Amikor Jeremie Smith hét évvel ezelőtt elkezdett rendszeresen kerékpározni, nem az volt a célja, hogy formába hozza magát vagy hogy csökkentse az ökológiai lábnyomát – egyszerűen csak szeretett volna jól aludni éjszakánként. Feleségét, Maggie-t a mellrák egy agresszív típusával diagnosztizálták, amikor első gyermeküket várta, és Jeremie olyan kikapcsolódást keresett, amely elűzi a félelmet és az aggodalmat – még ha csak néhány órára is.

Megosztás:

„A bringázás számomra közvetlenül kapcsolódik életem legmegerőltetőbb és legfélelmetesebb élményéhez.”

Négy évvel később anya és gyermeke élnek és virulnak, Jeremie pedig többet teker, mint valaha – felfedezte, hogy új szenvedélyét összekötheti azzal, hogy párja és gyermeke életét megmentő emberek és kutatások támogatására pénzt gyűjt.

Jeremie Smith kerékpárjával

Tekeréssel az aggodalom ellen

 2016-ban a házaspár még az Illinois állambeli Urbanában élt, és izgalommal vágtak neki a várandósságnak hét évnyi sikertelen termékenységi kezelést követően. Maggie közben a PhD-ján is dolgozott, és úgy tűnt, minden a tervek szerint alakul. Mindaddig, amíg a diagnózist meg nem kapták az első trimeszter elején és rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy a dolgok nem olyan simán fognak alakulni, ahogy remélték. Jeremie nagyra becsüli Maggie-t, amiért ilyen kivételes bátorsággal és erővel nézett szembe a helyzettel – és eltökélt volt abban, hogy nem fogja hagyni, hogy a betegség miatt elvesszen minden, amiért annyit dolgoztak. Jeremie ugyanakkor olyan félelmekkel és bizonytalansággal találta szemben magát, amilyet előtte még sosem tapasztalt.

Mivel képtelen volt elterelni gondolatait az előttük álló bizonytalanságról és küzdelemről, elővette a garázsában lévő, alig használt bringát, hogy ki tudjon kapcsolni. Így magyarázta: „ahogy a kezelés haladt és emlőeltávolítást végeztek a negyedik hónapban, valamint kemoterápiát a második trimeszterben, azt vettem észre, hogy gőzkieresztő sportra volt szükségem ahhoz, hogy annyira kimerítsem magam, hogy éjszaka el tudjak aludni. Egyre többet és többet tekertem, ahogy az erőnlétem és a félelmeim nőttek.” Jeremie, aki a bringázást használta menekülésként és terápiaként, mindent megtett, hogy továbbra is támogatni tudja Maggie-t, aki rendületlenül dolgozott tovább a PhD-jén, miközben kemoterápiára járt.

A kezelések ellenére Maggie megszerezte PhD-ját

Egy odaadó orvosokból és egészségügyi szakemberekből álló kivételes csapat segítségével a házaspár átvészelte a következő hat hónapot, és megpróbált az előttük álló fényesebb jövőre összpontosítani. Maggie továbbra is rendíthetetlen volt elhatározásában és állapotában javulás állt be, nyolchónapos terhesen megvédte disszertációját és végül életet adott egy egészséges fiúbabának.

A közösség felfedezése

Ahogy a házaspár elkezdte szokni a szülői létet és próbálta feldolgozni az éppen túlélt gigászi csatát, Maggie ajánlatot kapott egy álomállásra az Ohio állambeli Columbusból. Úgy döntöttek, készen állnak arra, hogy újrakezdjék az életüket egy új helyen: összepakolták eddigi életüket, búcsút mondtak a családnak és barátoknak, és két héten belül megérkeztek új otthonukba. Bár a társasági életet kedvelő Jeremie kissé izgult amiatt, hogy egyedül lesznek egy új államban, a sors hamar közbeszólt: bevezette őt egy pezsgő közösségbe és tovább növelte benne a kerékpározás frissen felfedezett szenvedélyét.

Éppen azon a hétvégén, amelyen a család megérkezett Columbusba, rendezték meg Ohio legnagyobb éves kerékpáros rendezvényét, a Pelotonia Ride-ot. Az egész évben aktív és adománygyűjtő Pelotonia közösség eltökélt célja, hogy adományok gyűjtésével és figyelemfelhívással ad lökést az innovatív rákkutatásnak. Erőfeszítéseik évente egy háromnapos rendezvényen kulminálódnak, amely csodás módon keresztezte Jeremie és Maggie útját, ahogy új lakhelyükön épp pakolták ki holmijaikat.

Pelotonia
Tömeg a Pelotonián

Jeremie, aki kész volt kihasználni ezt a fantasztikus egybeesést, hamar beilleszkedett a szervezetbe. Ahogy elkezdett dolgozni az Ohio Állami Egyetemen, csatlakozott az intézmény kerékpáros csapatához, a Team Buckeye Pelotonhoz, és hamarosan letekerte első 100 mérföldes versenyét. Néhány éven belül a Pelotonia beépült a család életébe. 2019-ben Jeremie, aki a csapat kapitánya lett, az esemény első napján letekert 100 mérföldet, majd Maggie, aki büszkén viselte túlélő trikóját, csatlakozott hozzá egy 35 mérföldes szakaszra a második napon.

Együtt, még a különlét alatt is

Az idei főesemény természetesen lemondásra került, így a Pelotonia-közösségnek más utakat kellett keresnie a küldetése teljesítéséhez, miközben a járvánnyal küzdött. Amikor arról kérdezik, hogy a Maggie-vel átélt trauma segített-e felkészíteni őket a COVID-19 által támasztott kihívásokra, Jeremie megint kiemeli, mennyire hálás az őket körülvevő közösségnek.

Elismeri, hogy az első néhány hétnyi bezártság hosszú és nehéz volt, mivel a házaspár mindkét tagja az online oktatásra való átállással volt elfoglalva, miközben fiukról is gondoskodni kellett otthon. Jeremie így fogalmazott: „Nem volt időm tekerni és ennek láthatóan megvolt az ára. Rájöttem, hogy első helyre kell sorolnom a kerékpározást.” Más, hasonlóan érző bringásokat keresett, csatlakozott egy kerékpáros Facebook-csoporthoz, a Social Distance Cycling Clubhoz, amelyet azért hoztak létre, hogy az érdeklődők biztonságos körülmények között találkozzanak és eddzenek az embert próbáló időkben.

Jeremie-t az első pillanatban lenyűgözte, hogy milyen helyre került. „Számomra – mondta – ez a csoport beteljesíti a közösségi média egyik ígéretét: hogy összehozza az embereket. Olyan jó volt rájönni, hogy sok ember számára a kerékpározás nem csupán kikapcsolódás, hanem olyan tevékenység, amelyre támaszkodni lehet a nehéz időkben.” A közösség jelentőségéről árulkodik, hogy mára közel 7000 tagot számlál, akik elkötelezetten bátorítják egymásra arra, hogy pattanjanak nyeregbe és biztonságosan, megfelelően és szociális távolságtartással tekerjenek.

Természetesen Jeremie bringás erőfeszítései a pelotoniás adománygyűjtésre is összpontosultak, és a férfi megragadta az idei különleges körülményei adta lehetőséget arra, hogy egyedibb és személyes célt tűzzön ki.

Kerékpáros köszönetnyilvánítás 

Ősz vége felé Jeremie mély, személyes jelentéssel bíró kihívást akar teljesíteni: columbusi otthonából az illinois-i Urbanába fog visszabringázni, a Mills Breast Cancer Center, valamint a felesége és még meg nem született kisfia életét megmentő ápolók otthonába. Ezt a 345 mérföldes utat három nap alatt fogja teljesíteni saját erőből és a társadalmi érintkezést korlátozva, nemzeti parkokban sátrazva, kevés megállóval és másoktól távolságot tartva. Amikor megérkezik Urbanába, a családja által készített köszönőkártyákat tervez átadni azoknak az egészségügyi dolgozóknak, akik átsegítették őket életük legfélelmetesebb időszakán. Jeremie izgatottan várja ezt a „hálatúrát” és azt mondja: „lesz időm gondolkozni Maggie felépülésének utóbbi négy évén, és közben valódi fizikai kihívást is teljesítek.”

Maggie és Issac

Egyszerű, mégis hihetetlenül mélyről jövő módon vegyíti az imádott sportot egy olyan üggyel, amelyet a szívén visel – kétség nem fér hozzá, hogy barátai a Social Distance Cycling Clubban és a Pelotoniában lelkesen fognak szurkolni neki. Itt támogathatod te is Jeremie adománygyűjtését.

Az adományok 100%-a közvetlenül az Ohio Állami Egyetem Átfogó Rákközpont – James Rákkórházához és Solove Kutatóintézetéhez kerül a rákkutatások finanszírozására.

Ez a weboldal cookie-kat használ

A személyes adatai cookie-kon keresztül történő kezelésével, valamint ezzel kapcsolatos jogaival kapcsolatban további információkat talál itt: Információk személyes adatai kezeléséről cookie-k és más webes technológiák használatával. Az alábbiakban adhat hozzájárulást személyes adatai meghatározott célból történő kezelésére.