A célfotózás elterjedése

Szerző: Adam Marsal

Szoktál sportfogadásokat kötni? Ha igen, akkor te is tudod, hogy szurkolók ezreinek boldogsága (vagy szomorúsága) függ attól, hogy pontosan mérjük a célba érkezések sorrendjét. A célfotózás ideje előtt az eredményeket nehezebb volt megállapítani, mint napjainkban. Ma már nemcsak lóversenyeken és futóversenyeken, hanem a Tour de France egyes állomásain is a technológia nyújt segítséget.

Utazzunk vissza az időben 2017 egyik legforróbb júliusi napjára, amikor a Tour de France 7. szakasza zajlott. Négy kerékpáros volt szökésben, de még 6 kilométer hátra volt a versenyből. A Nuits-Saint-Georges felé száguldva élvezték a menetszél hűvös simogatását, amikor az utolsó 200 méteres szakaszra érve úgy látszott, hogy a norvég versenyző fog nyerni. Azonban hirtelen az élre tört a német Marcel Kittel és látszólag pontosan egyszerre szelték át a célvonalat.

Mattel Kittel (középen), ahogy átszeli a célvonalat a 104. Tour De France 7. szakaszán. © YOAN VALAT / EPA / Profimedia EPA / Profimedia

Az abszolút holtverseny látszata ellenére a Tissot óragyártó cég, aki az időmérésért volt felelős, Kittel győzelmét hirdette ki: 0,0003 másodperccel ért hamarabb célba a német versenyző, mindössze 6 milliméterrel hagyva le ellenfelét. Ha a verseny néhány évtizeddel ezelőtt zajlott volna le, akkor valószínűleg egy 1 km-es döntőben kellett volna megküzdeniük a győzelemért. 2017-ben azonban már olyan kamerákat használt a Tour, amik képesek voltak másodpercenként 10000 képkocka készítésére, így Marcel Kittel ünnepelhetett aznap.

A célfotó találmányát a lóversenyek nehezen meghatározható beérkezési sorrendjének köszönhetjük. A szabály egyszerű: az a ló nyer, aki először lépi át a célvonalat. Azonban ez sokszor csak milliméternyi különbségeket jelentett, szabad szemmel szinte lehetetlen volt meghatározni, ki lett a győztes. A lóversenyeken márpedig sok pénz forgott kockán, nem lehetett bizonytalan az eredmény.

A célfotók ötlete a lóversenyekből fakad.

A legrégebbi fennmaradt célfotót John Charles Hemment készítette 1890-ben. A kamerát a cél vonalában helyezték el, az exponálást pedig az első ló indította el, azzal, hogy elszakította a pályán végigvezetett fonalat. Mivel a kamera egyetlen képet tudott lőni, a módszer gyakran vallott kudarcot, de jó kiindulási alapnak bizonyult. 1920 óta mozgóképkamerákat használtak, ezek azonban túl alacsony sebességgel rendelkeztek ahhoz, hogy valóban segítsék a döntést. A Paramount Pictures mozgókép-mérnöke, Lorenzo Del Riccio fejlesztett ki egy eszközt, amely kifejezetten mozgó tárgyak fényképezésére volt alkalmas. 1937-ben már ezt használták a Del Mar Klub versenyén. Az évek során folyamatosan továbbgondolták a koncepciót, a digitális kamerák megjelenése azonban mindent megváltoztatott: azonnal és egyértelműen közölte a végeredményt.

Azonban még a modern eszközök sem döntenek mindig egyértelműen: 2010-ben a melbourn-i UCI országúti bajnokság 23 év alatti korosztály-versenyén legalábbis nem nyújtottak túl sok segítséget. Amikor Taylor Phinney és Guillame Boivin közvetlenül a győztes után szelték át a célvonalat, még a Tissot kamera által készített képek alapján sem lehetett megállapítani a különbséget a két versenyző között. Végül mindketten bronzérmet kaptak. A sport szeszélyes játék!