A hétvégén zárult Vuelta a Espanán megtörtént az, amire előzetesen a legvadabb álmában sem gondolt volna senki: a Jumbo végül nemcsak, hogy beteljesítette nagy mestertervét, a történelmi Grand Tour-triplázást, de ezt még pluszban sikerült megfejelni azzal, hogy ezt ráadásul három különböző versenyzőjükkel tudták elérni, úgy, hogy a spanyol körön a dobogót is teljesen kisajátították maguknak. És bár az ember egyik ámulatából a másikba esve is igyekszik nem túlzásokba esni, azt azért nagyon nehéz elképzelni, hogy ezt az emberfeletti teljesítményt egyhamar (valaha?) bárki le tudja kopírozni.
Az általános elképedés tárgya ezzel együtt változatlanul Sepp Kuss, aki jelenleg még a Valter Attilával együtt sportágtörténelmet író szenzációs csapatát is elhomályosítja némileg. Sokan ugyanis még a verseny vége felé közeledve is kételkedtek abban, hogy a viadalt egészen a 8. szakasz végétől vezető amerikai segítő tényleg megcsinálhatja a sokáig lehetetlennek gondolt küldetést, jelesül, hogy az idei Giro-, illetve Tour-győztes Primoz Roglic és Jonas Vingegaard előtt maradjon. Ma már tudjuk, a fantasztikus hegyi menő Kuss végül kitartott, és (szerencsére) a csapat sem nyúlt bele a versenybe, így az egyik legalázatosabb segítő elnyerte nagyszerű jutalmát, s egy elképesztő év végén, a Giro és a Tour sikeres letekerése után váratlanul, de a lehető legmegérdemeltebben immár ő is piros trikósnak és Grand Tour-győztesnek mondhatja magát. „Hihetetlen… Ezek után sem leszek más ember, mint aki most vagyok, egyáltalán nem; maradok ugyanaz, aki eddig is voltam, de az biztos, hogy ez teljesen megváltoztatja az életemet. Még mindig csak emésztgetem, szerintem kell egy kis idő, hogy teljesen felfogjam” – hitetlenkedett Kuss a 21. szakasz után a maillot rojóban tündökölve. Sikere még a sportnagyhatalom Egyesült Államokban is komoly médiavisszhangot váltott ki, ami nem is csoda, hiszen legutóbb kerek egy évtizede, 2013-ban tudott amerikai bringás nagy körversenyt nyerni – akkor Chris Horner ugyancsak a Vueltán diadalmaskodott.
Különösen nagy a felhajtás a Colorado állambeli Durangóban, Kuss szülővárosában, ahol helyi hősként ünneplik a 29 éves kerékpárost. Itt, a Sziklás-hegység lábánál fekvő húszezres városkában született és nőtt fel Sepp Kuss, aki szüleinek hála kiskorától kezdve aktív, természetközeli sportéletet élt rengeteg kirándulással, bringázással, vadvízi evezéssel és síeléssel. Édesapja, Dolph az amerikai északisí-válogatott edzője volt két olimpiai cikluson át, Kuss eleinte sokkal nagyobb figyelmet is fordított a sífutásra, amellyel remek állóképességre tett szert – a Jumbónál tehát nem Roglic az egyetlen, aki sítalpakkal a lábán kezdte sikeres sportpályafutását, még ha egészen másmilyenekkel is.
Kuss később aztán hegyikerékpározással indította meg bringás karrierjét – itt meg Valter Attilával él a párhuzam! –, előbb csak egyetemi szinten, végül 2014-ben már világbajnokságra is eljutott, mielőtt még komolyabban kipróbálta volna magát az aszfalton is. Végül az egyetemen nyergelt át az országútra, és egyből ott is ragadt, a többi pedig már történelem: a kezdetektől a Jumbo versenyzőjeként jutott egyre magasabbra és fontosabb szerepekhez, most pedig váratlanul kapitánnyá előlépve feltette a koronát meseszerű pályájára. Közben azért lediplomázott reklámszakon, egy ideje pedig Andorrában él a feleségével, Noemivel, akárcsak a mi Valter Atink – őszintén bízunk benne, a párhuzamok itt nem fognak véget érni.
