D.C. Robertson a namazi Gala városában élt, amit ma Malawi-ként ismerünk. 1898. augusztus 22-én kezdődött kerékpáros kalandja. Mindössze a hold világította meg útját, amikor letért a fő csapásról és biciklijét maga előtt tolva igyekezett ültetvényei felé. A terep nem volt alkalmas kerékpározásra, túl meredek volt az emelkedő. Ahogy tolta a járgányt, Robertson mozgolódást hallott egy közeli bokor felől.
Először azt gondolta, egy jávorszarvas vagy egy bivaly lehet, és már ennek sem örült maradéktalanul. Az út másik oldalára húzódott, így haladt tovább. Pár másodperccel később hátranézett, és egy teljesen kifejlett oroszlánnal találta szemben magát. Aki felé futott. Robertson pánikba esve próbált felmászni a biciklijére, kétszer elesett, mire sikerült neki. Mire a nyeregben ült, az oroszlán már felére csökkentette a köztük lévő távolságot.
Szerencsére Robertson közel volt a hegy csúcsához, amikor megkezdődött a hajsza, és sikerült feljutnia az emelkedőn, még mielőtt a nagymacska utolérte volna. Az oroszlán még mindig sokkal közelebb volt a kellemesnél, így nem volt más választása, mint tovább tekerni, ahogy csak tudott, lefelé. Még akkor is, amikor egy szennyvízelvezető állta útját. A rázkódás miatt kiesett a nyeregből, de nem esett le a bicikliről. A villa eldeformálódott, de az ültetvényes nem törődött az első kerék ellenállásával. Hamarosan elérte a kiépített utat és még jobban rákapcsolt. Lassan elcsendesült mögötte a morgás. Végül karcolás nélkül elérte a várost, másnap pedig visszament a támadás színhelyére, hogy megnézze, mikor adta fel az oroszlán az üldözést. Elmondása szerint két mérföldön át futott utána az állat, és az őrült szennyvíz-csatornás mutatvány után adta fel. „Soha többet éjszakai biciklizés!” – esküdözött Robertson az újságnak.