Amit már mindenki unásig tud: Tadej Pogačar ismét megvédte címét a világ legnagyobb kerékpárversenyén, ezzel számszerűleg is belépett a sportág legszűkebb elitjébe, hiszen a 2020, 2021, 2024 és 2025 után begyűjtött ötödik sárga trikója rekordbeállítás. Immár tényleg csak a legnagyobbakkal lehet egy lapon említeni: újabb sikerével a Jacques Anquetil, Eddy Merckx, Bernard Hinault, Miguel Induráin kvartetthez csatlakozott, ez a névsor pedig mindennél beszédesebb. A szlovén ráadásul idén bántóan simán nyerte a Tour-t. Már azt megelőzően is négy és fél perccel vezetett Jonas Vingegaard előtt, hogy a Visma dánja a 15. szakaszon nagy bukása és kulcscsonttörése után kiszállt a versenyből, végül öt etapsikerével és a Remco Evenepoel előtt aratott hat és fél perces összetett sikerével teljesen ledominálta a viadalt, egy pillanatig sem volt kérdés az újabb győzelme. Nem is maradtak el a dicshimnuszok és a kalaplengetések: az egykori ikonok közül Jan Ullrich „napjaink Eddy Merckxeként” jellemezte Pogačart, Lance Armstrong pedig egyenesen minden idők legjobbjának kiáltotta ki a szlovén fenomént, aki bármikor „felmosná vele a padlót.” Abban pedig alighanem megegyezhetünk: tekintve, hogy Pogačar egészen hihetetlen módon még mindig csak 27 éves, nem az a kérdés, megdönti-e az ötszörös Tour-győztesek rekordját, hanem csak az, mikor válik egyedüli csúcstartóvá, illetve hány sárga trikónál áll majd meg – jelen állás szerint ez is leginkább csak rajta múlik…
S ha már számok, akkor folytatódott az évről évre gyorsuló tendencia is: a 2026-os kiírás hivatalosan is a történelem leggyorsabb Tour-jaként vonul be a nagykönyvekbe, hiszen a mezőny ezúttal 43.326 km/h-s átlagsebességgel repesztette végig a 3 245 kilométeres össztávot, megdöntve ezzel a tavalyról datálódó 42.849 km/h-es csúcsot. Emellett a leggyorsabb mezőnyszakasz rekordja is megdőlt, méghozzá egy Pro-csapatos versenyző jóvoltából: a 11. szakaszon, Vichy és Nevers között az Uno-X norvég fenegyereke, Sören Waerenskjold elképesztő, 50.91 km/h-s átlagsebesség után sprintelt a győzelemért, ez így a Tour történetének valaha volt leggyorsabb klasszikus országúti etapja lett.
És hát akadnak „negatív” rekordok is, nem is akármilyenek. Az idei Tour de France legmegdöbbentőbb statisztikája például egyértelműen az, hogy a verseny 123 éves történetében most először fordult elő, hogy a három Grand Tour-házigazda ország – Franciaország, Olaszország és Spanyolország – egyetlen szakaszgyőzelmet sem tudott felmutatni a 21 nap során, ami óriási betli a tradicionális nagyhatalmak számára. Másképpen: az országúti kerékpársport rohamos globalizációjának ékes bizonyítéka, hogy a nyitó csapatidőfutamot leszámítva a maradék 20 egyéni etapsikeren összesen tíz nemzet versenyzője osztozott (ebből 5-5-öt a belgák és a szlovének zsebeltek be – utóbbiak, ugye, mindet Pogačar jóvoltából…).
Három név pedig még mindenféleképpen idekívánkozik. Az összetett harmadik helyén végző, ezzel első mexikóiként Tour-dobogóra álló Isaac del Toro mellett egy másik latin-amerikai ország kiválósága, az EF sokadvirágzását élő ecuadorija, Richard Carapaz, aki 33 évesen két brutális hegyi szakaszt is behúzott, beleértve az idei verseny királyetapját is az ikonikus Alpe d’Huezen. A Giro-győztes veterán klasszis az idei Tour egyik legüdébb színfoltjaként a hegyi menőnek járó pöttyös trikó mellé a legaktívabb versenyzőt illető elismerést is begyűjtötte – mindkettőt teljesen megérdemelten. A másik pedig az a Mads Pedersen, aki két sprintdiadalt is aratott, a gyorsasági pontversenyt pedig utcahosszal nyerte meg. A dán világbajnok ezzel ugyancsak elit klubba lépett be: Eddy Merckx, Djamolidine Abdoujaparov, Laurent Jalabert, Alessandro Petacchi és Mark Cavendish után ő lett a hatodik bringás, aki mindhárom nagy háromhetesen, a Girón, a Tour-on és a Vueltán is meg tudta nyerni a pontversenyt legalább egyszer!
Borítókép: Getty Images