De vessük össze az eredményeiket! Van der Poel éppen 20 éves volt, amikor megnyerte a hat cyclo-cross világbajnoki címéből az elsőt, 15 másodperccel maga mögött hagyva a 21 éves Van Aertot. Van Aert 22 éves volt, amikor első világbajnoki címét szerezte a három közül. Evenepoel pedig mindössze 19 évesen nyerte meg első jelentős egynapos versenyét, a 2019-es Clásica de San Sebastiánt, és 22 évesen országúti világbajnok lett 2022-ben – abban az évben, amikor elnyerte a Vélo d’Or díjat, mint az év legjobb férfi versenyzője.
Ezek a teljesítmények azért jóval jelentősebbek, mint Nys eredményei: egy nagyobb cyclo-cross elite kategóriás-, és mindössze 11 profi országúti győzelem, amelyek közül talán a legjelentősebb az idei Magyar Körverseny, ahol megszerezte a sárga és a zöld trikót is.
De bárki, aki látta őt versenyezni, tudja, hogy minden megvan benne, ami ahhoz kell, hogy kiemelkedjen a tömegből: erő, állóképesség, könyörtelen győzni akarás és lenyűgöző versenyintelligencia. Nem is csoda, hiszen édesapja és edzője Sven Nys, akit sokan minden idők legnagyobb cyclo-cross versenyzőjének tartanak. Az idősebb Nys 28 évesen nyerte első világbajnoki címét, a másodikat és egyben utolsót pedig 36 évesen, így pontosan tudja, hogy a sikerrel nem kell sietni.
Természetes azonban elgondolkodhatunk azon, mi történne, ha a 2025-ös cyclo-cross világbajnokságon az ifjabb Nys rajthoz állna Van der Poellel és/vagy Van Aerttal szemben. Utóbbi számára két súlyos bukás árnyékolta be a szezont, a második a Vuelta a Españán, így felmerülhet a kérdés, hogy 30 éves korára romlani kezdtek-e a kerékpárkezelési készségei, vagy az országúti versenyzésre fordított idő hátrányosan befolyásolja-e cyclo-cross teljesítményét.
Van der Poel viszont továbbra is domináns, mondhatni csúcsformában van: idén megnyerte a három tavaszi klasszikust – az E3 Saxo Classicot, a Flandriai Körversenyt és a Párizs-Roubaix-t –, valamint a gravel világbajnokságot. Egyelőre nem világos, hogy idén indul-e cyclo-cross versenyeken. Egy hónappal ezelőtti nyilatkozata szerint: „Még el kell döntenünk, hogy indulok-e cyclo-crossban ezen a télen. Először elmegyek nyaralni, aztán majd meglátjuk.”
Van Aert esetében elképzelhető, hogy csak karácsony előtt tér vissza a cyclo-cross pályára, ahogy azt a Visma–Lease a Bike edzője, Jan Boven nemrég a Wielerflitsnek nyilatkozta: „Wout most Spanyolországba indul két és fél hétre edzeni. Ezután leülünk átbeszélni, hogyan tovább, de csak az első csapatedzőtábor december 19-i befejezése után kezdi újra.”
Ha mindkét sztár csúcsformában jelenik meg ezen a télen, az lehetőséget ad arra, hogy Thibau Nys megmutassa, hogyan teljesít a szakág legjobbjai ellen. Az összehasonlítás a sportban mindig nehéz, különösen, ha eltérőek a feltételek. Ahogy Sven Nys is rámutatott: „21 évesen Mathieu van der Poel és Wout van Aert a cyclo-crossra helyezte a hangsúlyt, és legfeljebb 10-15 országúti versenyen indultak. Thibau idén 34-en! Ezt követően további 22 cyclo-cross verseny következik. Így nagyon kevés a hibázási lehetőség.”
Ez az a választás, amit minden több szakágban versenyző sportolónak meg kell hoznia: hogyan egyensúlyozzon a különböző szakágak között a maximális siker érdekében. Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt. Van der Poel-nek, aki a tavaszi klasszikusokon, a Tour de France-on és az UCI országúti világbajnokságon indul, sikerült. Ugyanakkor, ami Van Aert-et illeti, minél inkább elkötelezte magát az országúti versenyzés mellett, annál kevesebb sikert ért el cyclo-crossban: utolsó világbajnoki címét 2018-ban nyerte, az utolsó összetett világkupagyőzelmét pedig a 2020–2021-es szezonban.
Érdekes lesz látni, hogyan kezeli Nys ezt a kérdést a továbbiakban. Ahogy az is, hogy milyen kihívásokat választ majd magának az országúton. Vajon a tavaszi klasszikusokon fog indulni, és szembeszáll Evenepoellel, Van der Poellel, sőt – miért ne? -, akár Tadej Pogačarral is például a Flandriai Körversenyen? Lesz elég állóképessége, hogy 60 kilométeren át velük tartson macskaköveken és dombokon át?
Rövid országúti karrierje során Nys nem mutatott különösebb vonzódást az egynapos versenyek iránt. Országúti győzelmei nagy részét szakaszversenyeken szerezte – bár tavaly megnyerte a Grosser Preis des Kantons Aargaut is egy sprintbefutóban Marc Hirschi és Pello Bilbao ellen.
Tehát még túl korai megmondani, mik a tervei (és édesapja tervei) a karrierjére nézve. Érdekes módon az idei Magyar Körversenyen egyik szakaszgyőzelme egy nehéz hegyi befutón történt (12,1 km @ 5,6%, az utolsó 3,4 km 8%-os átlagemelkedéssel!). A szakasz egy másik, kisebb emelkedőt is tartalmazott (8,6 km @ 4,7%). Ezen a szakaszon Nys néhány igen tisztességes hegyi menőt győzött le, mint például Emanuel Buchmann-t, Diego Ulissit, Wout Poels-t és Óscar Rodríguezt. Lehet, hogy egy Tour de France szerepel a tervei között?
Ezt csak akkor fogjuk megtudni, ha megtörténik. Addig is figyelhetjük egy kiváló fiatal kerékpáros fejlődését, aki egy csodálatos karrier küszöbén áll – határ a csillagos ég!
