Mintegy 100 évvel ezelőtt rendezték meg először az Országúti Világbajnokságot, azóta pedig nagy utat tett meg a verseny, rengeteg hihetetlen és sorsfordító pillanat alakította olyanná, amilyennek ma látjuk. Összegyűjtöttük a szivárványos mezért való küzdelem legikonikusabb pillanatait, egészen a kezdetektől.

Az „első” bajnok: Alfredo Binda, 1927

Bár a világbajnokság ötletét már 1920-ban előterjesztették, az első klasszikus országúti verseny, ahol profik mérték össze erejüket, csak 1927-ben került megrendezésre a németországi Nurburgringben. Ezelőtt a bajnokság kizárólag időmérő futamból állt.

Binda 1927-ben történelmet írt. Egy olyan pályán, ami a mai sztenderdek szerint rövidnek számítana a maga 182 km-ével, brutális győzelmet aratott: stílusosan ért a célba elsőként, őt pedig mindössze 17 férfi követte.

A francia Maurice Archambaud és az olasz Alfredo Binda versenyez az 1935-ös Giro-n. © AFP / AFP / Profimedia

Karrierje során még két világbajnoki aranyat szerzett, felállítva ezzel a háromszoros bajnoki rekordot, amit azóta sem múlt felül senki.

Binda volt az első profi győztes, aki a mozgatórugója lett annak a versenyzésnek, amit ma ismerünk.

Az úttörő: Elsy Jacobs, 1958

Akárcsak Binda a férfiaknál, a női kerékpárosok esetében is volt egy első bajnok. És bár 31 évbe telt, mire az UCI megrendezte, történelmi esemény volt. A franciaországi Reims adott otthon az első női verseny rajtjának, ahol a 25 éves luxemburgi versenyző elvitte a show-t. Jacobs a következő évek sikereit alapozta meg, amikor kényelmes előnnyel átgurult a célvonalon.

Elsy Jacobs
A hihetetlen Elsy. © Profimedia

A női verseny drasztikus változáson ment keresztül az évek során. Jelenleg a világbajnoki hét egyik legérdekesebb és legmegosztóbb eseményekén tartják számon. Ami nem is csoda, hiszen olyan versenyzők dominálnak, mint Anna van der Breggen és Annemiek van Vleuten.

Az 1958-as győzelem volt Jacob egyetlen világbajnoki címe, de mindig emlékezni fogunk a nevére!

Az óceán túlpartján: Eddy Merckx, 1974

Ha ikonikus pillanatokról van szó, nem hagyhatjuk ki a Kannibált. Versenyeinek kb. harmadát megnyerte Eddy Merckx, így nem volt ismeretlen számára a siker, amikor rajthoz állt 1974-ben a világbajnokságon. Valójában ekkor már kétszer is megszerezte a szivárványos mezt, 1967-ben és 1971-ben, de ez a verseny különleges volt.

A bajnokságot 1927 óta az európai kontinensen rendezték meg, ebben az évben viszont az Atlanti-óceán túloldalán, a kanadai Montrealban kellett egy kemény, dombos szakaszon összemérni az erejüket a versenyzőknek. Nem volt meglepő, hogy Mercky diadalmaskodott – azonban mindössze két másodperccel győzte le riválisát, Raymond Poulidort!

Eddy Merckx
A 15. szakasz elején. © Profimedia

Azzal, hogy abban a városban rendezték meg a vb-t, ahol két évvel később a nyári olimpiát is, teljesen új távlatok nyíltak meg a verseny előtt: a világ minden tájáról érkeztek ezután résztvevők.

Mostanra a mezőny Afrikán kívül minden lakható kontinenst meglátogatott, és a feltörekvő kerékpáros ország, Rwanda ígéretes helyszín lehet a közeljövőben, így könnyen lehet, hogy Afrika sem marad sokáig vb nélkül.

Visszatérve Montrealba: ez a győzelem volt Merckx harmadik világbajnoki címe, ráadásul ugyanebben az évben két Grand Tour-t is megnyert, amit eddig csak egy embernek sikerült utána csinálnia – Stephen Roche-nak, 1987-ben.

A visszatérés: Greg LeMond, 1989

Hiszel a csodákban? Ha ismered LeMond történetét, akkor biztosan. Az 1938-as világbajnok rangos versenyző volt, aki 1968-ban és 1989-ben is győzött a Tour de France-on. 1987 tavaszán azonban váratlan szerencsétlenség érte. A sógora véletlenül meglőtte egy vadászat során, és az életéért küzdött. Ekkor úgy tűnt, lehetetlen, hogy valaha visszaüljön a kerékpárra. Egy évvel később azonban LeMond ismét rajthoz állt, és minden idők legszorosabb TdF-versenyén 9 másodperccel Laurent Fignon előtt ért célba – csodálatos módon, elsőként.

Hinault and LeMond
Bernard Hinault és Greg LeMond az 1968-as Tour-on. © Profimedia

De ami ezután következett Chambery-ben, ugyanolyan hihetetlen volt. A cél előtti sprintben lehagyta a szovjet Dimitri Konyshevet és az ír Sean Kelly-t és egy legendás szezont zárt le ezzel e győzelemmel.

Holland siker: Marianne Vos, 2013

Talán minden idők legerősebb csapataként állt rajthoz a holland együttes 2013-ban, ennek pedig egyik oka és katalizátora Vos volt, időjárástól, tereptől és körülményektől függetlenül. 2006 és 2013 között háromszor nyerte meg a vb-t és egyszer sem végzett másodiknál rosszabb helyen.

Ennek a sikerszériának azonban nagy részét a csapatnak köszönhette. 2006 óta minden évben állt egy holland a dobogón, 2014-et leszámítva. 2017 óta pedig minden alkalommal ők vittek haza szivárványos mezt. Nem meglepő, hogy a holland csapat a legsikeresebb a női országúti versenyek történelmében.

Marianne Vos
Vos ikonikus győzelme 2013-ban. © Profimedia

Vos 2013-as ikonikus győzelme a jó csapatmunka eredménye volt. Ahogy a mezőny lecsillapodott Firenzében, ő és Anna van der Breggen együttes erővel támadtak és mozogtak a pályán, mígnem Vos klasszikus kiugrásával elindult az utolsó emelkedőn. Senki nem tudott vele lépést tartani. Lehagyta a svéd Emma Johannsont és az olasz Rosella Rattot és 15 másodperc előnnyel megnyerte a versenyt. Nem csak azt mutatta meg, milyen hihetetlenül jó kerékpáros, hanem azt is, mennyire fontos a csapatmunka!

Újra és újra és újra: Peter Sagan, 2017

2015-ben és ’16-ban hihetetlen erőfeszítéseinek köszönhetően megnyerte a szivárványos mezt, 2017-ben azonban nem hozta a megszokott szintet. A szakaszon, ahol a sprinterek versengtek a győzelemért, gyorsabbak voltak nála vetélytársai. Úgy tűnt, hiába küzd a harmadik bajnoki címért, amit eddig csak egy francia versenyző, Jeannie Longo szerzett meg három egymást követő évben.

Peter Sagan
Ha rákeresel Peter Saganra, a 30 éves profi szlovák versenyző képein nagyrészt zöld mezben szerepel. © Profimedia

Az utolsó négy kilométeren, Sagan csapattársak nélkül maradt. Ami ezután jött, az történelem. Először is sikerült követnie Ben Swift támadását, láthatólag sprintre készült és hitt benne, hogy le tudja hagyni Alexander Kristoffot és Michael Matthews-t. Néhány száz méter múlva újabb szökést akadályozott meg: nem maradt le, de spórolt az erejével.

Az utolsó kanyarban tökéletesen helyezkedett el. Behúzódott Kristoff mögé és várta, hogy a norvég elkezdje a végső sprintet. Amint ez megtörtént, Sagan kivárta a tökéletes pillanatot és teljes erejéből utána iramodott. Lehagyta és megnyerte a versenyt, mindössze egy kerékpárhosszal. Tanulmányt lehet írni erről a szakaszról, „Hogyan nyerjünk versenyt?” címmel.

Kihagytunk valakit, akinek itt lenne a helye a listában? Írd meg kommentben!