Van, hogy hiába vagy tehetséges és kiemelkedő, mégsem leszel közkedvelt. Van, hogy idegesítőnek tartanak. És néha, nagyon ritkán, de előfordul, hogy a Giro d’Italia szervezői megvesztegetnek, hogy ne indulj a versenyen.

Az 1925-ös Giro-nak a híres Contsante Giradengo volt a nagy és egyetlen sztárja. Imádta a közönség, és állítólag a fasiszta rezsim is támogatta, így jogosan érezte úgy, hogy könnyedén bezsebeli hosszú karrierje újabb győzelmét. Képzelhetjük, mekkora csalódást okozott, amikor egy névtelen kezdő ellopta előle az aranyat. Ez a fenegyerek volt Alfredo Binda, és nemcsak 1925-ben, hanem 1927-ben, 1928-ban és 1929-ben is győzedelmeskedett a Giro-n.

Maurice Acrhambaus és az olasz Alfredo Binda a Giro célegyenesében. © AFP / Profimedia

A tehetségét ugyan senki nem kérdőjelezhette meg, mégsem igazán szerették a bajnokot, ’Il Championissimo’-t. Magának való figura volt, kissé furcsa és rideg, a tömeg felől áradó ellenszenvet pedig azzal a megjegyzésével koronázta meg, miszerint nem hajlandó semmilyen ’spettacolo’-ban, vagyis drámában részt venni. Miután alaposan elkönyvelték, mint beképzelt sznob, nem várhatta, hogy tiszteljék elért teljesítményeiért.

Így alakult, hogy az 1930-as Giro előtt összedugták fejüket a szervezők. Ha Binda indul a versenyen, meg is fogja nyerni, ez tiszta sor volt. A tömeg őrjöngeni fog, a La Gazetta dello Sport újság eladásai csökkennek és a Giro unalmassá válik. Mindezt meg kellett valahogyan előzniük, így eldöntötték, hogy megakadályozzák, hogy a népszerűtlen bringás elvigye a show-t, rossz irányba.

Alfredo Binda a második helyen halad az 1930-as Tour de France első szakaszán. © AFP / Profimedia

Ha pedig a szép szó nem használ, akkor beszél majd a pénz. Szerencsére Alfredo nyelvén. Persze, kihagyhatja az idei versenyt. Azonban, az egyértelmű, hogy megnyerné, tehát meg kell kapnia a győzelemért járó pénzösszeget és a hat szakaszverseny győzelmi díját is. Épp egy kis felárral számolva, ez 22,500 lírára rúg (Olaszország 2002-ben tért át euróra).

A sarokba szorított szervezők kénytelen voltak elfogadni az ajánlatot. Alfredo így a Tour de France 8. és 9. szakaszán győzedelmeskedett ebben az évben. 1933-ban azonban visszatért a Giro-ra, hogy megszerezze jogos trófeáját. Csak akkor lélegezhetett fel a biciklis világ, amikor 1935-ben bejelentette: ebben az évben áll utoljára a rajthoz. 120 győzelem után végül valóban visszavonult. És hogy mi a történet tanulsága? Ha 1930-ban meg akartad volna nyerni a közönség tetszését, kellettek volna a drámai elemek. Nélkülük nem megy.