A Tour de France bajnoki cím elnyerése minden csapatvezető számára életre szóló eredmény, még a domestique csapattagok támogatásával is. Joggal merül hát fel a kérdés, hogy hogyan sikerült Jan Ullrichnak, aki maga is domestique volt? A kivételes tehetség, a kemény munka és a szerencse keveréke váratlan eredménnyel zárta a ’97-es Tour-t.

A rivalizálás nem ritka jelenség a Tour de France történelmében, Bartali és Coppi vagy Hinault és LeMond tökéletes példák erre. Sokkal ritkábban fordult elő azonban, hogy a versengés csapaton belül alakuljon ki. A modern körversenyeken jellemzően előre meghatározott szerepe van mindegyik csapattagnak, és így volt ez a Team Telekom esetében is, 1997-ben. A csapatvezető és egyben címvédő Bjarne Riis volt, aki az összetett győzelemre törekedett. A csapat többi tagja támogatta őt ebben. A domestique tagok vezetője, Jan Ullrich segítsége különösen fontos volt a győzelemhez.

Bjarne Riis
Richard Virenque, Bjarne Riis és Jan Ullrich az 1996-es Tour-on. © Profimedia

A verseny előtti interjúk során úgy látszott, Ullrich rendkívül elkötelezett: „Bjarne a kapitányunk. Minden róla szól. Szerezni fogunk neki egy újabb győzelmet.” De azért hozzátette azt is, hogy „ha valami történne vele, az megváltoztatná a dolgokat.”

Ullrich tíz évvel volt fiatalabb Riis-nél és nagyon tehetséges versenyzőként ismerték. Egyértelműen a Tour egyik nagy reménységeként tartották számon. Még a Team Telekom igazgatója, Walter Godefroot is nehezen tudott választani a két kerékpáros között.

És nem csak a Telekom csapatában tekertek erős versenyzők. A francia Richard Virenque, a Festina – Lotus csapatából, Marco Pantani az olasz Mercatone Unótól, vagy a spanyol Banesto csapatban versenyző Abraham Olano mind hazahozhatta volna a bajnoki címet. És az az előnyük is megvolt, hogy nem kellett csapaton belül szembenézniük egy riválissal.

A Telekomon belüli feszültség már az első szakaszban nyilvánvaló volt. A cél előtt 11 km-el történt csoportbaleset kettéosztotta a mezőnyt. Ullrich az élcsoportban, Riis pedig a lemaradók között tekert. A csapat minden tagja bevárta a kapitányt, hogy segítsenek neki befejezni a szakaszt. Mindenki, kivéve Ullrich. Zöld utat kapott az igazgatótól, így az élen maradt. Mondanunk sem kell, Riis nem volt túl boldog.

1997 Tour
A vezető vagy a domestique nyer? © Profimedia

A következő néhány nap alatt mindkét versenyző az összetett élén állt. A Pireneusokhoz érve azonban lassan átalakultak a dolgok. A 9. szakaszban Virenque átvette az irányítást és támadott a Val Louron-Arez felé vezető utolsó emelkedőn. Ullrich válaszolt, de Riis lemaradt. Ullrich olyan jól teljesített aznap, hogy úgy tűnt, megelőzheti Virenque-t, de nem kapott rá engedélyt. A célhoz közeledve, hiába volt 30 másodperc a két Telekom-versenyző között, még mindig Riis volt a csapatvezető. Azonban úgy rémlett, hogy a cselekedetek lassan felülmúlják a szavak erejét.

A 10. szakasz egy 32 km hosszú emelkedővel várta a mezőnyt. Körülbelül 8 km volt még hátra, amikor Riis gyengülni kezdett és lemaradt. Erősebb volt benne a csapatszellem, mint az ego, így arra biztatta támogatóit, hogy hagyják hátra: „Ha tudtok, akkor menjetek!”

Jan Ullrich megerősítésre várt az igazgatótól. Amikor meghallotta Godefroot szavait – „te vagy a vezető” – támadott. Utolérte Pantanit és Virenque-t is, és hamarosan le is hagyta a két kiváló hegymászót. Ullrich egy teljes perccel a mezőny előtt ért célba. Riis 3 percet és 30 másodpercet veszített.

Jan Ullrich 1997
Ullrich vezeti a mezőnyt a 15. szakasz utolsó emelkedőjén. © Profimedia

Így nyilatkozott a szakaszgyőztes az etap után: „Teljesen kimerültem, de nagyon boldog vagyok.” Riis pedig elismerte vereségét: „Jan ma remek formában volt és azt tette, amit tennie kellett. Fontos, hogy megtartsuk a sárga mezt. A Tour egy csapatverseny.”

Aznap új csillag született. „Voilá la Patron” – írta a francia hírlap, a L’Équipe. Íme, a főnök. Merckx és Indurain is elismerően nyilatkoztak róla. „Ez a kerékpározás egy új időszakának kezdete. Ullrich hét-nyolc éven át uralkodni fog” – mondta Hinault. Érthető módon, egyedül Virenque nem volt olyan lelkes.

A 12. szakasz egy hegyi időfutam volt, ahol Ullrich ismét remekelt. Utolérte a korábban induló Virenque-t és 5 perc 42 másodpercre növelte előnyét! Németország teljes megszálltsággal ünnepelte az új Tour de France-óriást. A kerékpáros elérte azt, amit a politikusak az ország egyesülése óta eltelt hét évben nem tudtak: összekötötte keletet és nyugatot.

Már csak az Alpok állt közte és a győzelem között. A következő szakaszt, mely az Alpe d’Huez csúcsára vezető legendás emelkedővel végződött, Marco Pantani nyerte meg. A tömeg üdvrivalgása elég erőt adott neki, hogy megelőzze Riist, Virenque-t és még Ullrichot is. A szerencsétlenség azonban nem csak erre a szakaszra kerítette hatalmába a Telekomot.

1997 Tour
A 14. szakasz – Fernando Escartin, Richard Virenque és Jan Ullrich, a sárga mezben. © Profimedia

Ullrich a 14. szakasz elején elesett és az élmezőny lehagyta. Az egész Telekom csapat, köztük Riis is, aki már domestique-ként tekert, keményen dolgozott, hogy visszakerüljön az élre. A cél előtt 21 km-eel érték utol Virenque-t. A két versenyző a szakasz végéig küzdött, végül a francia megszerezte a győzelmet. A német szupersztár később így nyilatkozott: „Fantasztikus volt, ami Bjarne ma értem tett. Nem tudom eléggé megköszönni. Igazán megmutatta, ki ő.”

Ullrich hat és fél perccel vezetett és úgy tűnt, az egyetlen, ami legyőzheti, a teste. És pontosan ez is történt. Ullrich megfázással és kimerüléssel küzdött az utolsó néhány napban. Édesanyja és barátnője meglepték, és 17. szakaszon újult erővel indult el. És sikerrel járt! Még az utolsó időfutamon is növelte előnyét és újra legyőzte Virenque-t. Ullrich 9 perc és 9 másodperces előnye a legmagasabb 1984 óta, amikor Fignon 10 perccel nyert. Emellett ő lett a háború utáni legfiatalabb bajnok.

„A tavalyi Tour-on második lettem, és még a postásom sem tudta, hogy ki vagyok. Most bomlanak utánam a nők!” – mondta Ullrich, miután visszatért a hazájába.