Azonban volt valaki, aki nemcsak versenybe szállt a legjobbal, hanem térdre is kényszerítette őt. Ez Luis Ocaña története – a spanyol hegyimenőé, aki olyat tett, amit sokan lehetetlennek tartottak: megtörte Merckxet. Nem egyszerűen legyőzte – elsöpörte. Mégis, a történelem Merckx nevét őrzi, míg Ocaña csupán egy lábjegyzet maradt. Egy férfi, akinek minden adottsága megvolt a nagysághoz, de sorsa a legkegyetlenebb módon fosztotta meg attól.
Egy rivalizálás előszele: Ocaña és Merckx
Luis Ocaña nem volt egyszerű kihívó – ő maga volt a megtestesült vadság és kiszámíthatatlanság. Spanyolországban született, de Franciaországban nőtt fel, így a spanyol hegyi kecske ereje és az európai taktikai érzék egyaránt jellemezte. 1971-re már ismert név volt a profi mezőnyben: első évében spanyol bajnok lett, 1969-ben a Vuelta prológját, két időfutamát és a hegyi összetettet is megnyerte, összetettben pedig második lett. Egy évre rá már Grand Tour-győztesként ünnepelték.
Eközben Eddy Merckx már uralta a mezőnyt – 1969-ben és 1970-ben is Tour de France-győztes lett, és valósággal verhetetlennek tűnt. Aki vele állt rajthoz, az a második helyért küzdött. Kivéve Ocañát – ő másként gondolkodott.
Az 1971-es Tour de France
A verseny úgy indult, mint Merckx újabb győzelmi menete. A sík szakaszokon dominált, Ocaña pedig türelmesen várt. A 8. szakasz hegyi befutóján azonban robbantott: 5 km-rel a cél előtt támadott, és bár Merckx faragott a hátrányából, Ocaña feljött a 3. helyre. De az igazi nagy dobás csak ezután jött.
A 11. szakaszon, Grenoble és Orcières-Merlette között, Ocaña történelmet írt. A brutális, 4000 méteres szintemelkedéssel tarkított pályán Merckx szenvedett, míg Ocaña szárnyalt. Végül 8 perc 42 másodperccel verte meg a belgát – ez Merckx karrierjének egyik legnagyobb veresége volt. Aznap 61 versenyző nem ért célba szintidőn belül, a szervezők három kivételével mindenkinek megengedték, hogy folytassa a versenyt.
Ocaña nemcsak legyőzte Merckxet és a többi legendát (mint amilyen Van Impe vagy Zoetemelk) – egyedül darabokra szedte az egész Tour-t. De a sors közbeszólt.
Majdnem bajnok
A Col de Menté lejtmenetén, a 14. szakaszon az özönvízszerű eső veszélyessé tette az utat. Ocaña defektet kapott, de nem állt meg – Merckx támadott. Egy kanyarban mindketten elestek. Merckx gyorsan felkelt, de Ocañába belerohantak a mögötte érkezők. Bár fel akart állni, egy második ütközés végzetesnek bizonyult – eszméletét vesztette, és mentőhelikopterrel vitték kórházba.
Másnap még kerékpárra sem tudott felülni, míg Merckx folytatta a versenyt, és elnyerte harmadik Tour-győzelmét. Ocaña legyőzte Merckxet – de a Tour legyőzte őt.
Egy újabb próbálkozás
1972-ben visszatért, hogy revansot vegyen. De a sors most sem volt kegyes. Az első hegyi szakaszon Ocaña defektet kapott és bukott – Merckx pedig meglépett, és 1 perc 49 másodperc előnyt szerzett. Ezután Merckx Ocañára tapadt, tudva, hogy csak ő jelent számára veszélyt.
A 14. szakasz után derült ki, hogy Ocaña tüdőgyulladással versenyez – a 7. szakaszbeli bukás következményeként. Még így is próbált küzdeni, de végül fel kellett adnia a versenyt.
Végre a csúcson… Merckx nélkül
1973-ban végül megnyerte a Tour-t – 15 perc előnnyel. Merckx azonban ebben az évben nem indult, inkább a Vueltára és a Giróra koncentrált. Ocaña győzött – de az árnyék ott maradt. Nem Merckxet győzte le.
Amikor a test feladja, az elme is követi
1973 után Ocaña teste elkezdett széthullani – sérülések, visszaesések, kiújuló fájdalmak nehezítették a versenyzést. 1977-ben visszavonult. A tehetsége megvolt, de a sors nem volt hozzá kegyes.
A visszavonulás után sem talált békét: pénzügyi gondok, betegségek, depresszió gyötörte. Próbálkozott borászattal és csapatvezetéssel is, de semmi nem töltötte be a kerékpározás hagyta űrt. 1994-ben, 48 évesen, önkezével vetett véget életének.
A legenda, aki lehetett volna
Merckx neve mára egyet jelent a kerékpározással. Ocaña pedig? Egy férfi, aki képes volt legyőzni a legjobbat. Aki megmutatta, hogy Merckx is sebezhető. De végül mégsem lett belőle legenda.
Luis Ocaña sokkal több volt, mint lábjegyzet. Egy harcos, aki sosem adta fel. Egy emlékeztető arra, hogy a kerékpározás – akárcsak az élet – néha kegyetlenül igazságtalan.
