Persze voltak, akik másra használták a kereket. Az ókori harcosok egész civilizációkat pusztítottak el kétkerekű, lovak által húzott szekerekkel. Mindez sok száz évvel azelőtt történt, hogy Karl von Drais német báró két kereket kapcsolt egy fakerethez, és elkészítette azt a furcsa külsejű eszközt, amit ma minden idők első kerékpárjának tekintünk.
A feltalálója után Draisine-nak nevezett prototípus egy fakeretből és vaskerekekből állt. Azelőtt, hogy egy pár pedál növelte volna az utazás sebességét és kényelmét, a báró “Laufmachine”-ját csak a lábat lóbálva lehetett előre tolni. A fő kérdés azonban ez: ha az emberek már évezredekkel ezelőtt képesek voltak két kereket egymás mellé szerelni, miért tartott olyan sokáig rájönni, hogy a kerekek egymással párhuzamosan is elhelyezhetők egyetlen tengelyen összekötve? Elvégre egy nagyon hosszú időszakról beszélünk, amikor a kerékpárfejlesztés szempontjából semmi lényeges nem történt. Nos, a történészek számos meggyőző magyarázatot kínálnak.
Ahogy fejlődött a technológia, úgy fejlődött a fémfinomítás is. Az 1800-as évek előtt nem állt rendelkezésre megfizethető acél alapanyag és nem voltak fejlett formáló eljárások sem. A mai keréktervezés csak akkor jelent meg igazán, mikor a nehezebb vasgerendákat felváltották a könnyű küllős huzalok, és a korábbi vasszíjak helyett puha gumi került a felnik külsejére. Ez persze nem nyújt magyarázatot arra, hogy Draisine kerékpárja miért nem épült meg már évszázadokkal korábban, hiszen a fából készült alaprajz nem igényelte a fenti technológiák egyikét sem.
Az utak minősége egy másik tényező, amit figyelembe kell venni. Az 1800-as évek előtti vidéki földutak és városi macskaköves utak lényegesen rosszabbak voltak, mint amiket manapság látni. A simább felületű burkolatok csak az 1820-as években jelentek meg. A megfelelő vízelvezetést nélkülöző, nyílt csatornákkal ellátott korai utak kétségtelenül képesek voltak letörni minden erőfeszítést egy könnyű és emberi meghajtású jármű feltalálására. A kerékpárosok későbbi megjelenése ugyanakkor egyesek szerint előre mozdította az utak fejlődését, hiszen ez okot adott arra, hogy a durva, kavicsos utakat simább burkolatokra cseréljék.
A kerékpár előtti időkben igencsak elterjedt volt a lovak használata. Ezek az állatok teherbíróak voltak és bármilyen felülettel megbirkóztak. Nem csoda, hogy lassan váltották fel őket a fejlettebb versenytársaik. Történelmi feljegyzések szerint a Tambora vulkán 1816-os kitörését követő “nyár nélküli év” volt a kerékpározás megjelenésének hajnala. A katasztrófa miatt az egész világot hamu borította, csökkent az átlaghőmérséklet és romlott a gabonatermesztés. A lovak éheztek, és nem tudtak megfelelő teljesítményt nyújtani, így az emberek alternatívákat kezdtek keresni.
A kerékpározás kései megjelenésében emellett kulturális szempontok is szerepet játszhattak, mivel a társadalom valószínűleg nem volt felkészülve egy olyan csodára, hogy kétkerekű alkotásokon száguldozó embereket nézzenek az utakon. Félretéve az évszámokat, az egyértelmű, hogy ha Drais báró eredeti kerékpárja akkoriban még nem is volt egy kényelmes járgány, teljesen új irányt adott a jövőbeni közlekedésnek.
