Nem minden hős visel köpenyt: van, aki biciklisnadrágban menti meg a világot. Strava klubunkban olyan teljesítményeknek vagyunk szemtanúi nap mint nap, amik mellett nem mehetünk el. Úgy gondoljuk, az az akaraterő, munka és kitartás, ami ezekhez szükséges, megérdemli a jutalmat. Legújabb hősünk, Halász Zsombor, akire akkor figyeltünk fel, amikor teljesítette a novemberi 800 km-es kihívást, de más miatt is megakadt a szemünk Strava feedjén: Zsombor főleg Budapesten belül teljesít hatalmas távokat, ami a legtöbb hobbibringástól szokatlan.

Minden hónapban elindul Straván egy 800 km-es kihívás, melynek neve magáért beszél: 800 kilométert kell letekerni egy hónap alatt. A novemberiben 393.682 fő vett részt, köztük Zsombor is, aki sikeresen túlteljesítette a kihívást: 1212,6 km-t tekert. Ennek kapcsán beszélgettünk vele és kitértünk arra is, miért szeret Budapesten belül biciklizni.

Mióta biciklizel és miért kedvelted meg ezt a sportot?

Már egész kicsi koromban nyűttem a nyuszibicókat, innen egyenes út vezetett a pótkerekezéshez, majd anya-apa-nagybácsi által tartott partvisnyelezéshez. Sosem felejtem el az első önálló néhány méteremet és az abból közvetlenül következő első hatalmas esést a kavicsos úton, a nagyszüleim háza előtt.

Egyetemi tanulmányaim mellett három és fél évig dolgoztam futárként a Hajtás Pajtásnál Budapesten. Ekkor döbbentem rá, mennyire nagyszerű a mindennapi bringázás; hogy mire is vagyok képes, mekkora távokat tudok legyőzni szinte pillanatok alatt, és hogy mennyivel jobban lehet haladni Budapesten két keréken, szemben a többi hagyományos közlekedési eszközzel.

Tehát a vonzalom már gyerekként kialakult, de 23 múltam, mire szerelembe fordult át.

Elsősorban országútizol vagy más műfajokban is ki szoktad próbálni magad?

A Hajtás Pajtásnál egy montival (GT Aggressor) nyomtam, taposópedállal, többnyire sima sportcipőkben. Budaiként gyakorlatilag minden második-harmadik nap indulhattam valamelyik csudajó budai hegyet megmászni (volt állandó címünk a Rózsadombon, a Csatárka út tetején, ha pont jókor jelentkeztem be, ezt rendszerint megnyertem). Aki pedig járt már a Maglódi úton (szigorúan a Dreher Gyár és a Bajcsy Kórház közti belső szakaszra gondolok), az talán megérti, miért tud teljesen indokolt lenni a budapesti futárkodáshoz egy mountain bike.

Zsombor futárkodás közben szerette meg a városi biciklizést.

Miután abbahagytam a futárkodást, megleptem magam egy országútival, ez egy szervizes ismerősöm által innen-onnan összetákolt Giant Defy 2 volt — elsőnek pont jó. Pehelykönnyű, vadul lehetett vele suhanni, 4 óra 45 perc alatt megvolt vele Érd legtetejéről Fehérvár oda-vissza, de sajnos nagyon rövid ideig tartott a közös száguldozás. Mindössze 2 hónap, vagyis 1445 km után ért vele egy, a bicó számára majdhogynem végzetes baleset. Én megúsztam néhány öltéssel és 3 felejthető éjszakával a János Kórházban. Lehet, hogy idővel egy új első villa vagy kerék beszerzését követően újraépítem majd, ez még a jövő zenéje.

Milyen biciklijeid vannak most?

A baleset okozója a lehető legkorrektebb módon a károm értékét meghaladó mértékben kártalanított, így jutottam hozzá a Trecikliben az azóta elsőszámú Marla ’Red’-hez, aki egy Marin Nicasio, tehát Gravel/CX bringa. Az azóta eltelt 2 évben már kb. 17.000 km belekerült, megjártuk együtt az olasz-szlovén-horvát tengerpart Monfalcone és Novi Vinodolski közti szakaszát, oda-vissza.

Idén, a 30. szülinapom alkalmából egy újabb taggal bővült az istálló: egy haverom megvált a nagy becsben tartott és értő odafigyeléssel saját maga által összerakott Elan típusú Holdsworthétől, úgyhogy egyből lecsaptam rá. Azóta ő, Lana a „templombajárós” paripa: csak jó időben, csak patikaaszfaltra viszem ki, amikor minden tökéletes.

Összegezve tehát, bár számomra a „montihoz képest a gravel is országúti”, a szó szerinti outis pályafutásom nyúlfarknyi ideig tartott, de minden percét imádtam!

Sokan nem mernek, vagy nem szeretnek a városban biciklizni, neked is voltak kezdetben fenntartásaid? Hogyan győzted le ezeket?

Ha voltak is fenntartásaim, vagy félelmeim a budapesti bringázással kapcsolatban, a futárkodás mindent megoldott. Akiben van elhivatottság, és hajtja valami, ami miatt minden viszontagság ellenére szeret tekerni, az 3-4 hónap alatt belejön és aztán csak egyre jobb és jobb lesz. Nekem ennyi idő után jött el az első nyár, amit elmondhatatlanul élveztem! Egy évvel később, 2016 nyarán már 4 órásként ott voltam a 8 órások közt az augusztusi havi TOP10 listán, aminek az ára egy teljesen végigdolgozott, fesztiválmentes augusztus volt, de hihetetlenül büszkévé tett.

Napi 100 km budapesti tekerés közben az ember minden félelmét, fenntartását, ellenérzését legyűri és tapasztalatba, rutinba formálja át.

Mennyire tudsz rendszeresen elmenni tekerni? Hogyan építed be a mindennapjaidba az edzéseket?

Az elmúlt 2-3 évben a munkám miatt a hétköznapokat Érden, a hétvégéket Pesten töltöttem. Ekkoriban hetente legalább egyszer oda-vissza letekerem az Érd-Boráros tér távot. Befele 45, kifele 60 perc a szintidőm. A napját nem tudom, mikor szálltam utoljára buszra, de ha belegondolok, ide a Borárosra nekem Érdről tömegközlekedéssel bejönni legalább két átszállást jelent. Ez már gondolatban is több, mint 45 perc. Már eszembe sem jut, hogy máshogy is jöhetnék, mint biciklivel.

Emellett van egy majdnem állandó jellegű, hagyományos hétvégi túránk a haverokkal: ez egy 50-60 km-es tekerés a Pilisben, aminek végállomása a pilisvörösvári Rotburger Sörfőzde. Ezen felül pedig, amit csak tudok, azt bringával intézek el. Mondanom sem kell, mennyi időt spórolok ezzel, nem beszélve a környezet terhelésétől mentes helyváltoztatásról.

Miért döntöttél úgy, hogy csatlakozol a novemberi kihíváshoz? Mit ad neked egy ilyen challenge?

Minden Strava Challenge-re benevezek, amit csak kiszúrok. Egyedül a havi Gran Fondokkal gyűlik meg a bajom, amikor épp nem futárkodással keresem a kenyerem. Számomra azért van értelme a rengeteg Challenge-nek, hogy ne csak tapasztalat útján ismerjem meg magam és a képességeim, hanem számokban is lássam ezeket. 2017 szilveszter napján úgy ültem otthon, hogy kb. 180 km hiányzott abban az évben a 20.000 km-hez. Nem tudom leírni, mennyit gyötrődtem aznap, hogy elmenjek-e még egy körre, de aztán végül nem tettem. Ellenben tavaly szilveszter napján az óriási bezárkózás közepette letekertem az egyik legjobb barátomhoz Balatonfenyvesre. Érdről ez pont 160 km, így ez a kihívás is megvolt, a nyári utak után télen is.

Milyen célokat tűztél még ki magad elé a közeljövőben?

A legközelebbi belátható cél, az a 100.000 Strava-kilométer. Épp a napokban lett meg a 70.000, de ebben pl. nincs benne az említett adriai túra, ami kb. 1300 km volt, és a futárkarrierem első kicsit több, mint fél éve sem. A maradék 30.000-hez még legalább másfél évre szükségem, ha minden jól megy.

Van kedvenc útvonalad akár Budapesten, akár máshol?

Miután láttam Szlovéniát, oda bármikor, bármennyi időre, akárhányszor visszamennék, és erre buzdítok minden nagy túrázóst, akinek eddig Szlovénia elkerülte a látóterét! Egyszerűen csodálatos, egészen magával ragadó!