Ebben a cikkben ezt a sürgető kérdést fogjuk nagyító alá venni. Megvizsgáljuk, milyen kihívásokkal kell szembenézniük a Typhaine-hoz hasonló női kerékpárosoknak, hogyan hat a jövedelemkülönbség ezen sportolók karrierjére, és hogyan próbálják áthidalni ezt a problémát a sportágon belül. A cikk által szeretnénk rávilágítani az egyes sportolók tapasztalataira, és bemutatni a lehetséges megoldásokat a női kerékpársport méltányosabb és fenntarthatóbb jövőjének megteremtése érdekében.
Egy nehéz döntés
A múlt hónapban Typhaine Laurance, korábbi junior országos bajnok bejelentette, hogy néhány nappal a 25. születésnapja előtt befejezi kerékpáros pályafutását. Bár már 2024-re is kapott szerződésajánlatot, anyagi nehézségekre hivatkozva mégis a visszavonulás mellett döntött. Laurance a brit Lifeplus Wahoo kontinentális csapatnál versenyzett, és havonta körülbelül 1000 eurót keresett. Döntésében az a felismerés vezérelte, hogy ilyen kereset mellett nem képes fenntartani az életét.
A Le Parisiennek adott őszinte interjújában elmondta: “Sok kérdést tettem fel magamnak az elmúlt év során, és rájöttem a nyilvánvalóra: bár ez a sport a szenvedélyem, nem tudok tisztességesen megélni belőle.”
“A Lifeplus Wahoo-tól körülbelül 1000 eurót kaptam havonta. Az azt megelőző években az Arkéával dolgoztam együtt. Náluk 400-700 euró között kerestem. Még mindig a szüleimmel élek, és nem tudok külön lakásba költözni. 25 évesen már el kell gondolkodni az ilyeneken, nem igaz?”
Jövedelemkülönbségek
Laurance helyzete nem egyedi eset. A profi kerékpársportban megdöbbentően nagyok a jövedelemkülönbségek. A női UCI kontinentális csapatok számára ugyanis jelenleg nincs minimálbér-előírás. A versenyzők szakszervezete, a The Cyclists’ Alliance nemrégiben végzett felmérése szerint a női versenyzők több mint 70%-a kevesebb mint 10 000 eurót keres évente. Azonban, talán még ennél is aggasztóbb, hogy a női kerékpárosok negyede egyáltalán nem kap fizetést, ami lehetetlenné teszi számukra, hogy kizárólag a sportolói karrierjükre koncentráljanak.
Typhaine Laurance kihangsúlyozta, hogy a jövedelemegyenlőtlenségek rendkívül negatív hatással vannak a profi női kerékpársport helyzetére. Míg a WorldTour-csapatok 2020 óta kötelesek betartani a minimálbérre vonatkozó előírásokat (jelenleg 32 100 euró), a kontinentális csapatok továbbra is folyamatosan küzdenek a megélhetésért, és sokan közülük alig látnak ki a vízből. A stabil jövő biztosítása érdekében ezért a kerékpározás mellett ezen sportolóknak alternatív munkahelyeket kell keresniük.
Az adatok részletes elemzése
Ha közelebbről megvizsgáljuk a The Cyclists’ Alliance 2018 óta évente végzett felméréseiből származó adatokat, további aggasztó tendenciákat fedezhetünk fel.
A TCA 2023-as felmérése az előző évhez képest a fizetetlen kerékpárosok számának gyarapodását és a női pelotonon belüli anyagi egyenlőtlenségek riasztó növekedését mutatja. A legszembetűnőbb megállapítás az a már korábban is említett tény, hogy a női kerékpárosok negyede nem kap fizetést, valamint, hogy a WorldTour-on nem szereplő versenyzők több mint 70%-a kevesebb mint 10 000 eurót keres évente. Az ebbe a csoportba tartozó bringások dolgoznak vagy tanulnak a kerékpározás mellett, ami azt jelzi, hogy a sportág professzionalizálására irányuló erőfeszítések nem érik el hatékonyan a WorldTour-on kívüli csapatokat.
A WorldTour és a kontinentális csapatok közötti különbségek is évről évre növekednek. A felmérésben résztvevő versenyzők többsége (53%-uk) kontinentális csapatoknál, míg 41%-uk WorldTour-csapatoknál versenyzett. A két csoport közötti ellentét rávilágít arra, hogy átfogó politikára van szükség a profi női kerékpársportban tapasztalható jövedelmi egyenlőtlenségek kezelésére.
Pénzügyi instabilitás, bizonytalan szerződések és egyéb tényezők
Bár a WorldTour-csapatoknál bekövetkezett változások jó irányba mutatnak, a TCA felmérése emlékeztetőül szolgál arra vonatkozóan, hogy sok versenyző még mindig jelentős pénzügyi akadályokkal küzd. A felmérés eredményei ugyanis azt mutatják, hogy azon versenyzők aránya, akik elsődleges bevételi forrásként tudnak tekinteni a kerékpározásra csupán 46%. E versenyzők többsége ráadásul a WorldTour-csapatokhoz tartozik. A profi sportolók (különösen a kontinentális csapatokban versenyzők) egyharmada arról számolt be, hogy a kerékpározás mellett másodállásban is dolgoznak.
A női kerékpárosok egy része az instabil szerződések miatt is pénzügyi bizonytalanságban él. 2023-ban a megkérdezett versenyzők 31%-a volt bejelentve, mint alkalmazott (közülük 37% önálló vállalkozóként). Emellett a szerződések időtartama is növeli a kerékpárosok aggodalmait, hiszen a felmérésben résztvevő versenyzők 47%-át mindössze egy évre szerződtették. A hosszabb távú szerződések még mindig ritkák, a versenyzők csupán 8%-a számolt be hároméves vagy annál hosszabb szerződésről.
A TCA felmérése olyan kérdéseket is tartalmazott, melyekkel a versenyzők értékelhették a csapataikat. Az eredmények az elégedettség csökkenését mutatták. Bár a válaszadók 63%-a jelezte, hogy “nagyon elégedett” vagy “elégedett” a csapatával, ez az arány a 2022-es 74%-hoz képest csökkent. A “semleges” választ adó versenyzők aránya 15%-ról 22%-ra nőtt, azoké pedig, akik “nagyon elégedetlennek” vagy “boldogtalannak” vallották magukat, 11%-ról 15%-ra emelkedett.
A versenyzők továbbá elégedetlenségüket fejezték ki a biztosított felszereléssel és a pályafutásukhoz nyújtott pénzügyi támogatással kapcsolatban is. Sok kerékpárosnak saját magának kellett fedeznie az olyan kiadásokat, mint az UCI orvosi vizsgálatok, az alapvető felszerelések és a javítások. A biztonsági aggályok, mint a sisak minősége és az agyrázkódás kezelése, szintén közös témák voltak a versenyzők körében.
Az űr betöltése
A női versenyzőknek valóban sok kihívással kell szembenézniük. Épp ezért a kerékpáros közösség és annak elkötelezett szószólói igyekeznek kreatív megoldásokat találni a jövedelmi egyenlőtlenségek kezelése és a sportág fényes jövőjének biztosítása érdekében. A The Cyclists’ Alliance például a Strava-val együttműködve nemrégiben elérhetővé tett néhány olyan lehetőséget, melyek segíthetnek finanszírozni a pénzügyi akadályokkal küzdő ígéretes női kerékpárosok karrierjét. E támogatás célja, hogy biztosítsák a fiatal női kerékpárosoknak a versenyekhez szükséges felszerelést és szakmai támogatást, ezzel segítve őket a profi szint elérésében.
Küzdelem egy szebb jövőért
Bár még mindig számos probléma vár megoldásra a női kerékpársportban, a The Cyclists’ Alliance felmérésének eredményei némi reményt is nyújtanak. Egyes fizetések emelkednek, több versenyzőnek biztosítanak helyet a WorldTour-csapatokban, és egyre jobb védelmi eszközök válnak elérhetővé a kerékpárosok számára. Mindez pedig azt bizonyítja, hogy az új megközelítésnek van hatása.
A profi női kerékpársportban kiegyenlítődni látszik továbbá a képességekhez mért finanszírozás. A változások ütemének azonban továbbra is gyorsulnia kell, hogy megfeleljen a szponzorok és a közönség növekvő elvárásainak. Ezért, miközben ünnepeljük az elért eredményeket, továbbra is elkötelezettnek kell maradnunk a női kerékpárosok helyzetének javítása mellett. A profi női kerékpársport jövője közös erőfeszítéseinken múlik, hogy minden sportoló számára tisztességes és pénzügyileg kielégítő környezetet biztosítsunk.
A női sportolók figyelemre méltó rugalmasságot mutatnak a jövedelmi egyenlőtlenségekkel szemben. Sokan továbbra is elviselik a szponzorációk bizonytalanságát és az anyagi nehézségeket, miközben gyakran fizetés nélkül edzenek és versenyeznek, abban a reményben, hogy erőfeszítéseiket végül megjutalmazzák. A kerékpáros közösségnek ezért el kell ismernie, hogy milyen értéket képviselnek ezek a sportolók, és fel kell lépnie a jövedelmi egyenlőtlenségek ellen.
