Két éve enduró bringával járok, ideje volt már egy versenyre is elnézni. Érdekes szakág ez, hiszen állóképesség éppen úgy kell hozzá, mint technikai tudás. Kezdésnek nem tűnt ideálisnak egy Enduro World Series futam, ezért neveztünk a Trans Juliusra, ami nagyjából az enduró versenyek Woodstockja.

Megosztás:

Egy ilyen futamot úgy kell elképzelni, hogy az ember megmássza a hegyet egy nem mért szakaszon, a szervezők mindössze annyit kötnek ki, hogy adott időn belül oda kell érni a rajthoz. Utána a futam maga emlékeztet egy downhill versenyre, csak a pálya lényegesen hosszabb, 8-10 perces, és a természetes akadályok dominálnak. Miután a versenyző teljesítette a nyomot, kezdi az újabb mászást, hogy elérje a következő etap rajtját.

Kell az állóképesség, és kell a profi bringakezelés is, hiszen az ember 180-as pulzussal próbál nem elájulni a rajtnál, hogy aztán technikás ösvényeken veretve jusson le a hegyről. A Trans Julius viszont nem elijeszteni szeretné a versenyzőket, hanem meghozni a kedvet a szakághoz és megmutatni Szlovénia lehetőségeit a bringás turizmusban.

A versenyt harmadik éve rendezik meg a Juliai-Alpokonban, idén az első állomás Ljubljanától nem messze, Cerknóban volt. Az 5000 lelkes település telente az ország egyik legjobb síterepe 18 kilométernyi pályával, tavasszal viszont hiába tűnik el a hó, a hegyek maradnak, így érdemes bringázásra használni őket. A város ilyenkor a versenyről szól, minden sarkon komoly bringákat támasztanak le, a Hotel Cerkno udvarát pedig elfoglalja az adminisztráció és az időmérés.

Hiába cél a jó hangulat, ez mostanra egy rendes verseny, és bár a futamok hagyományos cross country bringákkal is megoldhatóak, érdemes enduró vagy trail bringával nekimenni a kihívásnak. Egy ilyen 150-170 milliméter környéki rugóúttal rendelkezik, és 27,5, vagy 29 colos keréken gurul. Természetesen a futómű blokkolható, hogy mászásnál ne nyerje el a tekerésbe fektetett erőt, és van dropper is, azaz kitolható nyeregcső. Utóbbi azért jó, mert tekerés közben a magas nyereg az igazi, lejtőzésnél viszont az alacsony, ez a hidraulikus nyeregcső viszont a kormányról, gombnyomással állítja a nyeregmagasságot. Az alumínium vagy szénszálas váz a legjellemzőbb, ahogy a tárcsafék is magától értetődik.

Az első futam egy prológ, az itt elért eredmény csak a későbbi rajtsorrendet határozza meg, a helyezést nem befolyásolja. Gyanútlanok voltunk, hiszen ide még teherautó vitt fel, csak le kellett gurulni egy kevésbé megterhelő, 3-4 perces ösvényen. Bemelegítésnek épp elég, 5 órányi alvás és 500 kilométernyi vezetés után pont kényelmes – gondoltam akkor, mert nem sejtettem, milyen szadista mászás jön utána. Jó 450 méternyi szintemelkedést kellett leküzdeni a következő mért szakaszig.

Akármennyire is festői a Júliai-Alpok, a 30 fokban kedvem lett volna bedobni a bringát az út menti árokba, és hazasétálni. Végül csak felértünk, bár a mezőny mosolya sokkal kevésbé volt őszinte, mint a prológon. Itt már egy jó 8-9 perces nyomvonal jött, rengeteg sziklával, és olyan meredekséggel, hogy tulajdonképpen végig kézenállva gurultunk. A következő etapra kevésbé vérszomjas utat szántak, szép domboldalakban és tanyák hátsókertjében vezetett a transzfer, ez vitt át a majdnem-utolsó szakaszra.

Az utolsó mért szakasz visszavitt Cerknóba, néhány városi kilométerrel, de ezt kétszer kellett lenyomni, természetesen visszamászással. A második futam érdekessége az, hogy ez már erősen belecsúszott a szürkületbe, így a fák között már csak sötétben, lámpával lehetett hajtani. Érdekes élmény, de rendszert azért nem csinálnék belőle, akármennyire is hangulatos a város kis utcáiban befutni.

Este derült ki, hogy miért is szeretik annyira a Transt Juliust: felejthetetlen a hangulata. Ide senki sem a véresen komoly versengés miatt jön, itt az emberek jól akarják érezni magukat. A legtöbben visszajáró indulók, este együtt söröznek, eszik a jellegzetes helyi knédlit, vagy épp szerelnek. Nemtől, kortól független a buli, és mindegy, hogy valaki veterán, vagy épp ez az első versenye, mindenképp számíthat pár jó szóra. Nem olcsó móka ez, a nevezés, a szállás, az utazás és az étkezés simán elvisz 100 ezer forintot négy nap alatt, de a hely és a hangulat miatt megéri.

A következő részben pedig kiderül, hogy miért is érdemes elmenni egy ilyen futamra.

Ez a weboldal cookie-kat használ

A személyes adatai cookie-kon keresztül történő kezelésével, valamint ezzel kapcsolatos jogaival kapcsolatban további információkat talál itt: Információk személyes adatai kezeléséről cookie-k és más webes technológiák használatával. Az alábbiakban adhat hozzájárulást személyes adatai meghatározott célból történő kezelésére.