Lehet, hogy a Giro d’Italia történelmével és a Tour de France presztízsével nem tudja felvenni a versenyt, de nem is kell: a Vuelta a Espana így is a három Grand Tour-viadal sokszor legélvezetesebb, legvagányabb, legkeményebb és legkiszámíthatatlanabb versenyévé nőtte ki magát az évek során. Mondhatni, bevált tehát a spanyol szervezők receptje, akik jó ideje kimondottan a minél nehezebb útvonalra és a minél durvább hegyekre mennek rá az augusztus-szeptemberi hőségben.
Ezt idén sikerült egészen extrém szintig fokozni: még Vuelta-mércével mérve is brutális program vár a mezőnyre, több mint 58.000 (egész pontosan 58.156!) méternyi össz-szintemelkedéssel – úgy, hogy már a harmadik-negyedik napon a Pireneusokban és Andorrában izzad a mezőny kétezer méteres tengerszint feletti magasságban. Ez önmagában sem mindennapi, de ehhez hozzáadódik még néhány olyan faktor, amelyek csak még különlegesebbé teszik a Vuelta 81. kiírását. Ott van kezdésnek rögtön az a tény, hogy a verseny Monacóból rajtol el szombaton egy alig kilenc kilométeres, ám annál látványosabbnak ígérkező egyéni időfutammal a hercegség híres utcáin a luxusjachtok kereszttüzében. Ezzel pedig Monaco válik az országúti kerékpársport első olyan helyszínévé, amely mindhárom Grand Tour (Tour de France 2009, Giro d’Italia 1966, Vuelta 2026) Nagy Rajtjának otthont adott!
További kulcsfaktor napjaink szupersztárja, Tadej Pogačar indulása. A szlovén zseni bármilyen versenyen való részvétele önmagában is mindig felfokozza az érdeklődést, de ez a 2026-os Vueltára duplán igaz: egyrészt mert kevesebb, mint négy héttel azután áll rajthoz, hogy a Tourt megint agyonnyerte, másrészt mert a Spanyol körverseny trófeája az egyetlen a háromhetesek közül, ami még hiányzik páratlan gyűjteményéből. Vagyis, ha emberfeletti bravúrral a Tour után közvetlenül az idei kőkemény Vueltát is be tudná húzni, azzal csatlakozna Eddy Merckx, Bernard Hinault, Jacques Anquetil, Alberto Contador, Chris Froome, Felice Gimondi, Vincenzo Nibali és a nagy rivális Jonas Vingegaard elit társaságához, melynek tagjai mindhárom Grand Touron diadalmaskodni tudtak legalább egyszer. Ám ez nem ígérkezik egyszerűnek, még Pogačar számára sem, hiszen maga az UAE teljesítménykoordinátora, Jeroen Swart vezette le, hogy alapvetően a júliusi Tourra időzítették a szlovén csúcsformáját, a Vuelta így egyfajta jutalomjátékként fogható fel az újabb erődemonstráló sárga trikó után. Hozzátette ugyanakkor, hogy Pogačar természetesen ettől függetlenül a fő favoritok közé tartozik, már csak azért is, mert a Tour utáni sikeres szereplés kulcsa szerinte nem elsősorban a fizikai erőnléten, sokkal inkább a motiváción és a mentális frissességen múlik, ebben pedig a szlovén ugyancsak hagyományosan a világ egyik, ha nem a legjobbja. Swart ezzel együtt konzervatív taktikát ígér az útvonal nehézsége miatt, no meg azért, mert már az őszi világbajnokságra is előretekintenek…
És ami a mi szempontunkból a legfontosabb: ha már a Tour-keretbe csalódásra nem került be, a Bahrain-Victorious Vuelta-sorában ellenben már ott lesz Valter Attila! Olimpiai negyedik klasszisunk így 2024 után indul újra ismét Grand Tour-viadalon, új csapata színeiben először, pályafutása során pedig már hetedszer, hiszen négy Giro-részvétele mellett a nehéz Spanyol körön most harmadik alkalommal mutathatja meg magát. Ati három éve győztes csapat tagja volt a Visma emlékezetes, történelmi szuperévében, amikor is a holland kirakatcsapat a Vuelta-dobogó mindhárom fokát megszerezte, egyúttal a naptári évben is triplázott mindhárom háromhetes behúzásával. Valter az akkori ’23-as a kiírásban az összetett nagyszerű 22., egy évvel később pedig 25. helyén végzett; idén valószínűleg az összetett menő Santiago Buitrago és a rutinos Bahrain-kapitány, a hazai közönségtől 36 évesen utolsó Vueltáján búcsúzó Pello Bilbao fő hegyi segítője lehet a szlovén Jakob Omrzel mellett.
Borítókép: Gruber Images