Igazából az történik, amit várni lehetett az idei Vuelta elején: a címvédő Remco Evenepoel megy, mint a meszes – a harmadik szakaszon máris átvette a piros trikót –, a történelmi triplázásra készülő Jumbo-Visma szupersztárduója, Jonas Vingegaard és Primoz Roglič pedig egyelőre együttes erővel lohol a nyakában. Csakhogy a spanyol kör második hegyi befutója után mégiscsak megbicsaklott némileg a papírforma, és egy remekbe szabott Jumbo-győzelem után a piros lekerült Evenepoelról – viszont a történet főszereplői még mindig nem azok, akiket valószínűsíthetően feltételeznénk.
Hogy is van ez?
Evenepoel már eleve nem mindennapi körülmények között vette át az összetett éllovasnak járó piros megkülönböztető mezt az első, andorrai hegyi befutó megnyerésével. A belga klasszist ugyanis szokatlan (de ha lehet ilyet mondani, szerencsés) módon ezúttal nem a szakasz közben, hanem rendhagyó módon már a célba érés után érte egy nem mindennapi baleset: a célvonalon való áthaladás után is látványos lendületben maradt, aminek „köszönhetően” elütött egy, mint utóbb kiderült, az andorrai hatóságoknál szolgáló és a helyszínt biztosító rendőrt, és mindketten a földre kerültek. Olyannyira, hogy Evenepoelnak még a szemöldöke is felrepedt, így a pódiumceremónia előtt rögtönzött orvosi gyorsellátásban kellett részesíteni – szerencsére nagyobb volt az ijedség, mint a tényleges baj, Evenepoel végül a kissé szürreális eset után mosolyogva tűrte, amíg letisztították vérző arcát.
A piros trikót aztán további három napon át megőrző Evenepoel a csütörtöki hatodik etapon viszont megzuhant, a szakaszt csak a 24. helyen tudta befejezni – öt pozícióval Valter Attila előtt –, az újfent karöltve a célba tekerő Roglič – Vingegaard kettős pedig így több mint fél percet hozott rajta az összetettben. Ám a nap így sem róluk, hanem társukról, Sepp Kussról szólt, aki nem mellesleg az egész nap szökő, és végig óriásit dolgozó Valter Ati hathatós segítségével haza tudott érni, és végül több mint 2,5 kilométeres szólógyőzelmet aratott, majd’ fél perccel megelőzve a mögötte betekerő Lenny Martinezt. Így azonban mindketten örülhettek: Kuss a szakaszgyőzelemnek, Martinez pedig annak, hogy ily módon őrá került át a piros trikó – a két meglepetésember között hat szakasz után mindössze 8 másodpercnyi különbség volt. Vingegaard és Roglič pedig a hegyen nekik segítő Valternek is köszönhetően 5, illetve 9 másodpercre közelítették meg az elsőről a 9. helyre visszaeső Evenepoelt, aki viszont természetesen nem esett kétségbe, utólag elmondta, ha ezzel az egy megzuhanással letudta a rossz napját a Vueltán, akkor nincs semmi gond – nyilván akkor lesz, ha mégsem csupán erről van szó.
Valter Ati mindenesetre a kemény és gyors hegyi szakasz után az Eurosportnak azt nyilatkozta, az utolsó öt kilométeren „már az életéért küzdött”, hiszen egész nap óriási volt a tempó, ő pedig rengeteget vállalt, de csapattársa sikeréért megérte; illetve azért is, mert a két kapitánynak tudott segíteni a fő riválishoz képesti hátrányuk faragásában. Vagy ahogy közösségi oldalán írta: „Az ilyen napokért érdemes kerékpározni! Ennél jobban talán nem is alakulhatott volna számunkra ez az elképesztően nehéz szakasz! A mindig mosolygós Sepp megnyerte a szakaszt, míg összetettben értékes másodperceket szereztünk! Ezeket a képeket az unokáimnak is mutogatni fogom.”
A Vuelta a hétfői szünnap és a keddi, teljesen sík egyéni időfutam előtt három dombosabb etappal folytatódik, és noha Sepp Kuss azt nyilatkozta, attól, hogy most mindössze 8 másodperc választja el az összetett első helytől, még nem lépett elő csapaton belüli és versenyfavorittá, nem lennénk meglepve, ha megpróbálna mégiscsak rámenni, legalább ideiglenesen – például praktikusan újfent Valter Ati segítségével.
