Havasi Zoltán 20 éve még azt gondolta, a montizás iránti szerelméből adódóan profi downhill versenyző lesz. Ehhez nem voltak meg az adottságai, ahhoz viszont, hogy a Budapest Bike Maffiával valami maradandót hozzon létre, maximálisan. Nemrég ünnepelték hetedik születésnapjukat, és mivel Zoli lett ehavi Aranyvilla-díjasunk, megkérdeztük, milyen érzések, emlékek kavarognak benne a múlttal kapcsolatban, és milyen víziói vannak a jövőre nézve a jótékony bringázást illetően.

Hogyan és miért indult a Budapest Bike Maffia?

A kezdést megelőzte egy hosszabb periódus, ezt az időszakot hívom egyfajta kattanásnak. Valójában az elégedetlenség és a düh szülte, az előítéletekkel szembeni apátia. Miért vannak ilyen nagy számban hajléktlan emberek az utcán? Miért bánunk velük ennyire ellenségesen? Miért bánunk egymással így, és ha ebben szocializálódunk, annak milyen következményei lehetnek?
Csináljon már valaki ezzel valamit!

Szóval egy baráti beszélgetésből indult 2011 karácsonya előtt. Lepjünk meg hajléktalan embereket Szenteste, akik kénytelenek az utcán élni. A bringa adott volt, ami élet és közlekedési forma is egyben.

Honnan ered a név?

Egy ismerősöm Bike Punk Maffia néven vizionált egy csoportot. Noha az iránya nem volt meg, de jól hangzott, ez lett kicsit lágyítva, majd a tevékenység mögé téve. Eleve “forradalmi” volt a társaság, tökéletes választás volt egy innovatív csapatnak, figyelemfelkeltésnek főként a fiatalok felé. 

Milyen tervek voltak induláskor?

Nem mondom, hogy egyetlen alkalomra terveztük, de az első alkalom volt, amikor azt éreztem, hogy köszi, megérkeztem, ezzel szeretnék a jövőben foglalkozni. Az első akció fogadtatása nagyon jó volt, sok adományozót értünk el, az újszerűsége tarolt. A tervek egyértelműen azok voltak, hogy tettekkel mutassuk meg, miként tudunk egyénileg és csapatban is segíteni, ne eltartott kisujjal beszélgessünk a problémákról.

 

Mi valósult meg a kezdeti célok közül?

A cél az emberek érzékenyítése, az önkéntesség népszerűsítése, és a segítő tevékenység újítása, vonzóvá tétele volt. Azt gondolom, ezek teljesültek, köszönhetően annak a progresszív attitűdnek, amit a BBM hordoz. A legjobb, hogy még mindig van hova fejlődni.

 

Hogyan látod most a BBM helyzetét?

Folyamatosan emelkedő pályán vagyunk, hála az önkéntesek hihetetlen mennyiségű energiájának és a vadiúj ötleteknek. A BBM életében az elmúlt három év volt az, amikor tudatosabban összehangolt szervezetként kezdtünk el működni. Ennek persze megvan a hátránya, de sokkal több az előnye. Erre az alapra már érdemes olyan társadalmi vállalkozásokat építeni, melyek hasznára válnak a rászorulóknak, a szakmának és adott esetben még munkahelyeket is teremt.

 

Mi volt a legemlékezetesebb történetetek?

Nem szeretek kiemelni történeteket. Az elmúlt hét év íve, a kudarcok és a fejlődés a szervezet szempontjából, de ami ennél is fontosabb: Az emberek, akikkel volt szerencsém megismerkedni a BBM révén, a belefektetett energiáik, a rengeteg pozitívum amit adunk és kapunk egy folyamatos – mondjuk így, emlékezetes történet.

 

Miből merítesz, merítetek erőt a mindennapokban?

Azt gondolom, hogy a visszacsatolások nagyon fontosak. Ha látjuk, hogy a munkánknak van értelme, és jönnek a pozitív visszajelzések a rászoruló emberektől, a szimpatizánsoktól, a támogatóktól, az nagyon moitváló. Mindenki vágyik a figyelemre, és ha ebből elegendő van, az komoly felhajtóerővel bír.

 

Csak Budapestre fókuszáltok jelenleg? Milyen vidéki akciókat terveztek a jövőben?

Jelenleg aktívan Debrecenben és Pécsett működnek Bike Maffia sejtek, de elindult Fehérváron, Miskolcon, Szegeden, Bukarestben és Pereirában ( Kolumbia ) is. A vidéki sejtek önállóan akcióznak, de természetesen tartjuk a kapcsolatot és remélem, hogy a jövőben még jobban tudjuk segteni egymás munkáját. Fontos, hogy a Budapesten indított, hasznosnak vélt projekteket más városokban is meghonosítsunk.

Mit gondolsz Budapest kerékpáros kultúrájáról?

A kilencvenes évek végén kezdtem üzemszerűen bringázni. Azóta az állapot néhol javult, máshol romlott. Jóval több a bringás, ami jórészt a critical mass-nek köszönhető. Ez ugyan hordoz problémát is, de igyekszem a pozitív oldalát nézni. A Kerékpáros Klub például sokat tesz a fejlődésért, de alapvetően a fejekben kell rendet tenni.
Az autós nem autós, hanem egy ember. A bringás nem bringás, hanem egy ember. A galamb meg galamb. Hülyék mindenhol vannak, de ha nem címkéznénk azért, mert valaki valamiben négykeréken, vagy valamin kétkeréken ül, azzal ugrásszerűen fejlődnénk.

 

Mi a civil foglalkozásod?

1997-től tördelő szerkesztőként és grafikusként dolgoztam cégeknél. Amikor szabadúszó lettem, a grafikát kiegészítette egy sor más dolog, szövegírástól az arculattervezésen át a film utómunkáig szinte minden, de belekóstoltam jócskán a markitingbe is. Volt egy pont, ahol el kellett döntenem, hogy maradok-e az eredeti szakmánál, vagy a BBM-et akarom-e fejleszteni, hiszen egész embert kíván mindkét terület. Győzött a szerelem, jelenleg a Bike Maffia vezetésével, és társadalmi vállalkozások létrehozásával foglalkozom 100%-ban. Ehhez a korábbi tapasztalatok nagyon jól jönnek.

Mit tanácsolnál a bringásoknak?

Egy jóbarátom anno azt mondta, idézem: A kerékpározás nem extrém sport.
Szóval csak ésszel! 😀

Ez a weboldal cookie-kat használ

A személyes adatai cookie-kon keresztül történő kezelésével, valamint ezzel kapcsolatos jogaival kapcsolatban további információkat talál itt: Információk személyes adatai kezeléséről cookie-k és más webes technológiák használatával. Az alábbiakban adhat hozzájárulást személyes adatai meghatározott célból történő kezelésére.