Fel tudjuk venni a harcot a csalás ellen?

Szerző: Christopher Ashley

A kerékpáros világ sajtója és – ami még fontosabb – a Tour rajongói egyre inkább aggódnak a csalások miatt. Annak ellenére is, hogy a bringások mintái soha nem látott ellenőrzéseknek vannak kitéve, tehát úgy látszik, a vegyi anyagokkal való doppingolás számít a sport problémái közül a legkisebbnek.

Könyöklés

2017-ben Sagant kizárták a Tourról miután a versenyzsűri alkalmazta a 12.104 számú cikkelyt, mivel szerintük Sagan jobb könyöke – akár szándékosan, akár nem – okozta Mark Cavendish esését, amely momentumot aztán végtelen számú szakértői és egyéb elemzés követett.

Ami viszont ebből a kockáról-kockára történő elemzésből nem derül ki, az az, hogy vajon Sagan tisztában volt-e Cavendish helyzetével és hogy a két versenyzőt milyen kapcsolat fűzte egymáshoz. Illetve az sem tisztázott, hogy vajon komolyan vitatható-e, hogy a profi kerékpárosok szándékosan próbálnának kiütni másokat a versenyből.

Kényszerítő

A 2010-es Le Tour alatt a szakmai zsűri kizárta Mark Renshaw-t a versenyből, miután lefejelte Julian Deant, aki kétségkívül jó helyzetben volt, hogy veszélyt jelenthessen a 11. szakasz győztesére, Mark Canvendish-re. Renshaw volt Cavendish felvezető embere, tehát legalább az igaz, hogy néha a profik győzelem hajszolása így is el tud sülni.

Kicsit előre ugrunk az időben a 2019-es Le Tourhoz, ahol a szakmai zsűri kizárta Luke Rowe-t és Tony Martint. A fenti videóból jól látszik, hogy miért döntöttek így, de ez a videó mindenek előtt azt mutatja be nagyon jól, hogy a segítők mennyire versenyellenes szellemben tudnak viselkedni és sok rajongó szerint ez már csalásnak tekinthető.

Kémkedés az igazságon túli világban

Bryan Fogel nagyszerű dokumentumfilmje, az Icarus hívta fel a figyelmet azokra a sötét nemzetközi erőkre, amelyek tönkretették a kerékpározást, már azelőtt, hogy a doppingolással kapcsolatos problémák megjelentek volna, amelyek már messze túlmutatnak magán a sporton. A hidegháborús kémkedési technikákat használták a mintákkal való babrálásra – még azoknál a mintáknál is, amelyekről azt hitték, hogy olyan körülmények között vannak tárolva, hogy ez a veszély nem állhat fent.

Számos politikai szakértő szerint eljött az „igazságon túli világ” kora, így lehetséges, hogy a tesztelésnek nincs is akkora jelentősége. Mindazonáltal, ha nem hiszel a teszteknek, akkor teljesen mindegy, hogy az eredmény pozitív vagy sem.

Tudományellenesség

Ha kíváncsi vagy a TEDtalk videóra, amely arról szól, hogyan vezetik meg a statisztikák a zsűrit, akkor kattints erre a linkre. Itt elmagyarázzák, hogy milyen sokan értjük félre az alapvető statisztikai problémákat, nem beszélve az összetett orvostudományról. Ha a doppingellenes ügynökségek és hatóságok garantáltan kiszúrnak bármilyen tiltott szert egy mintában, akkor miért vannak még mindig kétes dopping ügyek?

Én egyetértek Wiggins első állításával a videó elején: Teljesen megrendít, hogy az úgynevezett sport rajongók, akik nem akarják, hogy Froome versenyezzen, látszólag nem tudják értelmezni a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) szabályait. Emellett a WADA tudományos állásfoglalásában is kételkednek. Mindenkinek ajánlom olvasásra ezt a nagyszerű cikket, hogy a doppingellenes szakértők segítségével könnyebben megértsék az UCI összetett szabályrendszerét.