A „Láthatatlan Mezőny” és a Rapha Women’s 100 verseny

Szerző: Megan Flottorp

Idén a következő szlogennel tér vissza a Rapha Women’s 100: magunkban tekerünk, de nem vagyunk magányosak.

Szeptember 6-án nyolcadik alkalommal került megrendezésre a Rapha Women’s 100, egy olyan formában, amit megengednek a körülmények. Az esemény 2013-ban zajlott le először, hogy bátorítsa a kerékpáros nőket, hogy összetartsanak, bátran foglalják el az út őket megillető részét, és tekerjenek, ahogy csak tudnak. Idén a ruhamárka sem hagyhatta figyelmen kívül a változásokat és megszorításokat, így számos más eseményhez hasonlóan a Rapha versenyét is a távolságtartás és a fizikai kontaktus minimalizálásának jegyében rendezték meg.

A szervezők elhatározták, hogy idén is megtartják a női kerékpározás ünnepét, ha esik, ha fúj, ha világjárvány van. Alkalmazkodniuk kellett ehhez a különleges helyzethez, de ez nem állította meg őket. Bár a legtöbb országban a csoportos kerékpártúrákat nem tiltják a korlátozások, a Rapha arra ösztönözte versenyzőit, hogy egyedül tekerjék le a 100 km-es távolságot, és rögzítsék Stravaban az utat. Az inspirációt pedig hihetetlen női bringások nyújtották.

A Láthatatlan Mezőny

Öt nő alkotja a verseny nagykövetségét, köztük a nemzetközileg elismert bajnok, Emily Chappell. Kétségtelenül ő az egyik legérdekesebb és legbefolyásosabb ember a kerékpáros közösségben: Chappell bringás futárból avanzsált hihetetlenül erős versenyzővé, aki annak szentelte karrierjét, hogy megszerzett szakértelmét más nőknek is átadja, hozzájárulva ezzel sikereikhez.

Legfrissebb könyvében – Where There’s a Will: Hope, Grief and Endurance in a Cycle Race Across a Continent – visszaemlékszik mindazokra a kihívásokra, melyeket le kellett küzdenie, és összefoglalja a tanulságokat, melyeket karrierje során levont. Tapasztalatai mellett tanácsokkal is szolgál, a kerékpár helyes beállításaitól kezdve, a táplálkozáson át, egészen a pszichológiai és érzelmi problémák leküzdéséig.

A Raphy Women’s 100 keretében is terjeszti filozófiáját: célja, hogy segítse a résztvevőket, hogy sikeresek legyenek, még akkor is, ha egyedül kell elindulniuk egy hosszú, nehéz úton. Amikor nehézségbe ütközik, Chappell az általa „Láthatatlan Mezőnyként” nevezett csapatra gondol: olyan nőkre, akik inspirálják, akár ismeri őket személyesen, akár nem. Felidézi az aktivistákat, tudósokat, politikusokat, akik az évek során felkeltették a figyelmét. Úgy képzeli, ez az álomcsapat vele teker, együtt haladnak, és motiválják, sürgetik őt.

View this post on Instagram

Who’s in my #invisiblepeloton? The Cowley Road Condors have made it their mission to be the friendliest sports club in Oxford, and have succeeded where so many other cycling clubs have failed, in being genuinely inclusive. A third of their members are women, including President Cheryl Reid, with whom I had the great pleasure of riding in Le Loop last year. I am a massive Condors fangirl. I love the amount of work they put into making their club friendly, diverse and welcoming. I love the attitude of the members I’ve ridden with (especially Cheryl, Jo, Jen and Becci on Le Loop), and the strength, cooperation and humour with which they get through difficult rides. I love how they all support each other – lots of Condors turned up unofficially during Le Loop, to cheer their club mates on from the sidelines, or to pick up the pieces afterwards. I also love how they have broken the mould of the traditional cycling club. They do all the usual stuff like chain gangs and time trials and cyclocross – but they also encourage their members to expand in other directions, and you’ll often see the distinctive pink Condor plumage streaking round a mountain bike trail, or overtaking you on 500km audax – or finishing a massive self-supported ultra-race, as James Illman did last week (#gbduro20). I’m always so happy when I get a chance to ride with @cowleyroadcondors. I hope there will be many more in future. Who’s in your #invisiblepeloton?

A post shared by Emily Chappell (@emilyofchappell) on

„A Láthatatlan Mezőny akkor született, amikor elhagyott minden erőm egy emelkedő lábánál. A kétségbeesésből, amit ilyenkor érzel: bármilyen szalmaszálba belekapaszkodnál, hogy folytatni tudd, csak még egy kicsit. Már nem maradt saját erőd, ezért másokét kell kölcsönkérned.”

Ha valamikor, akkor igén igazán igazak ezek a szavak. Egyedül kell végigmennünk olyan utakon, ahol eddig elkísértek társaink. A korlátozások miatt több ember teker magában, mint eddig bármikor, és csak most vesszük észre, mennyire fontos, hogy támogassuk egymást.

A diverzitás nevében

A Rapha Women’s 100 rengeteg inspirációval fegyverkezett fel: Chappell mellett négy másik kerékpáros is arra ösztönzi a résztvevőket, hogy ne adják fel. Ahogy a szervezők jellemezték őket: „igazán inspiráló nők ők, akik kiállnak a diverzitásért, nem csak a kerékpáros közösségen belül.”

Hogy kik ők? Shuhena Islam, ügyvéd és bicikli-őrült, aki a muszlim nőket támogatja, hogy minél többen felfedezhessék a biciklizés örömét. Jools Walker, aki egész karrierjét annak szentelte, hogy a kerékpáros közösséget befogadóbbá tegye. Kadeena Cox, paralimpiai dobogós és világbajnok, és Lyndsey Fraine, producer, aki a biciklizést arra használta, hogy felhívja a figyelmet az endometrózisra.

A márka elkötelezettségét mutatja, hogy nemcsak beszélnek a problémáról, hanem tesznek is ellenük. A Rapha a 2021-es szponzorációk összegének felét alulreprezentált társadalmi rétegek támogatására fordította, úgymint feketék, ázsiaiak, kisebbségek, nők és az LGBTQ+ közösségek bringásaira.