Boros Péter akkor kezdett el biciklivel járni dolgozni, amikor ez még kevésbé volt divat. Akkor kezdett el, méghozzá Érdről Budapestre és vissza, ami minimum napi 40 km-t jelent, de van az néha 70 is. Bizony, sokan nézték csodabogárnak!
Mi viszont nem csak, hogy nem furcsálljuk a dolgot, de őszinte elismeréssel adózunk Péternek: ezért is választottuk ki, hogy bővítse a WLC Hősök táborát és népszerűsítse a sportolás praktikus, időhatékony, már-már kézenfekvő, mégis hihetetlen elkötelezettséget követelő módját. Ismerjétek meg Pétert, és ha tehetitek, kövessétek a példáját! Nem fogjátok megbánni.
Miért szeretsz biciklizni? Mikor szerettél bele a sportba?
A bicikli mindig is része volt az életemnek, fiatalon 14-15 évesen kezdtem el a hosszú távú túrákat, imádtam a Mátrában, a Börzsönyben és a Pilisben 100-200 kilométereket megtenni. Ezen felbuzdulva tervezgettem, hogy esetleg versenyen is indulok. Az egyetem, a család és a gyerekek azonban fontosabb cél volt, így a terv sokáig csak terv maradt. A munkába járás lehetősége azonban azt jelentette, hogy mégiscsak lehet szó bringázásról. 2005 óta szinte minden nap így járok be télen-nyáron. 2010-ben jött egy fordulat, amikor megszületett a negyedik gyerkőcünk. Addigra a súlyom elképesztően elszaladt, hiszen az ülő informatikus munka nem kíméletes ebből a szempontból. Ekkor úgy döntöttem – és ebben a családom, Szilvi a feleségem és a gyerekek is támogattak-, hogy életmódot változtatok. Teljesen új étrend, profi edzés és komoly odafigyelés következett. Három év alatt elvesztettem 30-35 kilót és nyertem egy olyan kondit, ami már az amatőr élmezőnyben is elfogadható volt. 2015-ben (pont 40 éves koromban!) 5:15 alatt tettem meg a Tour de Pelso-t (44. helyen végeztem), ami 210 kilométeren nem számít rossznak. Az utóbbi években vissza kellett vennem az elvárásokból, hiszen egy ilyen jellegű versenyre rengeteg idő felkészülni. Család és egy cég vezetése mellett nehéz megoldani. Szóval most versenyzés nincs, de a kondi megőrzése megmaradt.
Inkább közlekedési eszközként gondolsz a bringádra, vagy mint a szórakozás vagy a sportolás eszköze?
A mindennapi munkába járás rém praktikus, hiszen a családnak így nem kell 2 autót tartania. Ugyanakkor a mindennapi mozgás a stresszoldás egy olyan módja, amit bárkinek ajánlani tudok. Egy kemény, irodában töltött nap után nincs jobb kikapcsolódás, mint egy óra tekerés, ahol a menetszél elfújja a nyomasztó dolgokat, és mire hazaérsz, már a szeretteidre tudsz koncentrálni. A hétvége pedig a hosszabb edzéseké, több útvonalat is szeretek, de van néhány referencia kör, ahol hasonlítgatom, hogy milyen az aktuális szintem. Ha pedig valakivel összefutok, aki hasonló szinten van, az óriási élmény.
Milyen biciklid van?
Háromféle bringát szoktam tartani. Bár nem vagyok montis, de a bejárásra rosszabb időben és ha holmikat kell vinnem, akkor egy KTM Cross Alp-ot használok. Jó kis „munkagép”, még sárhányó és csomagtartó is van rajta… Elég ciki. J
Átlag körülmények között a bejárásra egy alu vázas Genesis versenygépet használok. Persze a kereket folyton cserélni kell, de nagyon szeretem a váz geometriáját (igazából ez egy KTM Starada, de az ismert osztrák sportáruház lánc ezt saját márkásította és így olcsóbb).
Végül „a biciklim” egy Cannondale Super6 Evo. Kicsit már régebbi, de nekem tökéletes. Fura módon most olasz Fulcrum kerekekkel, de azt tudni kell, hogy a bringák kopó alkatrészei ennél a terhelésnél sűrűn cserélődnek. A hajtáslánc például évente.
Minden nap biciklivel mész be dolgozni?
Az iroda és Érdi otthonunk között körülbelül 20 km a táv, így a napi 40 km mindenképpen megvan. Ha jó az idő, akkor picit csalok és egy-egy domb és kerülő közbeiktatásával inkább 50-70. Szeretek Érden a parkváros felé felmászni az emelkedőn és gyakran a Gellért-hegy is útba kerül valahogy!
Volt valami olyan tényező a reggeli forgalomban, amihez nehezen szoktál hozzá? Mennyire forgalmas az az út, amin bejársz?
Sajnos Érd nem kifejezetten kerékpáros-barát. Magán a településen is nagyítóval kell keresni a bringa utakat, de az igazi probléma, hogy Budapestre bejutni egy tortúra. Így nem is a Budapesti szakasz, hanem az oda bejutás a nagyobb kihívás. Nekem a 6-os út egyik szakasza a mumus, nem szeretem, de elég macerás elkerülni.
Milyen előnyeit és hátrányait tapasztalod a biciklivel való közlekedésnek?
Nem igazán tudok hátrányt mondani. 10 évvel ezelőtt még picit bolondnak néztek, de mára olyan elfogadottsága van, hogy még komoly belvárosi irodába is jártam biciklivel tárgyalni. Persze oda kell figyelni, nem veszélytelen a kerékpáros közlekedés. Legyünk óvatosak, sisak pedig mindig legyen rajtunk!
Minden reggel szívesen ülsz nyeregbe, vagy van, hogy nincs hozzá semmi kedved? Ilyenkor hogyan motiválod magad?
Az egyetlen szituáció, amit nehezen viselek, ha induláskor már szakad az eső és nyilvánvalóan bőrig fogok ázni. Ez komoly visszatartó erő, különösen télen, ahol ez kockára fagyással párosul. Ilyen esetben néha megfutamodom és vonatra, tömegközlekedésre váltok egy-egy napon. De rossz érzés, mert ha kivirul az idő, akkor sajnálom, hogy gyalog vagyok és nem két keréken.
A bejáráson kívül is szoktál tekerni? Van kedvenc szabadidős útvonalad?
Többféle kört is szeretek, de a legjobban a Vértesben kanyargó kb. 100 km-es körömet tudom ajánlani. Ez Érdről a Baracska – Alcsút – Lovasberény – Vereb – Pázmánd – Kápolnásnyék és onnan újra haza útvonalat jelenti. Sok apró domb, 5-10%-os emelkedők és gyér fogalom, a 7-es út kivételével.
Sokan félnek csúcsidőben Budapesten biciklizni, nekik mit tanácsolnál?
Talán ma már kevésbé kell félni, azonban amíg gyakorlatot szerzel, és biztonsággal uralod a biciklid, addig semmiképpen ne a legforgalmasabb szakaszodat használd. Inkább kerülj és mindenképpen sisakban. A „majd vigyázok a fejemre, ha elesek” nem nagyon működik. Higgyétek el nekem: két sisakot törtem el a fejemen.
Ha ismersz olyan bringást, akinek kijár az elismerés inspiráló teljesítménye miatt, és úgy gondolod, büszkén akasztaná a nyakába a WLC Heroes érmét, írd meg nekünk a welovecycling@skoda.hu e-mail címre vagy Messenger üzenetben, hogy ki ő és miért vagy rá büszke! Kiemelkedő Strava-linkeket is várunk! Magadat neveznéd? Csak bátran! 🙂
