A mentális ellenállóképesség kiépítése a következő szezonra vonatkozó célok kitűzésével és az ezeket támogató edzésterv kidolgozásával kezdődik. Ez reális elvárásokat állít fel, és lehetővé teszi a versenyzők számára, hogy elégedettek legyenek magukkal, még akkor is, ha valaki vagy valami megakadályozza őket a győzelemben.
De még a legjobb fizikai felkészültség és gondolkodásmód mellett is sok minden elromolhat egy Grand Tour három hosszú hete alatt. A kerékpárosok és edzőik különböző taktikákat és szokásokat fejlesztettek ki, hogy pozitívak és rugalmasak tudjanak maradni. Íme néhány a leggyakoribb praktikák közül!
A verseny egységekre bontása
A tudat, hogy 3 héten keresztül folyamatosan a legjobb teljesítményt kell nyújtani, az újoncok és a tapasztalt versenyzők számára is ijesztő lehet. Ezért az edzők igyekeznek kisebb egységekre bontani a Grand Tour-okat a versenyzők számára. Minden hétre és minden napra célokat tűznek ki a számukra, hogy koncentráltak és motiváltak maradjanak. Így minden nap kicsit más, még akkor is, ha a rutin változatlan.
Az érzelmek megértése
A fizikai megterhelésen túl a versenyzők az érzelmek hullámvasútjával is megküzdenek egy Grand Tour alatt. Az edzők és a csapatpszichológusok feladata, hogy segítsenek a versenyzőknek megérteni és kezelni az érzelmeiket. A verseny előtti szorongás gyakori példa az elnyomott érzelmek feltörésére. Sok kerékpáros úgy gondolja, hogy nem szabad izgulni a verseny előtt, ha jól felkészültek. Így amikor a verseny előtti szorongás elkerülhetetlenül bekövetkezik, úgy érzik, valami nincs rendben, és ez negatív hullámot indít el. A valóságban a verseny előtti szorongás segít egyfajta izgalmi állapotot létrehozni, ami szükséges és hasznos a megfelelő teljesítményhez.
Segítő belső hang
A Grand Tour-versenyzés hullámvölgyeinek kezelésére szolgáló gyakori stratégia a belső hang fejlesztése. Lorenzo Fortunatol, az EOLO KOMETA GC versenyzője így fejtette ki a témát:
“Szerintem fontos, hogy mind a versenyen, mind a verseny után nyugodtak maradjunk, ne ragadjunk bele az izgalmakba vagy a hangulatváltozásokba. Mindig azt mondom magamnak: Ne izgulj, ha gyorsan mész, és ne légy lehangolt, ha lassan. Ráadásul úgy gondolom, hogy a harmadik hétre az ellenfeleim elfáradnak, ami segít abban, hogy koncentrált és rugalmas maradjak.”
Kikapcsolás
A versenyre való összpontosítás és az állandó gondolkodás kimerítő. Szükséges a kerékpározás során, de a szakasz vége után fontos, hogy pihenjünk és regenerálódjunk. Ilyenkor fontos tudni, hogyan kapcsolhatjuk ki az agyunkat. Elisabetta Borgia, a Trek-Segafredo csapatpszichiátere egy interjúban leírta, hogyan is kell ezt csinálni.
Olyan, mintha a versenyre koncentrálnál, és utána megpróbálnál valami másra gondolni. Kikapcsolódni a versenyből, hogy az érdeklődési körödre, a családod iránti szeretetre vagy valami másra figyelj. Mivel az energiatartályunk korlátozott, nem szabad folyamatosan használni, amikor nincs rá szükség.
Említett más dolgokat is, amelyeket a Trek-Segafredo versenyzői tesznek, hogy kikapcsoljanak az etapok között, például könyveket olvasnak, telefonálnak a családjukkal, filmeket néznek a Netflixen, meditálnak, zenét hallgatnak vagy szundikálnak. Bármi, ami segít elterelni a versenyző gondolatait a versenyről, az szuper.
A jó hangulat fenntartása
Lehetetlen elkerülni, hogy egy Grand Touron ne érezzük magunkat egy bizonyos ponton rosszul. Amikor a fáradtság fokozódik, még a borús időjárás is elég lehet ahhoz, hogy rossz lelkiállapotba kerüljünk. Pontosan ez az a pont, ahol szükség van egy erős támogatói hálózatra. Ha csapattársak vesznek körül, az segíthet feldobni a hangulatodat. A profi csapatok keményen dolgoznak azon, hogy a jó hangulatot ne csak a versenyzők között tartsák fenn, hanem a támogató személyzetben is, beleértve a rendezőket, edzőket, terapeutákat és szerelőket is.
