Az olyan állóképességi sportágak, mint amilyen az országúti kerékpársport is, tele vannak fura csodabogarakkal. Sok szempontból közülük is kiemelkedik azonban Lachlan Morton.
Az ausztrál bringás egyfajta „mindenevő ironman”: otthonosan mozog a legtöbb terepen, távon és műfajban, a kedvencei mégis az extrém hosszú teljesítménytúrák. Sokan már attól nagyon boldogok lennének, ha teljesíteni tudnának egy-egy keményebb szakaszversenyt, vagy háromhetest, de Mortonnak ezek igazából meg sem kottyannak. A 33 éves bringás 2013 óta tartó profi pályafutása alatt letekert egy-egy Girót és Vueltát, nyert Utah-i Körversenyt és Tour of the Gilát, a neve mégis az eszement, ultrahosszú távú kihívásokkal és rekordokkal forrt össze. Amolyan családi hóbort ez Mortonéknál: Lachlan már rögtön első profi szezonjában, 2014-ben fogta magát, és a tesójával, Angusszal elindult Ausztrália nyugati partvidékéről, Port Macquarie-ból, és eltekertek a kontinens szívébe, Uluruba – ez kicsivel több, mint 2700 kilométert jelent. Kirándulásukat már ekkor megörökítették egy dokumentumfilmben, ugyanígy egy évvel később majd’ ezer km-es túrájukat a coloradói havasokban. Innentől nem volt megállás, Morton csak úgy falta a kőkemény teljesítménytúrákat: elsőként ért célba az angliai Land’s End to John o’ Groats kétezer kilométeres kihívásán, aztán 11:14 órás rekordidővel ment végig a brutális amerikai terepösvényen, a 230 km-es Kokopelli’s Trailen.
Éjjel-nappal a bringán, minden terepen (fotó: EF Pro Cycling)
A határok feszegetésének itt nem lett vége. Lachlan 2021-ben végigcsinált egy saját, „alternatív Tour-t”: egyedül, mindenféle támogatás nélkül teljesítette a komplett Tour de France-útvonalat. A mezőnnyel egyidőben indult el Brestből, csakhogy ő a saját normái szerint értelmezte a szakaszhatárokat, a nyitó napon például szerény 12 órát tekert, és a három hétre elosztva is embertelen 5,510 km-es össztávot végül mindössze 16 nap leforgása alatt teljesítette, vagyis öt nappal a többiek előtt érkezett meg Párizsba. A legdurvább bakancslistás tétele mégsem ez, hanem a 2024-es full-Ausztrália-köre volt: csaknem egy teljes hónapon át izzadt a nyeregben, míg végül 30 nap, 9 óra és 59 perc alatt teljesen körbetekerte a kontinensnyi országot, ez úgy 14,200 km-t jelent (nem mellesleg több mint egy héttel megdöntötte David Alley korábbi ironman-rekordját).
Az ilyen habitusú emberek általában nem tudnak leállni, keresik az újabb és újabb lehetetlennek tűnő kihívásokat – és Morton ötlettára is kifogyhatatlannak tűnik e téren. Múlt hét végén sikeresen teljesítette a legújabb hajmeresztő vállalását, Új-Zéland egyik végéből áttekert a másikba, a 648 km hosszú Auckland–Wellington útvonalat kevesebb mint egy nap alatt tette meg (18 óra 28 perc). Ehhez egy érdekes emberi sztori is kapcsolódott. Az Auckland–Wellington teljesítménytúra ugyanis nem teljesen újkeletű, korábban már leküzdötte néhány Mortonhoz hasonló fanatikus. Mondjuk, egészen más körülmények között: amíg az EF profija a legmodernebb csúcstechnológiás versenybringával, aerodinamikailag tökélyre fejlesztett felszerelésekkel, ilyen-olyan táplálékkiegészítőkkel felfegyverkezve érte el ezt a 18 és fél órás időt, addig egy korábbi rekordtartó, bizonyos Brian Fleck például anno 43 évesen egy helyi postahivatal főállású alkalmazottjaként, reggel és este edzve pipálta ki a tételt egy egyszerű acélvázas kerékpáron banánt majszolgatva jó négy, 1983-ban, húsz óra leforgása alatt. És itt jön egy kis hollywoodi csavar. A Mortont a legújabb emberfeletti menetére is elkísérő, és arról szokás szerint látványos dokumentumfilmet forgató Rapha sportruházati cég az idős Fleck új-zélandi házában egy asztalhoz is ültette az egykori és az új csúcstartót, ahol a kamerák előtt annak rendje és módja szerint össze is borultak. A film tulajdonképpen egy kimondott tisztelgésként is felfogható mindkettejük előtt (maga Morton egyenesen legendaként hivatkozik Fleckre), ám apróbb szépséghiba, hogy egyetlen ponton sem kerül említésre az azóta már jobblétre szenderült Brian Lambert, Fleck úr korabeli nagy riválisa, akivel oda-vissza veszegették el egymástól a rekordokat – és ’84-ben bizony Lamberté lett az utolsó szó, 19:59:27 órás csúcsa egészen Morton pénteki menetéig fennállt. Az alkotók ennek megfelelően bocsánatot is kértek a néhai Lambert családjától, hogy a helyi hőst kifelejtették a filmből, amely ettől függetlenül látványos és szívmelengető, és egyszerre állít emléket a hőskor és a mai, modern gladiátorok emberfeletti teljesítményének.
Borítókép: EF Pro Cycling
