Tanulhatunk egyet, s mást Fabio Arutól!

Szerző: WLC

Mintha csak sárfürdőt vett volna. Pontosan így nézett ki Fabio Aru január elején, amikor a vékony országútis újra cyclocrossozni kezdett. Mindannyian tanulhatunk egy-két dolgot Arutól. Például azt, hogy visszatérhetsz oda, ahonnan jöttél, azokhoz a kis örömökhöz, amelyeket korábban éreztél, akkor is, ha időközben munkává váltak. A szenvedélyt újra lehet éleszteni!

“Jobban érzem magam sárosan, de ami még fontosabb az, hogy úgy szórakozom, mint egy gyerek, aki az első versenyén vesz részt!” – írta Aru Instagramon a cyclocross verseny után, lelkesedése a képernyőn keresztül is érezhető volt. “Ez a sport a szenvedélyem!”

Az elmúlt három év nem volt könnyű Fabio számára. Emlékszel, amikor megnyerte a Vueltát? 2015-öt írtunk. Megverte Puritót! A Tour-on 2017-ben 5. lett. Sárga trikót viselt. Átkozottul jó kerékpáros volt, és valószínűleg ma is az.

De még könnyebb felidézni az idei Tour de France-ról való kilépését, amit olyan csapattársa nyert meg, akit nem tudott támogatni. Saját csapata elmondta az egész világnak szétkürtölte, hogy mennyire gyenge, hogy a problémái mind pszichológiai, mind fizikai jellegűek. A versenyt a 6. szakaszon hagyta el, miután a szakasz első 20 kilométerében elesett. “Tényleg nem tudom, mi történik velem” – mondta. “Nincsenek válaszaim, és szenvedek emiatt.”

Ez volt az utolsó alkalom, hogy felállt a rajtvonalhoz az UEA – Team Emirates csapattagjaként, ezzel egy hároméves időszakot zárt le, amit nagy jóindulattal közepesnek, kis rosszindulattal pedig pocséknak nevezhetünk.

De ez nem az ő hibája volt. 2018-ban csípő-rendellenességet diagnosztizáltak nála, amivel 2019-ben meg kellett műteni. Úgy tűnt, hogy a műtét után gyorsan felépül, és a 2020-as Tour de France előtt jelezte, hogy meglesz a csapatlétszám, lábai visszatértek korábbi formájukhoz. Bekerült az első 10 közé a Tour de l’Ain-en, a furcsa év egyik legfontosabb Tour-előzményén.

Ez a látszólagos jó forma a verseny előtt csak még zavarba ejtőbbé tette, amikor a 6. szakaszban összeomlott, és egy olyan peloton végén kullogott, amit valaha ő vezethetett volna. Csapattársa, Guiseppe Saronni nem finomkodott: “Egyszerűen lefagy, ha bajba kerül” – mondta a Rai TV-nek. „Nem harcol, éppen ellenkezőleg. Nincs meg a karaktere a küzdelemhez. ”

Hát ez fájhatott.

Kanapéink kényelméből, a tévén keresztül könnyű úgy látni az élsportolókat, mintha robotok lennének. Elfelejtjük, hogy hullámvölgyeik, magaslataik és sötét pillanatik ugyanolyan megmagyarázhatatlanok lehetnek, mint nekünk. “Úgy érzem, beszorultam egy lyukba, és nem igazán értem, miért” – mondta Aru, miután elhagyta a versenyt. Ki nem érzett még így soha? Szerencsések vagyunk, hogy a mi gyenge pillanatainkat nem közvetíti a tévé.

Aru december végén jelentette be, hogy visszatér a cyclocrosshoz, és egy régi fotót tett közzé magáról tinédzserként, ahogy az olasz válogatott kék színeiben pompázik. „Az egész itt kezdődött.” Juniorként képviselte Olaszországot a cyclocross világban. Ez volt a sportág azon része, amely először megragadta.

Három versenyen indult, az egyik az anconai Treviso közelében, a második San Fiorban, a harmadik pedig Cremona közelében zajlott. Ez utóbbin tekert először új csapata színeiben, és ötödik lett.

Lehet, hogy az idei év megint sikertelen lesz számára. Lehet, hogy vége a karrierjének. De az is lehet, hogy eltölt néhány napot a sárban, és visszaemlékszik a gyerekkorára, és arra, hogy miért vágott bele. Valószínűleg pontosan erre van szüksége.

Forrás: cyclingtips.com