Milyen szerepet töltenél be egy profi csapatban?

Szerző: Martin Atanasov

Néha mindannyian elképzeljük, milyen lenne, ha résztvennénk a Tour-on, és egy elit csapat tagjaként tekernénk a legfontosabb szakaszokon. Mi lenne a te szereped? Te lennél a csapatod Mark Cavendishje, vagy esetleg Peter Sagant testesítenéd meg? Te leszel Tadej Pogačar vagy Fabian Cancellara?

A Sprinter

Ha ritkán vagy te a húzóerő, és szinte mindig valahol az arany zónában tartózkodsz (nem túlságosan elöl, de nem is túlságosan hátul), akkor megvan benned a lehetőség, hogy a Sprinter legyél. De persze nem a bujkálás határozza meg a Sprintert. Hanem az a robbanóerő, amivel rendelkezel. Igen, számítasz a csapattársaidra, akik elvégzik a munkát, megvédenek a széltől, blokkolják a versenytársakat, és megnyitják számodra az utat, de amikor eljön az ideje, az egész verseny rajtad múlik. Az utolsó 200 méter csak rajtad áll, és azon, hogy 10-15 másodpercre rá tudsz-e kapcsolni 2000W-ra.

Ezt a teljesítményt azonban csak verseny közben értékelik. Amikor csak egy vasárnapi tekerésen vagy, akkor csak önzőnek számítasz. Szóval ne legyél sprinter, amikor nincs sprint!

Sam Bennett
Te vagy a csapatod Sam Bennettje? © Profimedia

A Bomba

Amikor egy biciklis 6000-7000 kalóriát éget el egy út során, nem túl könnyű némi izomtömeget is felszednie. Nos, te kivétel vagy. Inkább hasonlítasz egy testépítőre, mint egy kerékpárosra – szélesebb vállaidnak és nagyobb lábaidnak köszönhetően. Általában nem a külsőd tesz a csoport Bombájává, hanem az, hogy odateszed magad a rövid emelkedőkön. Te vagy az, aki az út során minden meredek emelkedőn maximálisan teljesít, legyen szó az 50. vagy a 170. kilométerről. Ha azonban az emelkedő kicsit hosszabbnak bizonyul a megszokottnál, akkor nagy valószínűséggel visszaesel a ranglétrán, és ha nem tettél elég erőfeszítést, akkor akár teljesen ki is eshetsz a csapatból.

Általában öröm veled biciklizni. A legbrutálisabb részeknél mindig belehúzol, a sík részeken pedig laza vagy, kivéve, ha valaki megpróbál megelőzni egy rövid emelkedőn. Ilyenkor beindulnak az ösztöneid, és annyira belehúzol, hogy soha többé nem is látnak (vagyis egészen a menet végéig biztosan nem).

A Hegymászó

Ha már a mászásnál tartunk, említsük meg a hegyek uralkodóját, a csapat kecskéjét, azt, akinél a legnagyobb valószínűséggel 200 bpm-t mutat a szívmonitor. Ha egy emelkedőn azért előzgeted az autókat, mert túl lassúak ahhoz, hogy tartsák a tempódat, akkor nagy valószínűséggel te vagy a csoport hegymászója. Amíg a terep sík, addig tartod a tempót. Ha kell, vezetsz, ha kell, követsz, és mindezt profi módon. Amint azonban a szintemelkedés kétszámjegyűvé válik, mindennek vége. Búcsút intesz a csoportodnak, és sok szerencsét kívánsz nekik. Az egyetlen hátrány, hogy lesz időd meginni három sört, amíg a csúcson vársz rájuk, és három sör után az ereszkedés során gyorsan átalakulsz mászóból kaszkadőrré.

A “Trialista”

Ha te vagy az “egy biciklis, egy bicikli” mítosz megtestesítője, a nyílt út az otthonod, és az egyetlen célod, hogy megdöntsd az előző idődet ugyanazon az útvonalon, akkor nagy valószínűséggel te vagy a csapatod Trialistája. Igazi erőművész vagy, ha a teljesítményedről van szó. Nincs szükséged a csapatra. Imádod az állandóságot, és senki és semmi miatt nem szakítod meg. Legalábbis addig, amíg a hullámzó dombok hegyoldalakká nem válnak. Azután ugyanis gyorsan visszaállsz a mezőnybe, és ott bujkálsz, amíg a csillagok újra össze nem állnak, és az út újra egyenes nem lesz.

Nem arra születtél, hogy csapatban tekerj, és a csapatok nem szeretnek veled biciklizni. Egyedül érzed magad a legjobban, és amikor a barátaiddal tekersz, általában te vagy az, aki elhúz, és a célállomáson egy jól megérdemelt sörrel várja őket.

A Vezető

Erős vagy, gyors, és az állóképességed is megvan, mégis semmi vagy egy csapat nélkül. Ezért is jeleskedsz a parancsok osztogatásában. Minden csapatnak szüksége van egy vezetőre, aki optimalizálja a teljesítményüket, és ez a te szereped. Gyors vagy, de nem olyan gyors, mint a sprinterek. Rugalmas vagy az emelkedőkön, de nem annyira, mint a hegymászók. Egyedül is jó vagy, de nem annyira, mint a trialisták. Amiben zseniális vagy, az a taktika.

Tudod, hogyan hozd ki mindenkiből a legjobbat, és hogyan gondoskodj arról, hogy a csapatod mindig az élen legyen. Tudod, mikor kell támadni, mikor kell bezárni egy rést, és mikor kell egyszerűen hagyni a hegymászókat, hogy önmagukat adják. Gondoskodsz róla, hogy a te csapatod nyerje meg a napot. Hogy ez a sprinter, a bomba, az időfutam-győztes vagy a te érdemed, az nem igazán számít. Ritkán nyersz külön szakaszokat, de mindig ott vagy az első ötben. Ezért versenyzel mindig az összesített győzelemért – ez egy igazi csapatkapitány ismérve.

Egy baráti biciklizés során olyan vagy, mint a csoport “anyukája” vagy “apukája”, tanácsokat adsz, dorgálsz, diktálod a tempót. Veled tényleg öröm tekerni, hiszen mindig a csapat jólétét helyezed a sajátod elé.

A Domestique

Ha te vagy a legfiatalabb a biciklis a csapatban, sok benned az energia, és mindig készen állsz arra, hogy örömet szerezz a rutinosabb versenyzőknek, akkor te vagy a Domestique. Ez egy igazán hálátlan szerep. Minden munkát te végzel, mégsem állsz soha a reflektorfényben. A Domestique az, aki a piszkos munkát végzi a versenyen. Visszamegy, hogy előrevigye a lemaradt csapattársakat, vagy vizet hoz. Mégis előre nyomulnak annak érdekében, hogy az élre kerüljenek, és végig sprintelnek egy emelkedőn, ellentámadást indítanak, vagy lesöprik a versenytársakat, amikor a pozícióért folyik a harc. A Domestique a csapat áldozati báránya, aki soha nem győz, pedig a munka nagy részét ő végzi. A csapat számára azonban nélkülözhetetlenek, és csapattársaik körében nagy tiszteletnek örvendenek.

Gyakran te vagy az első, akit hívnak csoportos biciklizéshez. Sokan visszautasítanák a tekerést, ha nem lennél ott, hiszen te egy igazi szupersztár vagy. Bár te vagy a legfiatalabb, jellemzően mindenkivel törődsz a csoportban. Az egyik pillanatban még hátul vagy, segítesz egy barátodnak egy emelkedőn, aztán már sprintelsz is előre, hogy szólj a trialistának, hogy vegyen vissza egy kicsit. Ezután már az egész csapatot húzod, és gyakran hozol magaddal egy-két extra energiaszeletet, biztos, ami biztos. Megosztod a vizet, az élelmet, és nálad vannak a tartalék alkatrészek és szerszámok. Egyszemélyes szupersztár vagy, és mindenki szeret téged. Lehetsz az utolsó, aki a végén megkapja a jól megérdemelt sört, mégis mindenki megvár és előkészíti neked a helyet. Jó érzés egy baráti túrán a Domestique-nek lenni. Egy versenyen – nem annyira.