Ezen a szinten ritkán látható meglepetéssikert hozott a ZLM Tour harmadik szakasza előző hét végén. A lassan négy évtizedes múltra visszatekintő holland ötnapos verseny Schijndel és Buchten közötti etapjának elején papírforma módon elment egy szökevénycsoport – ez, ugye, önmagában véve teljesen mindennapos dolognak számít egy sík szakaszon. Ami a végjátékban történt, az viszont már korántsem mondható annak. A szökevények a 179 km-es etap több, mint 170 km-ét töltötték elmenésben, de semmi sem utalt rá, hogy ne az ilyenkor szokásos forgatókönyv szerint alakulna majd a vége. Az üldözőboly ugyanis végig kontroll alatt tartotta a csoportot, amelynek a legnagyobb előnye sem volt több három percnél. Az utolsó tíz kilométerre már csak másfél perces fórral fordultak, a záró ötre pedig csupán negyven másodperccel, viszont hátszéllel. Ráadásul ezt követően a nagycsapatok álltak az üldözőboly élére, két és féllel a cél előtt például már az Alpecin-Deceuninck diktálta a tempót, vagyis tényleg úgy tűnt, csupán idő kérdése, hogy mikor darálják be az utolsó elöl maradt partizánokat – igazából minden kísértetiesen emlékeztetett az egy nappal korábbi forgatókönyvre, amikor Guillaume Vissert az utolsó kilométernél gyűjtötte be a mezőny.
Csakhogy ezúttal nem ez történt, hanem a „százból egy” verzió vált valóra. Amikor már csupán néhány másodperc előnyük maradt a szökevényeknek, az üldöző Alpecin alakulata váratlanul szétesett, így az utolsó métereken hiába a kaotikus igyekezet, hajszálnyi előnye maradt a három elöl lévőnek, így több mint 170 kilométernyi elmenés után végül hazaért a szökés! Közülük is az a Peter Schulting taktikázott és helyezkedett a legjobban, aki a célegyenesben meghúzta magát harmadiknak a két előtte lévő riválisa szélárnyékában, majd türelmesen, a lehető legjobb pillanatban indította meg sprintjét, így egy 56. és egy 74. hely után végül ő örülhetett a nap végén, egy egészen valószínűtlen győzelmet aratva hazai közönség előtt.
A 36 éves holland bringás a kontinentális besorolású – az egyszerűség kedvéért nevezzük félprofinak – Diftar istálló versenyzője, pályafutása során olyan kisebb sikerekkel, mint például a román körön aratott két szakaszgyőzelme még hat évvel ezelőttről. Ráadásul ő volt a komplett mezőny legidősebb indulója, szóval tényleg meseszerűvé vált a sztori – nem is palástolta örömét és büszkeségét. „Én vagyok itt a legöregebb srác, heti négy napot dolgozom három gyerek mellett. Teljesen átlagos életet élek, szóval az, hogy itt most le tudtam győzni a profi versenyzőket, rendkívül büszkévé tesz!”
Úgy látszik tehát, kisebb csodák még 2024-ben is megtörténhetnek – az országúti kerékpársportban meg aztán végképp.
Borítókép: fotó: zlmtour.nl
