Egy másik ösztönző felhívással folytatódik a dolog. „A városi mobilitás új jövője van kialakulóban” – ígéri. „Egy olyan jövő, amelyben nem létezik zsúfoltság, nincsenek forgalmi lámpák és kátyúk. A közlekedés köztes láncszeme a világ legnagyobb városaiban, amelyeket átszelnek és körbevesznek a kiterjedt vízi utak.”
Igen, vízikerékpárok. Ebben az esetben a kerékpár és a katamarán ötvözéséről van szó. Ez nem azoknak a vízibicikliknek az egyik verziója, amiket a turisták hajtanak nyaranta, maximum 0,5 km/órával a folyókon. Nem, ezek a vízikerékpárok úgy vannak kitalálva, hogy a lehető legnagyobb mennyiségű emberi energiát tudják gyorsasággá átalakítani a vízen, és az 1:7.5 sebességfokozattal a 16 km/órát is elérhetik, feltéve persze, ha nyugodt a víz. A pedálozásba fektetett energiát átcsoportosítja egy propellerrel ellátott hajócsavarhoz, amely mozgatja a vízikerékpárt.
Egy gond akad viszont ezzel a vízi bringával, ugyanis 5500 dollárba kerül a pót úszótestekkel együtt, a pót hajócsavar pedig még plusz 1500 dollár. Kell, hogy legyen egy járműved arra is, hogy elszállítsd a legközelebbi folyóhoz, és utána össze is kell szerelned. A Schiller szerint ez kevesebb, mint 10 percet vesz igénybe.
Egyértelmű, hogy a vízibringák felkapottak lettek, hiszen egy Manta5 nevű cég a saját verzióját is kínálja, a Hydrofoiler XE-1-et, „a világ első Hydrofoil („szárnyas”) e-bringáját, amely a tekerés élményét próbálja visszaadni a vízen. Éld át a tavakon, folyókon és óceánon való száguldás élményét. Se utak, se forgalom.”
Az E-1 nem csupán a világ első szárnyashajó e-bringája, de „a világ első olyan szárnyashajója, ami azzal dicsekedhet, hogy a víz alól indítható, ami lehetővé teszi a tekerő számára, hogy stabil víz alatti pozícióból kezdje meg a tekerést.” Mérsékelten bizonytalan körülmények között is működik, és a maximum sebessége a 21 km/órát is eléri. Mondjuk az nincs feltüntetve, hogy emberi erővel vagy motorral. Ezt is össze kell szerelni, ami a cég szerint csupán 2 percet vesz igénybe. Az ára? Egy könnyed 7490 dollár.
A HyroBikes három vízibringa modellt kínál, az Explorert (pedál hajtású), a Cruisert (elektromos motor hajtású) és az Explorer II-est (dupla pedál hajtású, más néven kétszemélyes vízibringa). „Ez nem egy lassú csónak” – állítja a cég az Explorerről, hozzátéve, hogy „minimális erőfeszítéssel” éri el a 6,5-9 km/órás sebességet.” Ez szerény 2199 dolláros áron kapható.
A Cruiser elektromos motorral megy, és nincsenek rajta pedálok, tehát valójában nem igazi bringa. Ám az Explorer II a tandemverzió, és alkalmas két ember számára, egymás mellett ülve átkelni a vízen. Az ára 4495 dollár.
De miért költenél ennyit egy bringára, amit utána szállítanod is kell, aztán összeszerelni, hogy a vízen tudd hajtani, mikor van már egy összeszerelt bicód és csak ki kell lépned az ajtón, hogy felpattanhass rá? A HydroBikes szerint a vízen való biciklizés sokkal jobbat tesz, és könnyebb, mint betonon vagy domboldalon tekerni.
Először is: vízen utazni biztonságosabb a cég szerint, mivel kiküszöböli a balesetek kockázatát. Ám ez még nem minden.
„Köztudott, hogy egyszerűbb egy vízikerékpárt hajtani, mint egy hagyományos bringát, mivel a vízen kisebb a súrlódás” – állítják, bár ez talán sokaknak újdonság. A marketing szöveg viszont folytatódik; „az általános állóképességi hányados és az elégetett zsír mennyisége a vízikerékpárral nagyságrendekkel nagyobb, mint amit egy hagyományos biciklivel el lehet érni.”
Tehát kevesebbet dolgozol, és többet érsz el. Ez túl szép, hogy igaz legyen. Bárcsak így működne a valóságban is! De sajnos nem, legalábbis most még nem.
Létezik egy hátulütője is a vízen bringázásnak, ami talán nem annyira közismert, mégis meg kell említeni. A vízen nincsenek dombok. Amikor elfáradsz a Temzén teperve, megállsz pihenni, de nem mész sehova. Ám ha feltekertél az Alpe d’Huez-re mondjuk, vagy bármely meredek hegyre, akkor pedálozás nélkül gurulhatsz lefelé. Szerintem nincs annál jobb érzés a kerékpározásban, mint amikor lefelé suhansz, miközben a hűvös szél szárítja a szemöldököd körül gyöngyöző izzadságot.
