Legyen szó bármely sportágról, a magas szintű versenyzés egyik velejárója, hogy idegenek nyernek betekintést az életedbe. Ez nemcsak a szakmai életedre vonatkozik, hanem néha a magánéletedre is. Pontosan emiatt kellett már fiatalon megtanulnom, hogyan kell viselkedni a közönség, szurkolók, csapatok és kamerák előtt.
Elfogadom, hogy ez a munkám része, ugyanakkor tudom, hogy önmagam lehetek
Amikor ilyen helyzetbe kerülsz, akár akarod, akár nem, más embereknek joguk van megvitatni a döntéseidet, az eredményeidet, a felkészülési módodat, hullámvölgyeidet, kudarcaidat, sikereidet, gyakorlatilag bármit. Én személy szerint úgy birkózom meg ezzel, hogy figyelem azokat, akiket csodálok. Megnézem az interjúkat, elolvasom a posztokat, blogokat, és ihletet merítek belőlük. Ez segít nekem abban, hogy ne engedjem, hogy bárki véleménye negatív hatással legyen rám. Amennyiben semleges maradok és őszintén beszélek az érzéseimről, hű maradok önmagamhoz és nem folyok bele az online térben zajló drámákba.
Természetesen vastag bőrt növeszteni nem kevés idő. 2016-ban, a riói olimpia után profi sportolóként egyre feltűnőbb lettem, különösen a lengyel médiában. Ez egyrészt azt eredményezte, hogy rengeteg megjegyzést kaptam, különösen az ajkaimra. 22 évesen el voltam keseredve és utáltam, hogy az emberek nem egy olimpiai éremért harcoló sportolóként gondolnak rám. Ehelyett inkább arra fókuszáltak, hogy biztos fecskendeztem valamit az arcomba, hogy nagyobb legyen, vagy ki tudja mit talált ki még rólam az internet. Ezt nagyon nehéz volt megértenem és több hónapig bizonytalan voltam magammal kapcsolatban, vigyáztam, hogy ne osszak meg közeli képet az arcomról, hogy véletlenül se kapjak megjegyzést a külsőmmel kapcsolatban.
A lényeget helyezem előtérbe és időt szakítok azokra, akik felemelnek
Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy időt és energiát kell fektetnem az önbizalmam és a magamba vetett hitem építésébe. Természetesen ennek oroszlánrésze, hogy figyelmen kívül hagyom a pletykákat és kizárólag azoknak a véleményét veszem figyelembe, akiket szeretek és tisztelek. Ez a gondolkodásmód pedig óriási változást hozott.
Őszintén szólva, vannak olyan napok, amikor az egekben van az önbizalmam. Megállíthatatlannak érzem magam, semmi nem tud kibillenteni és uralom a világomat. Ez általában akkor történik, amikor kipihent vagyok, elég időt töltök a családommal és a barátaimmal, mindemellett pedig minden edzés és verseny a terv szerint halad.
Persze vannak olyan napok, amikor elveszítem a fejem és sebezhetővé válok. Ezekben a pillanatokban hátralépek egyet és tudatosan az erősségeimre és az értékeimre koncentrálok. Emlékeztetem magam arra, hogy azokért az emberekért létezem ezen a bolygón, akiket szeretek és akik viszont szeretnek. Elismétlem magamnak, hogy minden, amit teszek, az értem és a boldogságomért van. A szívem mélyén tudom, hogy semmi nem számít egészen addig, amíg én nem döntök másképp.
Mit teszek azért, hogy kizökkenjek a negatív hangulatból? Gyakran megyek ki a szabadba, zenét hallgatok és oda képzelem magam, ahol éppen lenni szeretnék. Sikeres, keményen dolgozó nőként gondolok magamra és elutasítom az összes negatív gondolatot, amint elkezdem érezni, hogy kezdenének befurakodni a fejembe.
A mentorálás fontossága
A mentorálás és útmutatás szintén létfontosságúnak bizonyult abban, hogy kezelni tudjam a rám nehezedő nyomást. Voltak és vannak is olyan példaképeim és mentoraim, akik segítettek az életem hatékony megszervezésében. Fiatal sportolóként az egyik példaképem Justyna Kowalczyk, lengyel sífutó volt, aki megtanított arra, hogyan legyek magabiztos a saját bőrömben és álljak ki a jogaimért. A profi kerékpársport világában Marianne Vos és Anna van der Breggen példáját próbáltam követni, akik később csapattársaim, mentoraim és barátaim lettek.
Fontosnak tartom, hogy nyíltan kérjek segítséget és tanácsot más nőktől. Tőlük tanultam a fegyelem, a keménység, az őszinteség és a kitartás fontosságát. Megmutatták nekem, hogy a sikeres karrierhez vezető út tisztelettel és méltósággal van kikövezve. Az életben sok mindent el lehet érni, de közben alázatosnak kell lenni és hűnek kell maradni önmagunkhoz. Nélkülük, és más mentorok nélkül ma nem lehetnék itt.
