Az autóval való ismerkedés szinte észrevétlenül zajlott. Az indítógomb megismerésén és az adaptív tempomat beállításainak finomhangolásán kívül gyakorlatilag semmihez sem kellett hozzászoknia. „Egyáltalán nem tartott sokáig megszokni a vezetését” – mondta Markko.
Mivel általában inkább kerékpárt szállított, mint utasokat, számára mindenekelőtt a praktikum számított. A hátsó ülések ledöntésével bőséges hely nyílt arra, hogy országúti kerékpárját gond nélkül bepakolja. „A bringa kényelmesen elfért a csomagtérben” – mondta, hozzátéve, hogy a rendelkezésre álló hely „bőven elegendő” volt minden felszerelése számára. „Soha nem éreztem úgy, hogy szűkös lenne a hely.”
Ez a praktikusság különösen a The Unseen Stage legmozgalmasabb heteiben bizonyult értékesnek, amikor az edzőfelszerelést, a váltóruhát és a frissítőket is magával kellett vinnie egyik edzésről a másikra. Ahelyett, hogy a pakolással kellett volna foglalkoznia, minden figyelmét az előtte álló tekerésre fordíthatta.
Zobrazit příspěvek na Instagramu
A legnagyobb meglepetést azonban nem a csomagtér mérete, hanem maga a vezetési élmény jelentette.
Markko útjai többnyire hosszú utazások voltak, ráadásul autópályán, amelyek során Észtország különböző versenyeire és edzéseire jutott el. Ilyenkor a kényelem és a vezetéstámogató rendszerek különösen nagy segítséget jelentettek.
„Nagyon értékeltem a sávtartó asszisztenst, az adaptív tempomatot és a követési távolságot szabályozó rendszert” – mondta.
Ezek a funkciók a hosszú utakat sokkal nyugodtabbá tették, így frissebben érkezett meg és nem fáradtan kellett a nyeregbe ülnie.
A kisebb részletek is megmaradtak benne, néhányat ki is emelt: „Az automatikus ablaktörlőket is nagyon szerettem – egyszerűen mindig akkor működtek, amikor kellett.” Elmondása szerint sokat segítettek neki azok az apró, átgondolt megoldások, amelyek akkor számítanak igazán, ha valaki rengeteg időt tölt az utakon.
Egy kerékpáros számára az autója gyakran az edzésrutinjához tartozik. Ezzel szállítja a kerékpárt, itt tartja biztonságban az értékes felszerelést, és vele jut el azokra az utakra, ahol a valódi munka kezdődik. A L’Étape-re való felkészülés során a Škoda Octavia pontosan ezt a szerepet töltötte be, egyszerűen és megbízhatóan.
„Minden megbízhatóan működött, az autó kiszámíthatóan viselkedett. Általában nem vagyok híve annak, hogy a fizikai gombokat érintőképernyők váltsák fel, de ehhez is gyorsan hozzászoktam” – foglalta össze Markko.
Arra a kérdésre, hogy el tudja- képzelni, hogy a Škoda Octavia hosszú távon is beilleszkedjen egy kerékpáros életmódjába, így válaszolt:
„Abszolút. Nekem egy kerékpárra és elegendő időre van szükségem az edzésekhez, az Octavia pedig egyszerűvé és kényelmessé tette az utazást az edzésekre és a versenyekre. Praktikus társ mindenkinek, aki rendszeresen kerékpáros felszereléssel utazik.”