Összefoglalod röviden, hogy mit jelent a “görgőzés” kifejezés, azoknak, akik nem ismerik?
Ha egy mondatban kellene kifejeznem, azt mondanám, hogy így csinálhatsz a bringádból szobabiciklit!
Persze ettől kissé bonyolultabb a dolog, de abszolút kezdőként sem kell megijedni tőle.Ha nem tudsz vagy nem szeretnél például spinningre járni, ahol folyton állítgatnod kell a dolgokat és aztán valahogy sosem kényelmes, vagy beruházni egy szobabiciklire, viszont imádsz tekerni, nagyobb túrára, versenyre készülsz, érdemes elgondolkodnod a görgőzésen. Itt a saját bringádat használhatod, a saját helyeden – szobában, garázsban, teraszon – akkor, amikor te szeretnéd.
Én annak idején úgy féléves bringás tapasztalattal és egy mágnesfékes fix görgővel kezdtem. Fix, azaz a bringa a hátsó tengelynél rögzítve érintkezik egy hengerrel, ezen „gurulsz”, ennek az ellenállását lehet állítani. Egyszerű dolog, és az ára sem vészes.
Léteznek úgynevezett okos görgők, ahol már a hátsó kerekedre sincsen szükséged, a hátsó tengelyes felfogatás marad, de itt már összekötheted egy számítógéppel és programmal, ami majd állítja az ellenállást, levezérli neked az adott pályát, mintha csak egy játékban lennél. Itt, a virtuális térben már lehet akár „együtt” tekerni a társakkal, vagy versenyzőkkel is csinálhatsz közös edzést, ha kipróbálnád magad.
És létezik egy úgynevezett szabadgörgő – én ebben a szezonban kezdtem ismerkedni vele. Ahogy a neve mutatja, itt nincs függesztésben a bicajod, három hengeren gurulsz szabadon, egyensúlyoznod kell, és igen, itt aztán lehet perecelni, nem is kicsiket. Ha kihívást keresel némi mókafaktorral, érdemes ennek is adni egy esélyt.
Mindhárom típus más-más élményt ad, lehet szeretni, lehet utálni, de ha picit is komolyabban veszi valaki a kerékpársportot, egy idő után a görgőzés megkerülhetetlen.
Te mikor és miért kezdtél el görgőzni?
2020 novemberében, azon a bizonyos fix „buta” görgőn – és imádtam, az első pillanattól!
Már megvoltak a triatlonos álmaim, és ugyan csak a saját fejem után mentem, egyszerűen nem akartam kiesni az edzésből.. Akkoriban a kijárási korlátozások miatt egyébként sem volt könnyű bármit is sportolni munka mellett, a görgőre akkor ült fel az ember, amikor akart. Bevallom, ez az időszak engem lelkileg is nagyon megviselt, és sokszor a görgőzés volt az, amivel le tudtam vezetni a feszültséget, segített rendezni, tisztázni a gondolataimat.
A szabadgörgővel pár hónapja ismerkedem, nagyon új még és persze csetlek-botlok, de nagyon szeretem megharcolni rajta az edzéseimet!
Milyen előnyei és milyen hátrányai vannak a szabadban tekeréshez képest?
Teljesen más a terhelés és minimális ingert kap az ember kívülről, monoton. Hamar el lehet unni. A testtartás is merevebb görgőzés közben, könnyebben beáll a váll, és a nyeregre is másképp terhelünk. Nincs látnivaló, nincsenek lejtők, itt nem lehet gurulni.
Ha viszont változtatunk kicsit a perspektíván, ezeket a hátrányokat is előnnyé lehet kovácsolni.
Sokat tud segíteni, fejleszteni ez a fajta edzés a monotonitástűrésen, ami hosszabb távú versenyek, túrák esetén nem hátrány. Nem lehet stéherezni, dolgozni kell végig.
És hogy az előnyökről is szóljak, a szobában viszonylag kevésszer ázol bőrig, égsz rákvörösre, kapsz napszúrást vagy defektet, nem kell tartanod a faluszéli kóbor kutyáktól és mit sem számít, ha odakint már olyan sötét van, hogy az orrodig sem látnál.
Az okosgörgők pedig, a kapcsolódó programokkal, mint amilyen a Zwift már szinte valós élményt adnak a teljesítmény mellé, tulajdonképpen egy bicajos számítógépes játék az egész.
Mesélj a kerékpáros-énedről! 🙂 Mikor kezdtél el tekerni, milyen szinten és leginkább, miért szereted ezt a sportot?
Úgy kezdtem, mint bárki – citybike, kiskosár elől és mentem a piacra!
2020 májusában vettem egy trekking bringát, azzal kezdtem értékelhető távokat – 30-40 kilométereket – tekerni. Júliusban egy nyeregtáskával egyedül nekivágtam a Balatonnak, 4 nap alatt tettem meg a kört. Szeptember elején a Tisza-tónál kíváncsiságból kikölcsönöztem egy országútit – két kilométer múlva olyan szerelmes voltam az egészbe, mint egy kiskamasz. Október végén megvettem a sajátomat, a szerelem pedig azóta is töretlen.
2021. május végén nekiugrottam a teljes Balaton körnek egy menetben úgy, hogy azelőtt nem mentem egyben 100 kilométert sem – 9 óra 7 perc lett a nettó időm, rengeteg tapasztalattal és életem egyik legnagyobb élményével lettem gazdagabb.
Aztán jött a triatlon és a bringás nevelőedzőm, Vinnai Zsolt, akitől már tudatosabb alapokat kaptam, amire aztán Bakos Dániel, a szolnoki Honvéd triatlonszakosztályának vezetőedzője dolgozott rá és vitt el odáig, ahol épp most tartok – és ahol sem nekem, sem neki, eszünk ágában sincs megállni!
A kerékpározás hihetetlen szabadságot ad, ha hajlandó vagy dolgozni kicsit a távért. Imádok bringával csavarogni, tőlem az sem idegen, hogy 70 kilométert tekerjek egy fagyiért, hogy különleges helyen ebédeljek vagy megkóstoljak egy nyerspezsgőt. És persze rengeteg gyönyörű vidék van határon belül és kívül, amit érdemes felfedezni!
Nemrég teljesítetted a Rapha 500 kihívást, ami azt jelenti, hogy két ünnep között 500 km-t tettél meg. Mesélj erről!
Első bál volt.
Tavaly láttam a neten, hogy egy exversenyző megcsinálta egyben, 14 óra alatt – onnantól dünnyögött a fejemben, hogy mi lenne, ha megpróbálnám…
Adva volt a Balaton-köröm ideje, és 2022-ben a 100 km-es meneteim már 4 órán belül voltak. A leghosszabb idő, amit ezelőtt görgőn töltöttem egyben, 6 óra volt. Ennyi adatom volt, erre tudtam alapozni az elképzeléseimet. Úgy gondoltam, 500 kilométerre a 24 óra nettó – 36 óra bruttó teljesítési idő reális lehet nekem.
Semmim sem volt hozzá, csak a makacsságom és az edzőmet is meg kellett győzni, hogy komolyan gondolom. Végül hibátlanul működő frissítési tervet és menettaktikát kaptam tőle és végig live track-en követte az eseményeket.
Alvás nélkül terveztem végigvinni, de be kellett iktatnom három alvós szünetet, 200 km után 1 órát, 350 km után 30 percet – itt volt a legnagyobb holtpontom -, és 400 km után másfél órát. Tudtam, hogy az utolsó 100 kilométer lesz a legnehezebb része, de a legnagyobb kihívás a legutolsó 25 kilométer volt. Már mindenem fájt, elfáradtam, nagyon álmos voltam. A vállamat, térdeimet meg kellett tape-elni, hogy kibírják, és nem tagadom, megfordult a fejemben a holtpontoknál, hogy talán túlvállaltam magam.
Lehet, hogy feladom, ha nem Bakos Dani az edzőm. Óriási motivációt tud adni, amikor már a végét járod, de az edződ jobban hisz benned, mint te saját magadban.
Valahogy ráérzett, hogy pontosan mikor kell hívnia, és azt mondta, ekkora teljesítményt már nem adunk oda, ezt már végigvisszük, akármilyen kemény és nehéz is legyen, tudja, biztos benne, hogy képes vagyok rá!
Ez az igazi versengés – Te vagy Önmagad ellen. Nagyon sok mindent megtanul az ember saját magáról egy-egy ilyen alkalommal.
