Az európai hosszútávú versenyek királya: A transzkontinentális verseny

Szerző: Martin Atanasov

A Tour de France a kezdetek kezdetén a rugalmasság versenyének számított. Egy ember, egy kerékpár és egy út – ennyi volt az egész. Nem voltak csapattársak és nem volt 3000 fős személyzet, akik biztosították volna a célba érést. Csupán 6 szakaszból és 400 km-ből állt. Ezek a versenyek a versenyzők elkötelezettségét, kitartását és mentális erejét tették próbára. Ma ennek az úttörő versenynek a szellemét egy új, még hosszabb verseny – a Transcontinental – őrzi.

A verseny

A Transcontinental Race (TCR) egy Európát átszelő ultra-állóképességet tesztelő verseny. Először 2013-ban indult el, a néhai Mike Hall jóvoltából, aki az ultratávú kerékpározás egyik legnagyobb neve. A cél nem más, mint a 4000 km-es versenyt maximum két hét alatt teljesíteni úgy, hogy csak magadra és arra hagyatkozol, amit magaddal viszel: csak te, a kerékpárod és a nyílt út. Európa térképén négy ellenőrző pont van, amiken a versenyzőknek át kell haladniuk. Maga az útvonal a versenyzőkön múlik. Mindig van egy nyomkövető eszköz, és a verseny szervezői szorosan követik őket. Ez elsősorban biztonsági okokból történik, illetve azt is megakadályozza, hogy bárki csaljon. Elvégre ez egy bicikliverseny, mindenki maradjon csak a pedálozásnál!

Statisztikailag a versenyzőknek csupán 50%-a fejezi be ezt a versenyt, míg körülbelül 25%-uknak sikerül két hét alatt teljesítenie. Végül is, ha tartani akarod magad a menetrendhez, akkor két héten keresztül minden nap körülbelül 285 km-t kell tekerned. Mondanom sem kell, hogy erre nem mindenki képes. Ezt a versenyt bizony csak edzett, hosszú távú kerékpározásban nagy tapasztalattal rendelkező versenyzők tudják teljesíteni. Vagy ők sem.

A szabályok

Szabály alig van. Mindössze tíz, ezeket viszont minden versenyzőnek be kell tartania, elsősorban a biztonságuk érdekében.

  1. A rajttól a célig a felsorolt ellenőrzőpontokon keresztül kell eljutni. Ez eléggé magától értetődő.
  2. Nincs harmadik féltől származó támogatás, utánpótlás vagy szállás. Ez azt jelenti, hogy csak arra hagyatkozhatsz, amit magaddal viszel, és a nyilvánosan elérhető támogatásra, például bicikli javító műhelyekre, szállodákra és éttermekre. Ugyanakkor szociális képességeidre is támaszkodhatsz, és kérhetsz segítséget ismeretlen személyektől. Az egyetlen dolog, amit nem szabad, az a kifejezetten szervezett támogatás igénybevétele.
  3. Nincs szélárnyék, csak más kerékpárosok mögött. Egy autó vagy teherautó mögé húzódva elég jó kis lendületet kapsz, de ez rendkívül veszélyes, és nem felel meg a verseny szellemének.
  4. Minden előrehaladásnak saját erőből kell történnie. Ez azt jelenti, hogy ha egy véletlenszerűen kiválasztott személyt leintesz, vagy vonattal mész egy városba, hogy megjavítsd a biciklidet, akkor vissza kell menned a pontra, ahol leszálltál a nyeregből, és onnan pedálozni tovább.
  5. Kompon csak akkor utazhatsz, ha jóváhagyták az útvonalat. Ismétlem, eléggé magától értetődő.
  6. A nyomkövetőt mindig magadnál kell tartanod.
  7. Két napnál hosszabb tétlenség esetén kizárnak. Ekkor egy önkéntesekből álló csapat ellenőrzi a nyomkövető helyét, és megnézi, hogy nem történt-e baleset.
  8. Ha nincs biztosításod, nincs sisakod, nincs lámpád, kizárnak.
  9. A versenyzőknek ismerniük kell a helyi közlekedési szabályokat, és be kell tartaniuk azokat.
  10. Biciklizz az önállóság és az esélyegyenlőség jegyében – vagy egyszerűen fogalmazva: biciklizz egyedül, tartsd tiszteletben a többi résztvevőt és ne csalj!

A rajt

A verseny idén újra megrendezésre kerül, miután a Covid-19 miatt kettő kimaradt. A versenyzők 14 országon keresztül tekernek majd a nyugat-belgiumi Muur van Geraardsbergen mesés macskaköves útvonalától Európa széléig, a bulgáriai Burgasz fekete-tengeri tengerparti városáig. A rajtra július 24-én este 10:00 órakor kerül sor, de a városban egész nap nyüzsgés lesz. A belga kisváros rendkívüli hangulatot teremt, érdemes meglátogatni a rajt napján, még akkor is, ha nem a 4000 kilométeres versenyen fogsz rajthoz állni.

Első megálló

Az első állomás körülbelül 800 km-re, a hangulatos cseh kisvárosban, Krupkában található. Útközben a versenyzők Hollandia és Németország festői mezőin haladnak keresztül, és 2300 méteres szintemelkedéssel kell megküzdeniük, ami 800 km esetében első ránézésre nem is jelent akkora kihívást. De amikor rájössz, hogy mindössze négy napod van az útra, megértheted, hogy ez a verseny nem kezdőknek való. Bár a legmagasabb pont az út mentén nem olyan félelmetes (880 m), az út hatalmas terhet ró a testedre, különösen az első napon. Ezért a legtöbb veterán azt tanácsolja, hogy az első pár napon ne adj bele mindent, és bár a 800 km-es távot minden résztvevő körülbelül másfél nap alatt tudná teljesíteni, sokszor több időt szánnak rá, hogy maradjon energia a verseny nehezebb szakaszaira.

Útközben minden versenyző áthalad a festői történelmi városon, Děčínen. Az Elba folyó partján fekvő kisváros csendesen emlékeztet a pompás cseh időkre, amikor az egyik legfontosabb kereskedelmi útvonal része volt. A 10. században a cseh hercegek által épített děčini vár őrködik egy sziklacsúcs tetején, emlékeztetve a járókelőket a hajdani cseh hatalomra.

Végül a biciklisek a hangulatos, de lélegzetelállító Krupka városába érnek.

Második megálló

A második megálló magasan az olasz Alpokban található, és az egyik legkínzóbb szakasz, ami a gyorsan változó időjárási viszonyairól hírhedt – a Passo di Gavia. A történelmi hágót egykor a velencei kereskedők használták az északi kereskedelem lebonyolítására, a két világháború között pedig különböző katonai hatalmak stratégiai védelme volt. A csúcson egy gyönyörű tó, a Lago Bianco (Fehér-tó) található.

A második ellenőrző pont mintegy 750 km-re van az elsőtől, de sokkal nagyobb kihívást jelent. A legmagasabb pont 2620 méteren van, előtte több kemény emelkedővel. Ez az ellenőrző pont négy napig lesz nyitva, utána senkit sem fogsz ott találni, így alternatív módszert kell találnod a nyomkövetőd visszaszolgáltatására.

Harmadik megálló

A harmadik ellenőrző pont idén is a montenegrói Durmitor Nemzeti Parkban lesz. A visszatérő versenyzők emlékezhetnek rá a 2016-os versenyről. A park magasan a Dinári-Alpokban található, több 2500 m feletti csúcsával, amiket a versenyzők szerencséjére nem kell megmászni. A legmagasabb pont, amin áthaladnak majd, 1900 m tengerszint feletti magasságban van. Az út mentén tucatnyi gleccsertó található, és azoknak, akik a hosszú út során inkább sátorban alszanak, tudniuk kell, hogy az éjszakai hőmérséklet drasztikusan lecsökken, még a nyári hónapokban is. A látvány azonban egyszerűen lélegzetelállító.

Csak a legkeményebb versenyzők maradnak versenyben ezen a ponton. Több mint 2000 kilométerrel és több mint két Everestnyi magassággal a lábukban még mindig csak a táv felénél járnak. A második ellenőrző ponttól körülbelül 1150 km az út. Az ellenőrző pont csak hat napig lesz nyitva.

Negyedik megálló

A Durmitor Nemzeti Park után a versenyzők északkelet felé indulnak, és Szerbián keresztül elérik a világhírű Transalpina utat Romániában. A déli Kárpátok hágóútja számtalan képeslapon, mágnesen és egyéb ajándéktárgyon szerepel, és a világ leglenyűgözőbb útjai között tartják számon. Az útvonal azonban csak egy részét érinti ennek az aszfaltparadicsomnak, és egy éles kanyarral eljuthathatnak a sokkal kevésbé ismert, de ugyanolyan gyönyörű Drumul felé. Ez további 700 km-t jelent, közel 2000 m szintemelkedéssel. Az ottani ellenőrzőpont nyolc napig nyitva marad.

A nagy finálé

A nagy finálé augusztus 8-án lesz a Fekete-tenger partja közelében, a bolgár Riviérán. Bulgária negyedik legnagyobb városa, Burgasz ad otthont az idei finálénak. A városból rajtolt a 2019-es verseny, így a visszatérő versenyzők már ismerik a helyiek vendégszeretetét és az ott kínált csodálatos ételeket.

A 4. ellenőrző ponttól nagyjából 700 km és a Dunán való átkelés következik. Biztonsági okokból Romániában minden “E” út tiltott zóna, így minden átkelés kompokon történik majd. Miután betették a lábatokat, vagy még jobb, a kereküket Bulgáriába, a burgaszi cél előtt még egy hatalmas akadállyal kell szembenézniük: a Balkán-hegységgel. A hegy biztosan nem olyan magas, mint az Alpok, a Dinári vagy a Kárpátok, de 3500 km után a meredek lejtők bizony fájni fognak. Fontos, hogy Bulgáriában tilos az autópályákon biciklizni, és a harmadosztályú utak jellemzően rosszabbak, mint a Hold felszíne, így ezeket is jobb elkerülni.

Te kipróbálnád?

A TCR nem vicc. Ez egy olyan verseny, ahol megsérülhetsz, ha nem vagy óvatos. Nincs támogatásod, egyedül vagy, ezért ismerned kell a határaidat, tudnod kell, mikor kell feladni. Ha nem vagy tapasztalt versenyző, akkor a legjobb, ha kihagyod. De ha egyszer készen állsz, a transzkontinentális verseny kétségtelenül életre szóló élmény!