Megosztás:

Első pillantásra talán triviálisnak tűnhet a nyereg beállításának problémája, de higgyétek el, komplex feladatról van szó. Természetesen nem a versenyzőkhöz szólunk itt elsősorban, hiszen egyrészt róluk feltételezzük a többszörösen ellenőrzött optimális beállítást, másrészt szakáganként változik a kívánatos tekerési pozíció (ld. országúti kontra downhill). Tehát a hétköznapi városi kerékpárpzásra vonatkozóan összeszedtünk nektek néhány hasznos tippet, hogyan is kellene megülni a vasparipát. Ahogyan a címben is láthatjátok, párbeszédre szólítunk titeket, szóval, ha úgy érzitek, kimaradt valami, vagy máshogy csinálnátok, várjuk hozzászólásaitokat!

 

Kerüljünk egyenesbe!

Még mielőtt bármibe kezdenétek, állapítsátok meg, hogy a nyeregnek vízszintben van-e az ülőfelülete. Az átlagostól jelentősen eltérő, erős profilú nyergek esetén a középső 30%-ra érdemes koncentrálni ebből a szempontból. Ez már csak azért is fontos, mert a biciklis tömegének 80-90%-át a (vízszintes!) nyeregnek kell tartania. Ettől tényleg csak és kizárólag pár milliméterrel ajánlott eltérni.

A túlságosan hátravetett ülőfelülettől a tekerés kényelmetlenné és kevésbé hatékonnyá válhat. A kényelmetlenségen túl pedig akár hosszan elhúzódó fájdalmat okozhat a hát alsó részein, nagyobb nyomásnak teszi ki az ülőcsontok közti puha részeket, de a nyaknak és a vállaknak sem tesz jót, ha előnytelen helyzetből próbálunk a kormányrúdig nyújtózkodni.

Ha előrébb dől a kelleténél, azzal sem teszünk jót a váll-kar-csukló hármasnak, és gyakorlatilag úgy érezhetjük, mintha egyfolytában fekvőtámaszoznánk.

Ez nekem magas(?)

Sőt, általában alacsony, mivel a leeséstől való félelem miatt inkább lejjebb kerül az ülés az optimálisnál. Bár ebben az esetben jobban kellene tartani a térdsérüléstől, ugyanis a túlzottan behajlított lábbal való tekerés hosszabb távon elhúzódó fájdalmat okozhat.

Ezt elkerülendő, állítsuk a biciklit stabil pozícióba, (pl. egy turbóállványra), és a hajtókart a nyeregcsővel párhuzamosan állítva helyezzük lábunkat a pedál legalsó pontjára! Ha így a sarkunk enyhén elemelkedik a pedáltól, és közben nyújtva van a lábunk, meg is találtuk a helyes magasságot! Ezt persze lehet finomhangolni (1-1 centivel egyre feljebb), de a jelentősebb eltérések bármelyik irányba károsíthatják ízületeinket, mivel a túl magasra állított nyergen a csípőnk jobbra-balra himbálódzik.

Kormányközeliség?

Elérkeztünk a nyereg beállításának harmadik és egyben legegyszerűbb dimenziójához. Sok mindenre nem kell odafigyelni, elég, ha térdünket és szemmértékünket hívjuk segítségül. Ezúttal a vízszintes helyzetbe állított hajtókaron pihenő lábfejünket és a térdünket kell megfigyelnünk. Ha ez a kettő felülről nézve egy vonalban helyezkedik el, valószínűsíthető, hogy helyes a beállítás, ha ettől eltérünk – nem akarjuk ismételni magunkat, de fokozottan fel kell hívnunk rá a figyelmet –, ugyancsak ízületi panaszokat okozhat. Természetesen ez sem szentírás, 1-2 centi eltérés lehet a változatos testarányok függvényében.

Ez a weboldal cookie-kat használ

A személyes adatai cookie-kon keresztül történő kezelésével, valamint ezzel kapcsolatos jogaival kapcsolatban további információkat talál itt: Információk személyes adatai kezeléséről cookie-k és más webes technológiák használatával. Az alábbiakban adhat hozzájárulást személyes adatai meghatározott célból történő kezelésére.