Egy igazán különleges vendég beszélgetett Laura Meseguerrel a nyolcadik #Ride2Unite élő interjú-sorozatban: a világ leghíresebb parakerékpárosa, a cseh Jiří Ježek. Jiří sikerhez vezető útját váratlan baleset szakította meg. Élete gyökeresen megváltozott, először rossz irányba, végül azonban minden jóra fordult. Inspiráló, motiváló és nyílt beszélgetés tanúi lehettünk, ahogy a kerékpáros múltjáról és jelenéről mesélt.

Jiří karrierje tehát nem indult felhőtlenül. Jobb lábát térdtől lefelé elveszítette 11 évesen, amikor elütötte egy teherautó. Ma úgy hivatkozik erre a balesetre, mint egy figyelmeztetésre, mely segített, hogy megtalálja az álmait. 20 éves korára a kompetitív kerékpározás lett a hobbija, 5 év múlva pedig már a világ legjobb parakerékpárosa cím várományosa lett. Ekkor jöttek a nagyobb sikerek: világbajnokságokról és Paralimpiákról tért haza aranyéremmel a nyakában, 2000-ben Sydney-ből, 2004-ben Athénból, 2008-ban Beijingből, 2012-ben pedig Londonból. Összesen 11-szer lett paralimpiai bajnok. Az első győzelem az ismertséget is elhozta, ezzel együtt pedig a szponzorokat, támogatókat is, így felhagyott civil munkájával és teljes munkaidős kerékpáros lett. Karrierje csúcspontján olyanokkal is felvette a versenyt, akiknek nincs testi fogyatékosságuk. Évente 27-30 ezer kilométert is letekert. Nem rég a 21. század egyik legnagyobb sportolójaként ismerték el. 2017 októberében vonult vissza, de azóta is aktív kerékpáros, edző és nagykövet, mindemellett pedig a cseh nemzeti paralimpiai csapat kapitánya.

Jiří Ježek a technikai problémák ellenére széles mosollyal lépett be az online beszélgetésbe. Egy költözés közepébe csöppentünk, a háttérben Jiří családja pakolt és rendezkedett. Laura megemlítette, hogy talán nem a legjobbkor hívjuk, de ő csak ennyit mondott: „Ilyen az élet. Kösz a szünetért!”

Miután megbeszélték, hogy milyen a járványhelyzet Csehországban, Jiří elmondta, mennyire örül, hogy újra tekerhet a barátaival, hiszen az utóbbi pár hónap mindenki számára kihívás volt. „Nemcsak a sportolóknak volt nehéz a bezártság, hanem mindenkinek, főleg az időseknek. Segítettem, ahol tudtam, bringával jártam bevásárolni annak, akinek szüksége volt rá.”

Mielőtt rátértek volna a parasportoló karrierjére, Laura arról kérdezte, hogyan foglalja el magát amióta nyugdíjba vonult. „Abbahagytam a versenyzést, a profi sportolást, de örökre kerékpáros maradok. Minden nap nyeregbe ülök, segítek a versenyek megszervezésében, szeretek nézőként is jelen lenni. Van, hogy a népszerűsítésben is részt veszek, igyekszem inspiráló lenni a fiatalok számára.” Jiří csapatban szeret tekerni leginkább, ma már elsősorban a mozgás öröméért, nem pedig a győzelemért hajt. „A We Love Cycling nagyköveteként ennek a nagy kerékpáros családnak a része maradhattam, ami nagyon boldoggá tesz. Igyekszem minél több embernek elmondani, mennyire fontos a biciklizés!”

2012 szeptember 5. Jiří angliai győzelmét ünnepli. © Profimedia

Ahogy minden interjún, most is szóba került a versenyző múltja. „Kisgyerekként profi focista akartam lenni. A legjobb prágai csapatban játszottam, de igazság szerint több volt bennem a lelkesedés, mint a tehetség. 11 évesen balszerencsém volt, amikor átkeltem az úton, és egy nagy kamion alatt végeztem. Egy lábbal kevesebb voltam, amikor felébredtem a kórházban. Nem volt könnyű időszak ez. Focista akartam lenni, de fél lábbal tudtam, hogy nem lehetek az.”

Ekkor kezdett el azon gondolkodni, hogy hogyan tovább: a lehető leghamarabb vissza akart térni kedvelt hobbijaihoz. Amikor kiderült, hogy protézisével tud futni, újra elkezdett röplabdázni, kosarazni. Minden tevékenység, amit felfedezett, növelte önbizalmát. „A sport segített visszatalálni az életemhez.” Soha nem fordult meg a fejében, hogy feladja, ez a hozzáállás pedig másoknak is segíthet, hogy elfogadják önmagukat és megtalálják helyüket a sport világában is.

És hogy ki vezette be őt a parakerékpározás világába? Egy régi páciense, abból az időből, amikor még protéziseket készített: az első cseh parakerékpáros. Beszélgetni kezdtek – a többi pedig már történelem.