Nincs legendás csata két egyformán lenyűgöző rivális nélkül. Az 1964-es Tour de France-en Raymond Poulidor és Jacques Anquetil szállt ringbe a győzelemért, és a körverseny egyik legemlékezetesebb csatáját vívták meg.

Jacques Anquetil egy kerékpáros legenda. Ő volt az első, aki ötször megnyerte a Tour-t. 1961-ben megszerezte a sárga trikót az 1. szakaszban, és egészen az utolsó szakaszig magánál tartotta. 1964-ben azonban legyőzték. Riválisa, Raymond Poulidor egy farmon nevelkedett, és kiemelkedően tehetséges volt. 1959-ben szerződtette a Mercier, a csapat, ahol az Anquetil karrierje is indult. Két sikeres rajt a Tour-on és egy, a Vueltán aratott diadal után 1964-ben kész volt kihívni Anquetilt a bajnoki címért.

Jacques Anquetil
Anquetil az egyik hegyi szakaszon. © Profimedia

A francia szurkolók Poulidor mellett álltak. A két versenyző tűz és víz volt: Anquetilt magas,  arca csontos, stílusos szőke hajával, hibátlan, halvány bőrével, erős észak-francia akcentusával és elegáns kerékpáros stílusával kiérdemelte a biciklis arisztokrata becenevet. Poulidor a nép embere volt, lassan beszélt, közép-franciai akcentussal, bőre ráncos és napbarnított, úgy nézett ki, mint egy pedálozó bulldog.

Legdrámaibb összecsapásuk a 20. szakaszon  történt. Anquetilnél volt a sárga trikó, Poulidor azonban csak 56 másodperccel maradt el tőle. Poulidor terve az volt, hogy a Puy de Dôme-ra való mászás során támad, és átveszi a vezetést.

Mintha a nagykönyvben írták volna meg. 10 km-t meredek mászás után felértek a híres Puy de Dôme kráterig. Egymás mellett tekertek, válluk és könyökük összeért, egymáshoz láncolva küzdöttek, nem törődve a fájdalommal. Annak ellenére, hogy félmillió rajongó ujjongott körülöttük, hallhatták egymás lélegzetvételét. Heves harc volt, igazán látványos küzdelem. Poulidor volt a jobb mászó, de Anquetil a legjobb fegyverét, stratégiai gondolkodását használta. A belső sávot választotta, közelebb a hegyhez. Háromszor is blöffölt: úgy tett, mintha nem tudná tartani a tempót. Poulidor háromszor próbálta sikertelenül lerázni, egyre inkább kimerült. Amikor ismét megpróbált támadni, Anquetil megragadta a mezét. Az erkölcsi csatát elvesztette, de versenyben maradt.

Raymond Poulidor
Poulidor és Federico Bahamontès. © Profimedia

„Lassítottam, ő is lassított. Támadtam, reagált. Hihetetlen volt. Még soha nem éreztem magam ilyen szörnyen a biciklin” – nyilatkozta Poulidor a szakasz után.

Ötszáz méterrel a hegycsúcs előtt végül Poulidor lehagyta riválisát. Anquetil nézte távolodó alakját, és remélte, hogy nem veszett el mindent. Azért az 56 másodperces előnyt nem hozhatta be!

Poulidor nyerte meg az etapot, Anquetil másodiknak ért be és majdnem összeesett. Nem kapott levegőt, a bőre lila lett, de még így is meg tudta kérdezni:

„Mennyi?”

„14 másodperc előnyöd maradt” – kapta a választ.

„Az több mint elég” – sóhajtott megkönnyebbülten.

Az utolsó, időmérő futamon Anquetil magabiztosan állt rajthoz, ebben a műfajban volt a legjobb. Poulidor már túlvolt az időfutamon, nagyon gyorsan tekert, gyorsabban, mint aznap bárki. Aztán eljött Anquetil ideje. A szakasz első felét Poulidor 5 másodperccel gyorsabban tette meg, a másodikban viszont Anquetil legyőzte, és megnyerte a futamot, így az összesített versenyt is. 55 másodperccel hagyta le ellenfelét. Akkoriban ez volt az addigi legszorosabb küzdelem.

1964 Tour
Anquetil és Poulidor a verseny után. © Profimedia

Párizsban a szurkolók nem örültek, hogy Poulidor veszített, és nem ünnepelték a bajnokot. Ezzel Anquetilnek együtt kellett élnie. Poulidor volt az örök kedvenc, ő viszont megszerezte az ötödik bajnoki címét.