Amennyiben lebukik és a nácik kezébe kerül, bármelyik tettéért kivégzik. 1944 júliusában kihallgatták a firenzei Villa Tristében, ahol a helyi fasiszta vezetők politikai foglyokat tartottak fogva és kínoztak. Szerencséjére az egyik vallatója egy volt katonai felettese volt, aki meggyőzte a többi tisztet, hogy engedjék szabadon.

Bartali semmit nem árult el tevékenységeiről a kihallgatóinak és soha nem beszélt senki másnak sem ezekről, még a fiának sem. Így szeretett erről beszélni: „Az igazi jót teszik, nem pedig beszélnek róla. És bizonyos kitüntetések az ember lelkén lógnak, nem az egyenruháján.” 2013-ban, 13 évvel a halála után, a Jad Vasem Holokauszt Emlékhatóság Bartalinak ítélte a „Világ Igaza” díjat a háború alatt az üldözött olaszországi zsidók védelméért tett erőfeszítéseiért.

A született kerékpáros hősről bővebben Aili McConnon és Andres McConnon Road to Valor: A True Story of WWII Italy, the Nazis, and the Cyclist Who Inspired a Nation vagy Alberto Toscano A Champion Cyclist Against the Nazis című könyvében tudsz olvasni; illetve az Amazon Prime-on megnézheted a „My Italian Secret: The Forgotten Heroes” című filmet.

Azokban az időkben, amikor a szisztematikus rasszista elnyomás még mindig áldozatokat szed, ahogy ezt tette George Floyddal, emlékeznünk kell néhány emberre, akik mindent kockára tettek, hogy harcoljanak ellene – ahogy Gino Bartali is.

Ez a weboldal cookie-kat használ

A személyes adatai cookie-kon keresztül történő kezelésével, valamint ezzel kapcsolatos jogaival kapcsolatban további információkat talál itt: Információk személyes adatai kezeléséről cookie-k és más webes technológiák használatával. Az alábbiakban adhat hozzájárulást személyes adatai meghatározott célból történő kezelésére.