A Tour de France és az újabb nyomasztó Tadej Pogačar-erődemonstráció árnyékában hivatalosan is visszavonult az országúti kerékpársport történetének egyik legnagyszerűbb klasszisa. Chris Froome a maga megszokott szerény, csendes módján jelentette be még a Tour elején azt, amit a tavalyi, újabb nagyon súlyos bukása után gyakorlatilag már mindenki tudott, de konkrétan még sosem mondatott ki: itt a vége, nem ül többé nyeregbe. A 41 éves brit ikon idén már a francia körverseny egyik főszponzorának számító Škoda nagyköveteként vesz részt a viadalon, ebbéli minőségében kérdezték őt az újságírók a Tour sajtóeseményén – ekkor ejtette el szinte mintegy mellékesen, hogy a karrierje lezártnak tekinthető. „Igazából nem terveztem semmi nagy bejelentést, de aztán az egyik riporter rákérdezett az esetleges visszavonulásomra. Én abban a hitben voltam, ez már teljesen egyértelmű mindenkinek, de aztán rájöttem, hogy eddig nem nagyon beszéltem róla” – mondta Froome a L’Équipe-nek adott exkluzív interjújában, megmutatva egy picit, hogy miért pont most érezte úgy, hogy itt az idő hivatalosan is kimondani a búcsút.
A Kenyában született, de brit színekben versenyző Chris Froome neve csak a kerékpársport történetének legnagyobb csillagai között említhető. Vitathatatlanul ő volt a fő letéteményese a 2010-es évek Sky-dominanciájának, az akkori verhetetlen szupercsapat egyértelműen köré épült. 2013 és 2017 között négyszer nyerte meg a Tour-t, a Vueltát előtte-utána összesen kétszer, és ehhez 2018-ban még egy Girót is hozzátett – azaz mindhárom nagy háromhetes körversenyen diadalmaskodott legalább egyszer, s végül elképesztő, összesen hét Grand Tour-sikernél állt meg. És jó eséllyel azért „csak” ennyinél, mert utána, az ötödik Tour-győzelmére készülve jött az a bizonyos horror-edzésbaleset a 2019-es Dauphinén, amely során Froome nagyon csúnyán összetörte magát, s bár fizikailag hál’ istennek felépült belőle, ezután már sosem volt a régi önmaga. Most visszatekintve ő is kimondva-kimondatlanul ezt a fordulatot jelölte meg karrierje töréspontjaként: „Azt a 2019-es bukást nagyon bánom, mert akkoriban valósággal szárnyaltam. A legjobb formámban voltam évek óta, abszolút készen álltam és nagyon éhes voltam a Tour-ra. Hihetetlenül jól éreztem magam, szóval az akkori események nagyon mélyen belém vésődtek. Persze, utólag sok mindent csinálhattam volna másként, például ha 2018-ban nem mentem volna a Giróra, biztosan frissebb lettem volna a Tour-ra – de akkor meg sosem nyertem volna Girót. Ez már így marad, nem tudok rajta változtatni, szóval igyekszem nem kínozni magam miatta. Békében vagyok mindennel.”
Hogy a régi bombaformáját már sosem fogja visszanyerni, valahol mélyen ő is érezhette – még ha meg is próbálta, amikor 2021-ben a Sky/Ineostól csatlakozott az akkor Israel-Start Up Nation néven létező, nagyratörő terveket dédelgető projekthez. Froome ugyanis most elárulta, hogy már akkor is pontosan tudta, hogy ez lesz az utolsó szerződése a profi kerékpársportban, és erre csak végképp ráerősített a tavaly augusztusi újabb nagyon súlyos edzésbalesete. Ez már kis híján tényleg az életébe került: mintegy 50 kilométer per órás sebességgel csapódott egy útjelző táblának, mentőhelikopterrel kellett a touloni kórházba szállítani, eltörött öt bordája, csigolyája, légmellet kapott és a szívburka is megrepedt a becsapódás hatására. „Augusztustól január közepéig bent voltam a kórházban. De még miután hazatérhettem, az öt hónapnyi műtétek, kórházi tartózkodás után is áprilisig vagy májusig tartott, míg valóban talpra tudtam állni, és abbahagyhattam a gyógyszeres kezelést. Amikor utólag az orvosok elmagyarázzák egy ilyen eset súlyosságát, és hogy alakulhatott volna a másik módon is, az egy rendkívül megrázó pillanat.”
Froome ezt követően szívmelengető vallomást tett: „Ez az egész teljesen más megvilágításba helyezte az életemet. Ami történt, az már jóval túlmutatott a kerékpársporton, elsősorban a családom számára volt óriási megrázkódtatás. Nagyon nehéz idők voltak, de most már hihetetlenül boldog vagyok. Úgy érzem, mintha új életet kaptam volna, ami egyúttal jel is arra, hogy kicsit le kell lassítanom, és ki kell élveznem. Az elmúlt két évtized az áldozatoké és a szenvedésé volt. Közben az álmomat éltem, de most már eljutottam egy olyan pontra, hogy sokkal jobban meg kell élnem a jelent is a családommal. Ez azt jelenti, otthon lenni többé már nem egyenlő azzal, hogy csak edzek és regenerálódok, hanem el tudom vinni a gyerekeimet kirándulni, kempingezni. A fő prioritás innentől, hogy a jelenben éljek és jó férj, jó apa legyek!”
Borítókép: Rex Features