Jár a elismerés az útvonal tervezőinek, és még inkább a versenyzőknek, akik elég bátrak, elszántak és erősek voltak ahhoz, hogy egy klasszikussá váló háromhetes hangulatát idéző versenyt hozzanak létre, amelyet izgalmak tekintetében nehéz lesz felülmúlni.
Éppen ezért szégyen és igazságtalan a versenyzőkkel szemben, hogy a kilenc szakaszból mindössze hármat közvetítettek teljes egészében a tévében. Annak, hogy a női Tour nem kap teljes közvetítést, miközben a férfi Tour igen, csak egyetlen oka lehet: az erről döntő ASO továbbra is másodrendű szereplőként kezeli a nőket a sportágon belül. Ha ez a verseny bizonyított valamit, akkor az az, hogy a TdFFaZ-nek ugyanazt a bánásmódot kell megkapnia, mint a férfi Tour-nak. Ezt már sokan megfogalmazták, ezért itt inkább Adam Becket kiváló érvelésére hívnánk fel a figyelmet, mely a Cycling Weekly oldalán jelent meg:
A szerdai, drámai ötödik szakaszt ugyan az elejétől a végéig közvetítették, a nézők mégsem láthatták a 19 fős szökés kialakulását. A csoport már körülbelül 40 másodperccel járt a mezőny előtt, miközben a televízió továbbra is a főmezőnyt mutatta, és Tête de la course, vagyis a verseny élén haladó csoportként jelölte. Ez egyszerűen nem volt igaz. Mire egy kamerás motor végre utolérte a szökevényeket, még 85 kilométer volt hátra, és továbbra sem lehetett tudni, mekkora az előnyük a mezőnnyel szemben. Újabb 7 kilométer kellett ahhoz, hogy a második időmérő motor elérje a mezőnyt, és kiderüljön, hogy a különbség 50 másodperc.
Én csak azért tudtam a szökésről, mert két élő közvetítést is követtem, mindkettőt híroldalon, és az egyik közölte ezt az információt. Később, amikor a szökés több kisebb csoportra szakadt, csak az élmezőnyről és a címvédő Pauline Ferrand-Prévot csoportjáról kaptunk adatokat. Fogalmunk sem volt – és a televíziós kommentátoroknak sem –, mekkora különbség van az élen haladók és a legközelebbi üldözőcsoport között, pedig ez meglehetősen lényeges információ lett volna. A férfi versenyen ilyesmi szinte soha nem fordul elő, mert ott legalább négy időmérő motor dolgozik. Szerencsére az utolsó két szakaszra beállítottak egy harmadikat. Túl későn, túl kevés segítség…
Zobrazit příspěvek na Instagramu
Ez ráadásul nem egy új jelenség és nem is csak a TdFFaZ-re jellemző. Láttam már olyan női egynapos versenyt, ahol egy rosszul rögzített kordon dőlt az útra és balesetet okozott. Többször előfordult az is, hogy a versenyzők rossz irányba fordultak, mert az útvonalat nem zárták le megfelelően vagy nem jelölték egyértelműen – egy alkalommal pedig az élen haladó háromfős csoport egy motorost követve hajtott rossz útra. A női WorldTour mezőnye rendre első osztályú versenyeket és első osztályú szórakozást kínál. Miért kapnak akkor továbbra is másodrendű bánásmódot a versenyzők?
Ferrand-Prévot saját sikere áldozata lett
Pauline Ferrand-Prévot tulajdonképpen a tavalyi TdFFaZ-on aratott saját sikerének áldozata lett. Domináns teljesítménye, különösen a Col de la Madeleine-en, láthatóan arra ösztönözte riválisait, hogy maximálisan felkészüljenek a találkozásra. Ő maga is észrevette ezt, amikor a hegyekben leszakadt tőlük. Amikor betegség miatt a szombati, nyolcadik szakasz előtt feladta a versenyt, már 14:37 perc hátrányban volt Niewiadoma-Phinney mögött.
„Szerintem egészen jó szinten vagyok” – mondta, miután a hatodik szakaszon újabb perceket veszített. „Egyszerűen csak a többiek jobbak, és ezzel kapcsolatban realistának és őszintének kell lennem.” Saját formáját továbbra is jónak ítélte: „Szerintem nagyon jó szinten vagyok. Tegnap az utolsó emelkedőn életem legjobb tízperces teljesítményét produkáltam, szóval nem hiszem, hogy rossz lennék. Egyszerűen csak sokkal magasabb lett a színvonal.”
Niewiadoma-Phinney becsületére legyen mondva, az idei győzelem után ő maga is elismerte, hogy Vollering hasonló hatással van rá. „Őszintén szólva, egy olyan ellenfél, mint Demi, egyszerűen arra motivál, hogy még erősebb legyek” – mondta a verseny után a TNT Sportsnak. „Tudom, hogy vége a Tournak, de most legszívesebben azonnal írnék az edzőmnek, hogy rendben, ezen, ezen és ezen változtatnunk kell, vagy dolgoznunk kell rajta.” Pontosan így fejlődnek a versenyzők és maga a sportág is. A 2024-es TdFFaZ győztese biztosan nem az egyetlen, aki azt kérdezi majd az edzőjétől, mit kell tennie ahhoz, hogy úgy tudjon versenyezni, mint Demi.
A dobogón és azon túl
A három dobogós – valamint Marlen Reusser, aki az utolsó szakaszon bukás miatt csúszott le a dobogóról – fantasztikus versenyt produkált, de nem csak ők emelték az idei TdFFaZ-t rendkívüli szintre. Kezdjük Elisa Longo Borghinivel, aki harmadik lett összetettben, és ezzel először állhatott dobogóra ezen a versenyen, valamint fiatal UAE Team L’IMAD-csapattársaival, Paula Blasival és Dominika Włodarczykkal, akik az ötödik, illetve a hetedik helyen zártak. Nem könnyű egyszerre a top 10-es helyezésért harcolni és közben a csapat első számú versenyzőjét is támogatni, főleg úgy, hogy közben az újságírók folyamatosan arról írnak, hogy Blasit – aki idén megnyerte a Vuelta España Femeninát, az Amstel Gold Race-t és több más jelentős versenyt – szolgáló szerepbe kényszerítik.
„Ti fújjátok ezt fel ennyire, sokkal nagyobbra, mint amekkora valójában. Nálunk minden rendben van” – mondta Longo Borghini a negyedik szakasz után. „Engem személy szerint bánt, amit ti, újságírók, csináltok. Szerintem azt is figyelembe kellene vennetek, mit érez Blasi. Nem kellemes úgy leülni este vacsorázni, hogy közben tudja, hogy ilyen történetek jelennek meg róla. Vigyázzatok arra, mit írtok.”
Az, hogy Longo Borghini, Blasi és Włodarczyk egyaránt bekerült a legjobb tíz közé, jól mutatja a tehetségüket. Ugyanakkor a 24 éves Blasi, aki már most sztár, valószínűleg másik csapathoz igazol majd, amint megfelelő ajánlatot kap. Ki tudja, mennyivel jobb eredményt érhetett volna el, ha teljesen saját magáért versenyezhet. Ettől függetlenül a csapat teljesítménye elismerésre méltó.
További kiemelkedő teljesítményt nyújtott Puck Pieterse, a Fenix–Premier Tech versenyzője, aki uralta a hegyi pontversenyt; a nagyszerű Lorena Wiebes, a Team SD Worx–Protime sprintere, aki két szakaszt és a zöld trikót is megnyerte; valamint a CANYON//SRAM versenyzője, Antonia Niedermaier, aki Blasi előtt megszerezte a legjobb fiatalnak járó fehér trikót.
Külön említést érdemel Célia Gery és Franziska Koch az FDJ United–SUEZ csapatából, akik teljesen feláldozták magukat azért, hogy Vollering számára brutális tempót diktáljanak, amikor arra szükség volt. A verseny győztese többször is kifejezte háláját csapattársainak és nem véletlenül. Csak mellékesen jegyzem meg: kíváncsi vagyok, Gery kap-e valaha lehetőséget arra, hogy saját eredményért versenyezzen. Mindössze 20 éves, francia országúti bajnok, idén szakaszt nyert a Girón, második lett Blasi mögött a Volta a Catalunya Femeninán, és ő lett a történelem első női U23-as országúti világbajnoka. Minden jel arra utal, hogy komoly jövő áll előtte.
De…
Még néhány szó a Gery körüli vitáról
A vita – amelyet Niewiadoma-Phinney Gery sportszerűtlen versenyzéssel kapcsolatos vádja robbantott ki – nem ért véget azután sem, hogy a francia versenyzőt a videófelvételek és a versenybírók döntése alapján felmentették. Sőt. A láthatóan dühös Demi Vollering másnap azt mondta, hogy nagyon tiszteli Kasiát, ugyanakkor csalódott volt a vád miatt. Majd hozzátette: „Nem felejtettem el, mit csinált két évvel ezelőtt, amikor én a földön feküdtem. Nem hiszem, hogy joga van fair play-ről beszélni.”
Ezzel a 2024-es TdFFaZ-ra utalt, amikor Vollering bukott, Niewiadoma-Phinney pedig fokozta a tempót, értékes időt nyert a szakaszon, és végül mindössze négy másodperces előnnyel megnyerte a versenyt. Niewiadoma a verseny utáni interjúkban hangsúlyozta, hogy egyáltalán nem tudott Vollering bukásáról. A holland versenyzőt azonban ezek szerint nem győzte meg.
Vollering azt is elmondta, hogy Gerynek „nagyon-nagyon nehéz éjszakája volt” a kilencedik szakasz előtt. Lars Boom sportigazgató szerint ennek az volt az oka, hogy rendkívül súlyos online támadások érték, köztük halálos fenyegetések is, miközben a közösségi média ismét lehetőséget adott arra, hogy a legrosszabb indulatok felszínre törjenek. Éppen az ilyen „demokratikus” platformok létezése kellene, hogy óvatosságra intse a közszereplőket minden területen, mielőtt másokat nyilvánosan helytelen viselkedéssel vádolnak.
Tudjuk, hogy Niewiadoma-Phinney a verseny hevében reagált, még azelőtt, hogy igazán kifújhatta volna magát. De a vádja téves volt, és nem volt helyes, hogy újra és újra megismételte a sajtó előtt. Volleringgel végül sikerült rendezniük a helyzetet egy hosszabb, négyszemközti beszélgetés során a kilencedik szakaszon – és pontosan így kellett volna az egész ügyet kezelni: a nyilvánosságtól távol, a csapatok között, szükség esetén a versenybíróság bevonásával. A világ megváltozott, és nem minden tekintetben előnyére.