Pogacar, Sagan, Valter Ati és a többiek – jön az év leghosszabb klasszikusa, a Milánó–Sanremo!

Szerző: WLC

Vajon meg tudja-e állítani az utolsó Sanremóján rajthoz álló Peter Sagan, vagy bárki más a szezont űrformában kezdő szlovén sztárt? Hogy a majd’ 300 kilométer és hat és fél óra alatt sokan meg fogják próbálni, abban egészen biztosak lehetünk – remélhetőleg a Jumbónál eddig álombemutatkozást produkáló Valter Attila is köztük lehet majd! 

Ha március harmadik szombatja, akkor hagyományosan Milánó–Sanremo – így megy ez már időtlen idők óta, a bringakedvelők jó előre be is karikázzák a naptárban az év egyik piros betűs ünnepét, a versenyszezon első nagy egynapos klasszikusának napját. Az öt Monumentum közé tartozó patinás viadal több mint 115 éves múltra tekint vissza, hiszen 1907-ben rendezték meg először, az idei lesz a 114. kiírás (a viadal ugyanis az évek során csupán három alkalommal, a két világégés ideje alatt maradt el, 1916-ban és 1944-45-ben).

A Milánó–Sanremo ezek mellett arról is nevezetes, hogy ez az év leghosszabb egynaposa, rendre brutális, 290-300 kilométer körüli útvonallal (de a minden szempontból rendhagyó, 2020-as kiadás össztávja például 305 km volt). Az idei verseny 294 km-t ölel fel, az útvonal jóformán megegyezik a tavalyival, amelyet végül Matej Mohoric nyert meg felejthetetlen, elképesztő lejtmenetezése után.

Merthogy a táv során több kisebb-nagyobb emelkedőt is teljesítenie kell a mezőnynek, idén a nagyjából féltávnál fekvő Turchino-hágó után a végjátékban szokás szerint ott a Cipressa és a Poggio is, hogy aztán jöjjön a jól ismert sík befutó a tengerparton, Sanremo festői környezetében. A találgatások pedig máris elkezdődtek, hogy ezek a kisebb hegyek elegendőek-e ahhoz, hogy az idén a verseny fő favoritjának tartott Tadej Pogacar leszakítsa magáról riválisait. Sokak szerint nem valószínű, ám abban nagyjából konszenzus van, hogy a tavalyi éve után még erősebben visszatérő szlovén sztár egyelőre idén annyira domináns formát mutat, hogy ettől függetlenül is neki van a legjobb esélye a győzelemre a várhatóan nagyjából hat és félórányi tekerést követően. Pogacar egyelőre, ahol elindult idén, csak nyert, a legnagyobb és leglátványosabb sikerét a hétvégén zárult Párizs–Nizzán aratta 20 km-es szólószökésével. Az Emirates klasszisa ugyanakkor korábban úgy fogalmazott, szerinte az összes klasszikus közül ezt, a Milánó–Sanremót lesz a legnehezebb megnyernie, úgyhogy kíváncsian várjuk, ilyen pazar formában mit hoz számára a viadal.

Pogacar a Párizs–Nizzát erődemonstráló teljesítménnyel nyerte meg (fotó: Alex Broadway/Getty Images)

Ha nem is sikerül győznie, neki még mindig lesz bőven lehetősége próbálkozni, egy másik nagyágyúnak viszont biztos, hogy ez lesz az utolsó Sanremója. Természetesen az év végén visszavonuló Peter Saganról van szó, aki idén 13.(!) alkalommal indul, és bár mindig elképesztően közel volt a tűzhöz, szinte hihetetlen, hogy a végén egyszer sem neki jött ki a lépés. A szlovák ikon kilencszer végzett a top 10-ben, hétszer a legjobb ötben, két ízben pedig hajszál választotta el a győzelemtől, s lett második. Sagan a Tirreno–Adriatico után nyilatkozott a sajtónak, ahol elmondta, noha mindig is ez a verseny feküdt neki az egyik legjobban, rendre nehézségei akadtak a győzelem előtt – volt, hogy a csapattársai miatt, volt, hogy lebecsülte riválisait, és akadtak műszaki gondjai is (például tavaly). Mint mondta, a legjobban a 2017-es vereség fájt neki, amikor Michal Kwiatkowskival sprinteltek a győzelemért, és a lengyel végül néhány tizedmásodperccel jobbnak bizonyult, de most szombaton még egyszer, utoljára van esélye, hogy nyerjen és szépen búcsúzzon a Sanremótól.

Sagan 2017-ben, még borásként volt a legközelebb a győzelemhez (fotó: Tim De Waele/TDW)

Mi viszont a legnagyobb érdeklődéssel nyilván Valter Attilát fogjuk figyelemmel követni, akinek eddig álomszerűen alakul a bemutatkozása a Jumbónál. Magyar bajnokunk a szezonnyitó Gran Camino 4. helye után a Strade Bianchén remek 5. helyet hozott, majd hathatós közreműködésével segítette nagy győzelemhez Primoz Roglicot legutóbb a Tirreno Adriaticón. Erről közösségi oldalán egyebek mellett ezt mondta: „Talán most először alakítottam én egy verseny sorsát azzal, hogy diktálom a tempót, vagy kontrollálom a támadásokat vagy én magam támadok, ezzel szétszedve a mezőnyt.

Hab a tortán, hogy ezt egy ilyen csapatban tehettem, ahol győzelemre is tudtuk váltani azt a sok befektetett munkát!  Talán egyszer tényleg elérem minden célomat ebben a sportban. Most nagyot léptem felé.  Egy pár napot most Magyarországon pihenek, aztán irány megdönteni az eddigi leghosszabb tekerésem rekordját a Milano-Sanremo versenyén! A szurkolást, remélem már mondanom sem kell, nagyon köszönöm!”

Egy biztos, rajtunk nem fog múlni az utóbbi!

fotó: Valter Attila/Facebook

Borítókép:  Team Jumbo Visma