Ezért imádjuk a Tour de France-t!

Szerző: WLC

Ahogy közeledik a 108. Tour dátuma, úgy leszünk egyre izgatottabbak! Az elmúlt másfél év nyomasztó bizonytalanságai után, végre fellélegezhet a kerékpáros közösség: idén újra a régi kerékvágásban zajlik a TdF, ettől pedig libabőrösök leszünk! Hogy miért?

Nem számít, melyik oldalon vagy, versenyzőként vagy nézőként veszel részt az eseményen, biztosan téged is beszippant a Tour ellenállhatatlan atmoszférája. Elég, ha csak nézed, és máris érzed, hogy valami grandiózusnak és maradandónak vagy a részese. A verseny pozitív energiája egyszerűen fertőző.

Szinte olyan, mint egy gyönyörű cirkusz. A nyeregben ülő „vadállatok” kapják a legtöbb figyelmet, de rengeteg más szereplő is a műsor elengedhetetlen része: némelyikük jobban látható, mások csak a háttérben mozgatják a szálakat. Az elkötelezett támogató csapatok, a Škoda autókban ülő szakemberek, a személyzet, a versenyigazgató, aki a piros Škoda SUPERB iV modellből irányít, az útvonalért és a vendéglátásért felelős, vagy a Škoda ENYAQ zászlóját lengető kezek és persze nézők tízezrei végzik azt a hihetetlen munkát, aminek végeredménye a felejthetetlen hangulatú, világhírű körverseny. Az útvonalat körülölelő városok és falvak lakói büszkén figyelik, ahogy áthalad településükön a mezőny, és ennek az emelkedett érzésnek megfelelően díszítik fel lakhelyüket és fogadják a versenyzőket. Gondoljunk csak Nuits-Saint-Georges településére, ahol több mint 400 kézzel kötött, apró mezzel várták a 2017-es befutókat!

Fotó: New York Times

Egy pillanatra megáll a világ, hogy mindenki hallja, ahogy eldördül a rajtpisztoly.

Ha idén először kíséred végig a versenyt, hiába próbálkozunk: semmi sem tud felkészíteni rá. Akármennyi korábbi felvételt nézel végig, cikket olvasol el és blogot böngészel át, egyik sem tudja átadni azt az izgalmat, ami az élő verseny során vár. Ez egy gyönyörű káosz, ami kimerít és mégsem hagy aludni éjszaka.

Amikor egy versenyző elesik, az mindannyiunknak fáj – így volt ez Philippe Gilbert félelmetes balesetekor is, 2018-ban. Amikor egy versenyző teljes erőből megrohamozza a célt, kezét magasba lendíti és arcán a végtelen fáradtság és boldogság tükröződik, mi is érezzük az eufóriát. Ezért vagyunk ott a pálya szélén vagy figyeljük lélegzetvisszafojtva az eseményeket otthon. Három hét érzelmi hullámvasút, amit mindannyian imádunk!

Emeljük poharunkat tehát az idei csodálatos cirkuszra, ami vár minket!

Borítókép: OA Sport