Tōmua egy kākāpō, a világ legnehezebb papagájfajának egyik képviselője. Az Új-Zélandon őshonos zöld-barna madár repülni nem tud, éjszaka aktív, és iszonyatosan aranyos. Mindössze 208 kākāpó van a világon. A fajt az 1990-es években hozták vissza a kihalás széléről, és minden egyes élő madárnak van neve. Richard Abraham nem hagyhatta ki a lehetőséget, hogy élőben lássa Tōmua-t, és végül úgy alakult, hogy nekivágott egy 120 km-es hegyi túrának.

Richard helikopterrel elrepült Új-Zéland déli részére, hogy itt töltse a nemzeti ünnepet, a Waitangi Napot. Majd autóval utazott négy órát az ország legdélebbi városába, Bluff-ba, hogy megismerkedjen ezzel a különlegesen ritka madárral.

Véletlenül fedezte fel a Milford Mountain Classic kihívást, ami egy 120 km-es kalandot takar, Fiorland csodálatos útjain. Már csak néhány órája volt a nevezési határidőig. Az eseményt 2016-ban rendezték meg utoljára, azonban 2021 eseményei miatt új lendülettel tért vissza, hiszen a legtöbb megszokott rendezvényt eltörölték, és a turisták ebben az évben nem rohamozták meg az országot.

Ekkor Richard 18 hónapja élt Új-Zélandon, és 18 hónapja nem ült biciklin. Nem volt sem kerékpárja, sem felszerelése, sem edzettsége. De nem akarta kihagyni a kihívást.

A Milford Road, ahol a Mountain Classic zajlik, a világ nyolcadik csodájának kapuja: a Milford Sound magasztos jeges kanyonjai és páratlan csúcsai évente több millió turistát vonzanak. A versenyzők tehát a világ egyik legszebb rajtvonalánál sorakozhatnak fel.

Mégis ez a látványosság – és az ideérkező turisták – ölték meg 2016-ban a versenyt. 2015 és 2019 között az ide látogatók száma további 83%-kal emelkedett, 2021-ben azonban a tizedére csökkent a turizmus. Így éledhetett újjá az esemény.

A 120 km hosszú versenyen majdnem 2000 métert kell emelkedőkön tekerni, az út rögös és vad, de a látvány, ami elkíséri a résztvevőket, csodálatos. A legnagyobb mászás rögtön a szakasz elején található, amikor a tengerszintről egyenesen az Alpokba kanyarodik fel az út.

A versenyzők nagy része amatőr, de hajtja őket a lelkesedés: komolyak és gyorsak. Richard pedig egy 2 dolláros mezben, bérelt kerékpáron indult útnak, és persze jól le is maradt. Az első 30 perc nehéz volt, de aztán eltöltötte az endorfin és vitte a lendület. A szíve 200bpm-mel vert, amikor elérte az UNESCO Világörökséget.

Egy öt órás kemény országúti verseny, 18 hónap kihagyás után. Nem tűnik túl jó ötletnek, de Richard nem bánta meg, hogy belevágott. Mindannyian elveszítettünk valamit a pandémia alatt. Itt az idő visszaszerezni!

Forrás: cyclingtips.com