Reszkető lábak, fehér ujjak és teljes lábszár- és karvédők. Nem, ez nem a legzordabb februári napok egyike. Ez egy augusztus közepi verseny az Északi sarkkörön.
A nyár múlóban van az északi sarkkörön. A világ legészakibb versenyén persze az élmény részét képezik a szélsőséges körülmények.
“Hideg van, de nem vagyunk túl messze az Északi-sarktól, szóval miért is számítottunk volna másra?” – mondta Zdeněk Štybar (Jayco-AlUla). “Kicsit balszerencsénk van az időjárással. Talán nem kifejezetten élvezi mindenki a versenyt, de személy szerint én boldog vagyok, hogy itt lehetek a mezőnyben, függetlenül attól, hogy milyenek a körülmények.”
Augusztus közepére kezd a sarki fény halványulni. Éjfélre sötét van, és reggel 3:30-ra már hajnali szürkeség. A viszonylag rövid szakaszok azt jelentik, hogy a versenyzés mindössze négy órás időszakra korlátozódik.
A fjordokkal, gleccserekkel, elszigetelt településekkel és rengeteg rénszarvassal teli táj semmihez sem fogható.
“Tegnap láttunk egy rénszarvast átkelni előttünk az úton. Mostanra már a 10. éve rendezik meg a négy napos versenyt, amely fjordok mentén, folyóvölgyekben, erdős területeken és kopár tundrán át vezet.”
A verseny Norvégia Finnmark nevű északi régiójában zajlik, amelynek nagyobb a nagyobb, mint egész Dánia vagy Hollandia, de csak kb. 75 000 lakosa van.
Körülbelül 10000 lakos él Hammerfestben, egy nyüzsgő városban, mely egy tengeri csatorna mentén fekszik, és ma már arról ismeretes, hogy itt található Norvégia hatalmas földgáz tartaléka.
A verseny hűvös szombati reggelén sokan kijönnek a városból szurkolni.
“Az egész azon múlik, hogy melegen tartsuk magunkat. Szeretném azt gondolni, hogy előnyben vagyunk, mi, norvégok, de ez ugyanúgy vonatkozik mindenkire” – mondta a norvég tehetség, Tobias Risan Nakken (Trinity Racing).
Idén a verseny útvonala messze északon feküdt. Sok európai versenyző két vagy akár három átszállással jutott el a rajthoz. Norvégia annyira hosszú, hogy már Osloból is két órás a repülőút Alta-ig, a nyitószakasz helyszínéig.
A “NordKapp” célvonal az E69-es út végén található, Európa legészakibb, autóval megközelíthető pontján. Néhány bátor motoros és lakókocsi közlekedik az utakon, de ezen a területen biztosan több a rénszarvas, mint az ember.
Az időjárás itt a Sarkkörön elég szeszélyes, és idén a mezőny húzta a rövidebbet. Hideg, szél és eső kínozta a versenyzőket a szombati, második szakaszban, és még több zuhé és fagy a vasárnapi finálén.
Mindenesetre biztosan maradandó élmény ilyen körülmények között versenyezni. Az viszont jó kérdés, hogy tudják-e a kerekesek értékelni a természeti kincseket, miközben jéghideg eső veri a hátukat és csípős szél vág az arcukba. Te tudnád?
Forrás: velo.outsideonline.com
Borítókép: ARN/ Aurélien Vialatte I Artic Race of Norway
